Közvetítők ég és föld között

A lélek fehér madara 

A bibliai történet szerint, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyó vizében, a Szentlélek galamb formájában szállt le rá. 

„Amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” – olvasható Lukács evangéliumában. A bibliamagyarázók szerint a galamb ez esetben nem csupán egy a madarak közül, hanem a közvetítő a föld és az ég között, az isteni jelenlét látható megnyilvánulása. A keresztény ikonográfiában szinte mindig fehér színben jelenik meg, gyakran fényudvar, esetleg tűzlángok övezik, utalva a Szentlélek másik szimbólumára, a tűzre. A templomi üvegablakokon, festményeken, szobrokon is gyakori a galamb motívum, de keresztelési emléktárgyakon, liturgikus szövegekben, és a pünkösdi képeslapokon is visszaköszön. Síremlékeken a lélek madarát szimbolizálja, amely halálunk után felszáll a mennyországba, és ott az örök élet fáján üldögél. 

Olajág a csőrében 

Egy másik szimbolikus jelentése a galambnak az özönvíz és Noé bárkájának történetéhez fűződik. A Teremtés könyve nyolcadik fejezetében olvassuk: „És volt negyven nap múlva, kinyitotta Noé a bárka ablakát, melyet csinált, és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről. És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről? De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába, talpa számára, és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába. És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából. És megjött hozzá a galamb estnek idején, és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Noé, hogy leapadtak a vizek a földön. És várt még másik hét napig és kibocsátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza…" 

Ekkor kinyitotta a bárka fedelét, majd az Úr engedelmével kibocsátotta a szárazföldre az állatokat is. Noé galambja, csőrében az olajággal az Isten és az ember közötti megbékélést, a helyreállt harmóniát szimbolizálja. 

Hitvallás a béke mellett 

Pablo Picassónak a XX. század közepén kulcsszerepe volt abban, hogy a galambot ma is békeszimbólumként tartjuk számon. Híres alkotását, a Békegalamb (La Colombe) című litográfiát az 1949 áprilisában, Párizsban tartott békekongresszusra készítette, ahol a plakát hatalmas közönségsikert aratott. Az eredeti ábrázolás realisztikusabb volt, később azonban a művész leegyszerűsítette a fehér galamb formáját, hogy egyszerűen lerajzolható, könnyen sokszorosítható legyen. 1950-től Picasso számtalan formában megalkotta a híres madarat. 
A galambok iránti rajongását egyébként festőművész édesapjától örökölte, otthonukban is mindig tartottak belőlük néhányat. Állítólag előfordult, hogy a kis Pablo még az iskolába is magával vitte kedvencét egy kalitkában. A Gyermek a Galambbal című képén, 1901-ben meg is örökítette ezt az emléket. 1949-ben született kislánya pedig a Paloma nevet kapta, ami spa­nyo­lul galambot jelent. 

Picasso békegalambja az idők során számtalan plakáton, könyvborítón jelent meg világszerte, mindmáig nemzetközileg ismert háborúellenes, valamint megbékélést jelképező motívum. Az 1950-es sheffieldi Béke Világtanács ülésén tartott beszédét a művész ezzel a hitvallással fejezte be: „Kiállok az életért a halál ellen; kiállok a béke mellett a háború ellen." Azóta egy nap sem telt el a történelemben úgy, hogy valahol a világon ne háborúztak volna…