Csapatszélben szerzett élmények

A régi sorkatonai kiképzésben élt egy tézis, miszerint erős csoportkohéziót a kiképző, jelen esetben táborvezető felé való ellenszenvvel lehet a leghatékonyabban létrehozni. Miután kibontakozik egy szoros összetartás a gyerekek között, azután tudjuk őket játékosan beavatni ebbe a létformába. Az ötnapos turnus során egyebek mellett vadászati, túlélési és lövész-alapismeretekkel vértezzük fel őket, egészségügyi előadásokat tartunk, katonai akadálypályán gyakorlatoznak, részt vesznek felderítő és támadó manővereken. Egyik éjjel az erdőben éjszakázunk, magunk készítette hevenyészett fedezék alatt – avat be minket Csuz Gábor a Nagyberkiben megrendezett katonai és túlélőtábor egyik szervezője. 

Az egykori katonatiszt egy korábban szintén szolgálatot teljesítő társával és egy cserkészvezető barátjával már tizenhatodik éve rendezi meg az ottalvós tábort, nyaranta két turnusban. Illetve ugyanezt a programot apa-fiú körben, valamint baráti társaságoknak is megtartják. A táborhely a Zselic szívében, egy negyvenhektáros erdőben található. „Ott, ha elég esze van bajba kerülni egy gyereknek, magának is kell kimásznia a slamasztikából.” Persze a táboroztatók mindenre odafigyelnek, amellett, hogy megadják az ifjoncoknak a felelősségteljes szabadságot. 

Ahogy minden tevékenység, az első ebéd előtt is sorakozót kiáltunk. Megkérdem, ki szereti a levest. Aki a fejével nemet int, az megcsinál tíz fekvőtámaszt. A felderítő gyakorlatot a nem megfelelően viselkedő táborozóknak kell végrehajtaniuk: mindannyiszor fel kell mászniuk a hegytetőre, hogy megnézzék, ott vagyok-e – mesél a módszereikről, amelyekkel a túlságosan öntudatos, lázadó fiatalok viselkedését hamar a megfelelő mederbe terelik. 
A gyerekeknél nincs telefon, esténként képes beszámolóval tájékoztatjuk a szülőket az aznapi történésekről. Akadt olyan kisfiú, aki kiszállt a terepszínű öltözékében az autóból és sírni kezdett. Az apuka győzködte, hogy jól érzi majd magát. A tapasztalataim alapján közöltem, hogy nem fogja. Azt a gyereket, aki időközben haza akar menni, nem tartjuk vissza, mert valószínűleg nem találja meg itt a helyét. Egyébként legtöbben visszajárók, akad, aki már tizedik alkalommal táborozik nálunk – meséli Gábor. 

A szülők egyik része először idegenkedik a katonai tábor ötletétől, mások támogatják a kezdeményezést, mert a gyerekek itt fegyelmet, összetartozást tanulnak. A szervezők nem katonákat képeznek, de játékosan a honvédelemben jellemző életforma szerint töltik velük az időt. Elvárás a rend a táborkörzetben, ahogy a megfelelő viselkedés az étkezések és minden tevékenység során. Emellett hazaszeretetet és hasonló alapvető emberi értékeket közvetítenek feléjük. S aligha akad ennek szebb kifejezési formája, mint amikor a tábor végén a fiatalok teli torokból éneklik a magyar himnuszt. 
A program ideje alatt a közösség jelenti a családot, a gyerekek támogató segítséggel fordulnak társaik felé. A visszatérő fiatalokra több feladatot rá tudnak bízni a vezetők. Általában őket választják meg társaik parancsnoknak, mesterlövésznek és más tisztségekre, jelképesen. Csuz Gábor úgy fogalmaz: „Az »én« itt átmenetileg megszűnik, a csapatszélben szerzett élmények dominálnak, és az összetartás által életre szóló barátságok köttetnek a gyerekek között.