Minden kép egy történet

Amikor Dávidovics-Horváth Dorina nekiállt a képek elkészítésének, még nem tudta, hogy milyen festési technikát fog választani. Egyszerűen csak megtetszett neki és elkezdte gyakorolni a vízfestést. Majd mikor egy workshopon elhangzott, hogy valójában ez a módszer a legtökéletesebb módja a pillanat megörökítésének, tudta, ez lesz az ő útja. 

– Bizony, előfordul, ötször-hatszor is megfestem ugyanazt, hogy végre elégedett lehessek vele – magyarázza a fiatal nagykanizsai alkotó, aki már kicsiként is kreatív volt, festett, rajzolt, gyöngyöt fűzött, só-liszt gyurmából is rengeteg dolog készült, a szalvétatartótól az adventi koszorúig és apróbb díszekig. 

– Annak ellenére, hogy mindig is szerettem bíbelődni, diplomát turizmus–vendéglátás szakon szereztem közgazdászként. Bár érdekelt, soha nem dolgoztam ezen a területen. Az egyetem után egy pályázatíró cégnél helyezkedtem el, pályázati ügyintézőként és projektmenedzserként dolgoztam. Rengeteg kihívást jelentett számomra ez a munka, nem volt unalmas, hiszen nem volt két egyforma projekt. Sokat tanultam, és bár soha nem gondoltam volna, most már tudom, hogy ez alapozta meg a mostani vállalkozói létemet. A főnökeim üzleti szemlélete hozzájárult ahhoz, hogy el merjek indulni a saját utamon. Az egyetemen tanult „teher alatt nő a pálma” mondat pedig szerintem most már életem végéig elkísér, és erőt ad a nehezebb helyzetekben. 

Dorina életébe második gyermeke születése hozott változást, akkor vált világossá, hogy egy darabig nem lesz szabadideje. Elkezdte kitanulni a képszerkesztő programokat, házimunka közben pedig hallgatta az üzleti podcastokat, esténként olvasta az üzleti témájú könyveket. Nem volt könnyű dolga, egyszer fel is hagyott az egésszel. Jött a Covid-járvány, a gyerekek állandóan otthon voltak, úgy érezte, nincs ereje a folytatáshoz. Aztán megszületett a harmadik baba, és a szoptatások alatt volt ideje átgondolni, eddig miért nem működött a terve, mit kellene másképp, jobban csinálni a siker érdekében. Pontosan megrajzolta a fejében, hogy milyen képeket szeretne készíteni, és azokkal milyen érzéseket kíván kifejezni. Az alap az volt, hogy a grafikái valahogy megjelenjenek a képeken. 

– Az egyszerűbb, vízfestéktechnikát alkalmazom, egyrészt, mert ez áll hozzám a legközelebb, másrészt ezzel tudom a legjobban átadni azt az érzést, amit a Jóemléknek elképzeltem. A néven egyébként rengeteget gondolkodtam. Könnyen megjegyezhető és felidézhető márkanevet szerettem volna. Az első faliképek a gyerekek első születésnapjára készültek. Léna lányomnak álmodtam meg egy letisztultabb stílusú képet, valami olyat szerettem volna, ami jól mutat a gyerekszobában. Mivel ilyet nem találtam, elhatároztam, hogy elkészítem. Másnak is megtetszett, és első körben ezeket kezdtem el készíteni. Később aztán a barátnőim 30. születésnapjára született meg az Ahány év, annyi gondolat falikép. Eszembe jutott, hogy mennyire örültek neki, és milyen jó móka volt harminc jellemző szót, gondolatot összegyűjteni róluk. Úgyhogy ezek is helyet kaptak a webshopban. Aztán az ötletek csak jöttek és jöttek, most már szinte minden alkalomra tudok faliképet ajánlani. 

Dorina először kitalálja a koncepciót, aztán megfesti a grafikákat, digitalizálja, és úgy kerülnek a faliképekre. Ahogy mondja, rengeteg ötlete van még például arra, hogy az Ahány év, annyi gondolat témát mire lehetne felhasználni, és milyen rajzokat lehetne hozzájuk festeni. A „baj” csak az, hogy a megrendelésekre kell fókuszálnia, így kevesebb ideje jut az újdonságokra. 

– A Jóemlék filozófiája az emlék­alapú ajándékozás, ami egyszerre meglepetés és összefoglalója az elmúlt éveknek. Készítettem már több nyolcvanadik születésnapra szánt faliképet, ami számomra nagyon megtisztelő feladat volt. Kértek anyák napjára is, aminek a segítségével a nagymama megtudta, hogy újabb unokája születik, ugyanis egy plusznév is szerepelt a képen. Ezek csodás történetek, és hálás vagyok, hogy átélhettem őket. Ami pedig számomra a legmeghatóbb volt, hogy anyák napja után egyszer felhívott egy úr, most kapták meg a Szívem kertje alkotásomat, amin az unokáik nevei szerepeltek virágokként, és csak szeretné megköszönni, mert ő még soha életében nem kapott ilyen megható ajándékot. Ezek a történetek – melyekből szerencsére egyre több van – adnak erőt és bizonyosságot a továbbiakhoz, hogy megéri a sok befektetett munka és áldozat, amit ezért a vállalkozásért hoztam.