Kedves Gabi!
Van egy 15 éves, gimnazista lányom és egy 19 éves fiam, aki most érettségizett és felvették a műegyetemre. Egész nyáron mindketten késő éjjel járnak haza, délig alszanak, aztán csak a telefonjukat vagy a gépüket nyomkodják, amíg este újra el nem indulnak otthonról barátokhoz, bulikba, programokra. Ez a körforgás megy két hónapja! Ha kérek tőlük valamit, szemtelenül visszaszólnak, hogy „mindjárt”. Ami soha nem jön el.
A nyár folyamán nem kerestek semmilyen fizetős diákmunkát, és a házimunkába se szállnak be. Szerintük megérdemlik a nyári pihenést, tanév közben hajtanak eleget. Nekem kell kiszolgálnom őket, mintha szállodában élnének! Ráadásul mindent munka mellett és egyedül, mert régóta özvegy vagyok.
Néha úgy érzem, a virtuális világ teljesen elrabolta őket, és már nincs valódi életük. Én pedig egyre ingerültebb vagyok. Számolom a napokat szeptemberig, amikor végre lesz valami rendszer az életükben, és ezáltal az enyémben is. Rossz anya vagyok, amiért így érzek?!
Üdvözlettel: Szandra
∗
Kedves Szandra!
Leveléből árad a csalódás és a kimerültség, és ez érthető a leírt helyzet ismeretében, azonban ebben nagyrészt ön a hibás. De ettől még nem rossz anya! A kereteket és elvárásokat a szülők jelölik ki, és a gyerekek, bizony, csak azokat a határokat szokták betartani, amit a szülők következetesen érvényesítenek. Ha a nyár úgy telt el, hogy a kamaszok későn keltek, éjszaka későn jöttek haza, nem dolgoztak sehol semmit, akkor az azért történt így, mert nem volt világosan lefektetve, önnek mi az elvárása. Ehelyett kiszolgálta őket!
Az okoseszközök erős versenytársai a való életnek, de önnek joga és szerintem kötelessége is szabályokat hozni a használatukra. Meg másra is: mikor kell felkelni, mikorra kell hazaérni, milyen házimunkát kell elvégezni? A gyerekeknek a kényelmesebb út mindig csábítóbb, „önszorgalomból” a szünetben nem fognak holnaptól nyolckor kelni – önnek kell a sarkára állnia, ha változást szeretne.
Ne várja meg a következő nyarat, itt ennél többről van szó. Kezdjen el már most új szabályokat felállítani, amelyek segítenek visszahozni a családba a kölcsönös tiszteletet és együttműködést. Indítson egy nyílt beszélgetéssel: mondja el, mi zavarja, mit vár el, és mi lesz a következménye, ha ezeket nem tartják be. A következetesség és a határozottság nemcsak szigorúságot jelent, hanem biztonságot, bizonyosságot ad a gyerekeknek – önnek pedig végre egy kis nyugalmat.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
