Kedves Gabi!
A nyári szünetben sokszor én vigyázok a hatéves unokámra, aminek nagyon örülök, mert így sok időt tölthetünk együtt. Szépen beszél, okos, de van valami, ami meglepett. Azt vettem észre, hogy mindenkivel tegeződik. A boltban, a piacon, az orvosi rendelőben vagy éppen az óvodában a dajka nénivel is, aki bizony már jócskán nyugdíjaskorú. Persze tudom, hogy az óvodában ez a természetes, ott mindenki tegez mindenkit, de most, hogy szeptembertől iskolába megy, elgondolkodtam: a tanító néniket is tegezik a gyerekek? Vagy van erre valamilyen átmenet, szólnak nekik erről?
Talán régimódi vagyok, de én még úgy tanultam, hogy a felnőtteket illik magázni. Kíváncsi lennék, mások ezt hogyan látják, és mit tanítanak erről a gyerekeiknek.
Üdvözlettel: Böske
Kedves Böske!
Azokat, akik egy másfajta társadalmi berendezkedésben nőttek fel, ahol a magázás a tisztelet kifejezője volt, zavarba ejti ez a mai „mindenkivel tegeződünk” világ. Az óvodai közegben még természetes a tegeződés, ott a gyerekek és a felnőttek is így kommunikálnak egymással, hiszen a közvetlen, szeretetteljes kapcsolatot ez segíti elő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az iskolában automatikusan ugyanez marad. Ma a társadalom – főként városban – egyre inkább a közvetlen, informális kommunikáció felé mozdult el. A tegezés nem feltétlenül tiszteletlenség, inkább a barátságosság, a nyitottság jele. Ez különösen igaz a gyerekekre, akik még nem is értik pontosan a „nyelvi hierarchiát”.
Viszont a különbségtétel képessége – azaz, hogy egy kisgyerek tudja, kivel hogyan illik beszélni – fontos szociális készség. Nem feltétlenül a magázás elsajátítása a lényeg, hanem annak felismerése, hogy vannak szituációk, ahol más a hangnem – például egy orvossal, egy idősebb rokonnal szemben.
Mit lehet tenni? Már most, otthon is beszélgessenek erről az unokájával. Nem kell szigorúnak lenni, inkább kíváncsian kérdezze meg tőle: „Te miért tegezted azt a bácsit?” Játékosan el lehet játszani, mi a különbség: „Képzeld, ha én lennék a tanító néni, mit mondanál nekem?” Ne aggódjon: az iskola első hetei során ezeket a kommunikációs helyzeteket – mikor mit mondunk, hogyan szólítunk meg másokat – tanítják is, nem marad magára ezzel a kisgyerek.
Ne a nyelvi forma miatt aggódjunk, hanem ami mögötte van: a tisztelet, a figyelem és az érzékenység. Ha ezeket a gyermek megkapja otthonról, akkor jól el fog igazodni az életben.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
