Ehetetlen finomságok

A fake food art, vagyis a hamis ételeket megjelenítő művészet különös terepe a vizuális kultúrának, ahol a gasztronómia találkozik a kézművességgel. Bár Japán éttermi kirakataiból indult hódító útjára, napjainkban jóval túlmutat a dekorációs funkción: önálló művészeti ággá vált, amely játékosan, mégis elgondolkodtató módon reflektál fogyasztói kultúránkra, vágyainkra és az ételhez fűződő érzelmi viszonyainkra. 

Egyik legkiválóbb hazai képviselője Fejes-Németh Krisztina, a Poppy Fake Food Art megalapítója. Élethű tortái, desszertjei nem olvadnak el a fotósok vakui alatt, nem romlanak meg a kávézók pultjain. A gondosan kidolgozott édességek kellékként, üzletbelsők látványelemeiként és dekorációként élnek tovább. 

– Már gyermekként is sokat rajzoltam, festettem, és arról álmodtam, hogy egyszer a Herendi Porcelánmanufaktúra festőjeként dolgozhatok – meséli Krisztina. Ám ez az álom nem valósulhatott meg, szülei féltették a finom, aprólékos munkától, attól, hogy tönkremegy a szeme. De a művészi hajlam örökségként kíséri: nagypapája is festett, dédnagyapja pedig festőművész volt. 

– Rengeteg dolog érdekel, könyvelőként végeztem, de beiratkoztam a kéz- és lábápoló, valamint a műkörömépítő tanfolyamra is, később pedig gyógyszertári asszisztens képesítést szereztem. Igazából egyik szakmában sem dolgoztam egyetlen napot sem. Ám a kíváncsiság mindig is hajtott, fiatalabb koromban egy óceánjáró hajón jártam be a világot, ma pedig több lábon állok. A Poppy Fake Food Art mellett egy ügyvédi irodának és egy vendéglátással foglalkozó cégnek is dolgozom. Életem így egyszerre kreatív, strukturált és izgalmasan sokszínű. 

A fake food művészetének megismerését a véletlennek köszönheti. Eredetileg az újszülöttekre a megtévesztésig hasonlító, úgynevezett reborn babák készítésével szeretett volna foglalkozni, ám egy ilyen baba születése hónapokat, akár fél évet is igénybe vehet, hiszen minden részlet, a bőr színe, az arc mimikája, aprólékos figyelmet kíván. Amikor elkészült az első darabbal, rájött, ez a fajta, hosszú időt és végtelen türelmet igénylő munka nem az ő útja. Ekkor hívta fel egy ismerőse a figyelmét a fake food világára. 

– Megfogott, hogy mennyire sokrétű, mennyi lehetőség rejlik benne – emlékszik vissza. – Három évvel ezelőtt megszületett az első cupcake süteményreplika, amiről úgy éreztem, ez nem is néz ki olyan rosszul. Létrehoztam hát egy Face­book-oldalt, elkezdtem feltölteni a képeket, és bár az első fél év csendesen telt, egyszer csak megérkezett az első rendelés. Azóta pedig folyamatosan jönnek az újabbnál újabb ötletek, és velük együtt az egyre gazdagodó kínálat is. 
Ahogy Kriszti fogalmaz, számára az alkotás nem munka, hanem kikapcsolódás. Imádja a változatosságot, és az ihlet is ennek megfelelően hol jön, hol megy. Előfordul, hogy éjt nappallá téve dolgozik egy-egy darabon, teljesen belemerülve a részletekbe. Az ötletelés legalább olyan fontos része a folyamatnak, mint maga a kivitelezés: hogyan lehet még valósághűebbé tenni egy sütemény felszínét, milyen textúrát adjon a tésztának, mivel érheti el a „majdnem ehető” hatást? Minden egyes mű új kihívás, és ez az, amit Kriszti különösen szeret benne. Jelenlegi kedvencei a rétes és a cseresznyés pite. A pergő, aranyszínű réteslapok vagy a fényes, ragacsos meggytöltelék annyira életszerűen hatnak, hogy sokan csak közelről nézve jönnek rá, amit látnak, az nem édesség, hanem dekoráció. 

Aki azt gondolná, hogy a fake food art csak játék a formákkal, az aligha sejti, mennyi gondolkodás, kísérletezés és technikai újítás áll egy-egy apró sütemény mögött. 

– Van olyan darab, amin hónapok óta dolgozom, mert egyszerűen nem sikerül úgy, ahogy szeretném – mondja Kriszti. – Az új ötletek különösen lázba hoznak. Az egyik legkülönlegesebb kérés, amit eddig kaptam, egészen más világba terelt: kedves megrendelőm hurkát és kolbászt kért tőlem. Elkészítettem neki, de közben rájöttem: a hurka meg a kolbász nem az én világom. Az nem olyan nőcis, ugye? Szóval húsbolt kirakatát nem vállalom – teszi hozzá nevetve. 
Kriszti egyik legnagyobb szakmai elismeréseként tartja számon, hogy a világhírű Madame Tussauds Múzeum is megkereste, az alkotásai ma már ott is helyet kapnak. 

– Nagyon szeretném, ha egyszer egy mozifilm kapcsán jutnék valakinek az eszébe. Az már egészen más szint lenne. Engem az újdonságok hajtanak előre, sok mindent szeretnék még kipróbálni az életben. Ez lehet akár egy ejtőernyős ugrás, egy különleges süti elkészítése, vagy épp egészen más dolognak a megtanulása. Hiszen az embernek rengeteg énje van, miért kellene elrejteni őket?