Miért nem hoz örömet a nyár?
Megérkezett a várva várt szabadság, mégis sokan érzik magukat kedvetlennek, lehangoltnak. Miért van az, hogy épp akkor merülünk ki, amikor elvileg pihennünk kellene? A summer burnout, vagyis a nyári kiégés jelensége mögött gyakran mentális fáradtság, túl sok program és elvárás, vagy épp a pihenéshez fűzött belső kényszerek állnak.
Kép: Sokan a vízpartra is magukkal viszik a szorongást, így valóban nem lehet pihenni, feltöltődni, Fotó: Karnok Csaba, Forrás: MW
A summer burnout egy modern jelenség: nem egyszerű fáradtság vagy túlterheltség – hanem mentális kiégés, amely nyáron, épp a kikapcsolódás időszakában nehezíti meg a családok életét. Egyre több pszichológus hívja fel rá a figyelmet, hogy akit érint, vegye komolyan, hiszen ez nem lustaság, hanem akár egészségügyi kockázatokkal is járó mentális állapot lehet. A burnout fogalma korábban elsősorban a munkával összefüggő kimerülésre utalt, de ma már tudjuk, hogy nem csak a túl sok munka következményeként jelentkezhet, hanem érzelmi, szociális és időszakos tényezők – például a nyári szabadság miatti elvárások, a pihenés „kötelező” érzése – is kiválthatják.
A pszichológiai szakirodalom már régóta foglalkozik a jelenséggel. Az Ohio State University kutatása szerint a megkérdezett anyák és apák 57 százaléka számolt be kiégésre utaló tünetekről. A legfőbb kiváltó tényezők között található például a „tökéletes nyár” megteremtésének kényszere, a folyamatos gyerekprogram-szervezés, vagy épp az önmagukkal szemben támasztott elérhetetlen elvárások.
A túl magasra tett léc azonban nem csak a szülőket terheli meg, hosszú távon a gyermekekre is negatív hatással lehet.
A kiégett szülők gyakran érzelmileg távolságtartóbbá válnak, kevésbé képesek érzékenyen reagálni gyermekeik igényeire, sőt, előfordulhat, hogy elhanyagoló vagy túlságosan kontrolláló viselkedést tanúsítanak. Mindez jelentősen befolyásolhatja a gyermekek érzelmi és pszichés fejlődését – éppen akkor, amikor a családi közelség és az érzelmi biztonság lenne a legfontosabb.
A jelenség hátterében komplex érzelmi, pszichés és társadalmi folyamatok állhatnak.
A nyári évszak szinte mindenki életét felborítja, a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt rendszertelenebbek a mindennapjaik, ami hatással van az alvási, étkezési és szabadidős szokásaikra. A kisgyermekes szülők számára ez az időszak különösen megterhelő: a táborok időben történő lefoglalása, a gyermekfelügyelet megszervezése vagy épp más családtagok bevonása komoly logisztikai nyomást helyez rájuk.
A nyári kiégés nem egyetlen, könnyen felismerhető tünettel jelentkezik.
Sokkal inkább apró jelek sorozataként bukkan fel: ingerlékenységben, érzelmi távolságtartásban, motiválatlanságban. A testi tüneteket a tudomány is méri. Egy vizsgálat kimutatta: a kiégett szülők hajkortizolszintje (a stresszhormon hosszú távú szintjét jelző biomarker) 213 százalékkal volt magasabb, mint a kontrollcsoporté. Ez az érték még a krónikus fájdalommal élő betegek szintjét is meghaladta, ami súlyos testi megterhelésre utal.
A krónikus stressz a szervezet szabályozó rendszereit is kibillenti. A hipotalamusz–agyalapi mirigy–mellékvese (HPA) tengely működése és az autonóm idegrendszer aktivitása is csökkenhet. Egy 2015-ös tanulmány szerint a kiégett emberek alacsonyabb szívritmus-változékonyságot és gyengébb stresszreaktivitást mutattak – ezek a változások hosszú távon növelhetik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
A jelenség tipikus jele a krónikus fáradtság, amikor hiába alszunk óraszámban eleget, mégis úgy ébredünk, mintha semmit nem pihentünk volna.
Tompán zúg a fejünk, a gyomrunk különösebb ok nélkül összeszorul, egy falat sem megy le a torkunkon vagy épp az evés az egyetlen vigaszforrás. Idővel azon kapjuk magunkat, hogy már semmihez sincs kedvünk. Ami korábban feltöltött – egy fagyizás a gyerekekkel, esti séta a nyári naplementében – most inkább tehernek tűnik. A közösségi média pedig csak olaj a tűzre: a tökéletes nyaralós képekhez képest a saját káoszunk még inkább fárasztónak és elégtelennek tűnik.
A környezet is észreveszi a változást. A gyerekek nyugtalanabbak lehetnek, felszínre törhetnek a párkapcsolati feszültségek, és a sokat emlegetett „nyári lazulás” helyett úgy érezhetjük magunkat, mint aki még jobban elfáradt, mint év közben.
A nyári kiégés ellen nem csodaszerrel, hanem tudatos döntésekkel, napi apró lépésekkel lehet tenni.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a megelőzés és a regenerálódás kulcsa az önreflexió, a reális elvárások, valamint a fizikai és érzelmi erőforrások feltöltése. Tervezzünk strukturáltan, főleg gyerekes családoknál. Egy laza, heti szintű napirend segít megtartani a kereteket, miközben nyitva hagyja a spontaneitás lehetőségét.
Sokan érzik úgy, hogy a nyári szünet logisztikája csak az ő vállukat nyomja. Pedig egy kiegyensúlyozott családi nyárhoz több ember aktív részvétele szükséges. Inspiráló példa erre Hollandia, ahol több közösségi ház elindította az úgynevezett „Parent Swap” programot. A kezdeményezés lényege egyszerű: kisgyermekes szülők heti egy délutánt cserélnek egymással. Az egyik szülő 3-4 gyereket felügyel egy délutánon át, míg a többiek pihennek, intézkednek vagy feltöltődnek. Ez a megoldás nem csak tehermentesít, de közösséget épít, és a gyerekek számára is izgalmas: olyan, mint egy minitábor, ahol barátokkal lehetnek együtt szabadon, játékosan, kötöttségek nélkül.
Ha a nyári kiégés tünetei ismerősen csengenek, az nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk – inkább azt, hogy ideje megállni, újratervezni, és saját magunkról is gondoskodni egy kicsit. Mert a nyár nem csak a gyerekeké, a felnőtteknek is jár a feltöltődés.
