Szennyvízből energiát

Végzettségeit tekintve környezetmérnök, víz- és szenny­víz­ke­ze­lő­rendszer-üzemeltető szakmérnök, jogi szakokleveles környezetvédelmi szakember, villanyszerelő és vegyipari gépésztechnikus. 
– A szüleim emlékei szerint 5-6 éves koromban már ismertem a villáskulcsok méreteit, és képes voltam megszerelni néhány dolgot apám műhelyében, annak ellenére, hogy a születésemkor és az utána következő időszakban elszenvedett traumák miatt a mai napig visszamaradásaim vannak. Rátekeredett a nyakamra a köldökzsinór, éppen hogy meg tudtak menteni. A szememet újszülött koromtól kezdve többször műtötték, hogy a kancsalságomat korrigálni tudják. Ezen­kívül az oxigénhiány miatt a diszlexia és a diszgráfia is megmaradt. A családom sosem értette, hogy tudtam három diplomát és emellett még néhány szakmát megszerezni, de úgy gondolom, hogy az akarat és a kitartás vitt előre minden helyzetben. Mindig is nagyon szerettem az állatokat, a természetet, és főleg a vizet, így már gyerekkoromban elkezdődött a természet védelme és a víztisztítás iránti érdeklődésem. 

Hátrányból indult 

András tízévesen drótok segítségével féklámpát készített a Babettájára úgy, hogy sosem látott ilyet azelőtt. Attól kezdve nem volt megállás, minden kütyüt, amit a házban és a ház körül talált, szétszedett, és alkotott belőle valami új, szintén működőképes eszközt. Furcsa érdeklődése és kancsal, szemüveges kinézete, koravénsége miatt kiközösítették az általános iskolában, számos megalázó helyzetben volt része. Ma már azt mondja, asztrológus felesége segítségével kellett ráébrednie, hogy képességeit­ és ötleteit azért fojtotta el sokáig, mert tudatalatt a gyermekkori trau­mák felnőttként is fogva tartották. 

– A középiskolai tanáraim azt javasolták, hogy ne menjek főiskolára, mert nem vagyok erre alkalmas. Szerencsére nem hallgattam rájuk, a legerősebb motivációm volt bebizonyítani, hogy hátrányos helyzetből is lehet eredményeket elérni. A munkahelyeimen számos fejlesztésemet nem tekintettem a saját szellemi tulajdonomnak, nem foglalkoztam ezzel, talán épp a kishitűség miatt. Az IMFON áramtermelő módszer az első olyan találmányom, amelyet a „találmány atyjaként” szeretnék fejleszteni és kísérni a legelső alapkövek lerakásától. 
András nagyjából öt éve kezdett el kísérletezni ezzel az újfajta áramtermelő módszerrel. A szenny­vízben hatalmas mennyiségű pozitív és negatív töltésű ion található, ráadásul ez az energia folyamatosan újratermelődik az emberek, valamint a mezőgazdasági és ipari létesítmények által. A szennyvíztisztító medence tartalma éppen ezért olyan, mint egy kisebb bioerőmű, de a kutatók eddig még nem jöttek rá arra, hogyan lehetne kinyerni ezt a rengeteg energiát. 

– Azon gondolkodtam, miképp lehetne elérni azt, hogy a szennyvíz folyamatosan áramló közege lelassuljon annyira, hogy az elektródák környezetében megtörténhessen az elektronátadás, és elektromos áram termelődhessen. Rájöttem arra, hogy ha az elektródákat bevonjuk a szennyvíz áramlási sebességét megtörő és lelassító alkatrészekkel, akkor ez az energiakinyerés lehetővé válhat. 

Mérhető feszültség 

Az első évben rengeteget kutattam az interneten, hogy vajon foglalkozik-e már valaki a világon ezzel a gondolattal. Semmit sem találtam ezzel kapcsolatban. Az első pár évben az összes lehetséges elektróda­formátumot és közeglassító variációt kipróbáltam, ami csak eszembe jutott. Volt olyan időszak, amikor hónapokig mindennap kijártam a szennyvíztelepre, hogy módosítsam az eszközöm elrendezését és teszteljek. A második évben felcsillant a remény, mérhető feszültség volt a próbadarabomon, de nem volt még bizonyítható az áramerősség. Ezután egy magánéleti válság miatt több mint egy évig parkolópályára állítottam a kutatásaimat. 

Tudás és spiritualitás 

Később megismertem a feleségemet, aki, miután megtudta, hogy mivel kísérleteztem, nem hagyott nekem nyugtot. Lassan rájöttem arra, mit kellene másképp csinálni. Amikor 2023. január 11-én kimentem a szennyvíztelepre ellenőrizni a legutolsó variációt, a tesztelt darab olyan áramtermelési teljesítményt adott le, hogy egy LED-lámpát is ki tudtam vele világítani. 
András szerint nagyon sok, a szennyvíztisztítási eljárásokba jól adaptálható kivitelezés lehetséges, de ez már a jövő kutatásain és fejlesztésein múlik. Az ő szabadalmi eljárása két éve tart. A benyújtást követően a nemzetközi kutatási szakasz következett, majd a nemzetközi közzététel, jelenleg a kitűzési és válaszadási fázis vége felé járnak, remélhetőleg hamarosan lezárulhat ez a folyamat is. Az új módszer bevezetésére tett következő lépés most egy lekicsinyített, professzionálisabb bemutató darab elkészítése lesz. 

– A nyár folyamán szeretnénk legyártani néhány köbméternyi szennyvíz hasznosítására szolgáló áramtermelő eszközt, hogy közelebb kerüljünk a vágyott pilottelep megvalósításához, ahol a szennyvizet 70-80 százalékban kihasználnánk áramtermelésre. Jelenleg hivatalos kísérleteket folytatunk egy magyarországi víziközmű-társaság tulajdonában lévő szennyvíztelepen. Az előre kalkulált eredmények alapján arra jutottam, hogy egy átlagos, nem túl nagyméretű szennyvíztelep, amely egy 17 500 lakosú települést szolgál ki, a szennyvízben található ionok hasznosításával a saját áramszükségletén felül akár sokkal több áramot is képes lehet megtermelni. Elláthatna árammal akár 700-1000 háztartást, vagy 20-25 iskolát, akár egy kórházat. 
András úgy véli, hogy munkássága nemcsak az önfejlesztés, hanem a párkapcsolati fejlődés, vagyis együtt fejlődés fontosságának is a bizonyítéka. Feleségével alkotott kettősükben ő képviseli a mérnöki tudást, míg párja a természetvédelmet és a spiritualitást. 

– Hiszek az összefogásban rejlő teremtő erőben. A jövőben nem sok időm lesz pihenni, mert a feleségemmel jó hosszú listát állítottunk össze a jövőbeli környezetvédelmi terveinket illetően. A szennyvíz energiatermelésre való hasznosítása az egyik legszebb példa erre.