Kedves Gabi!
Negyvenes házaspár vagyunk, két kiskamasz gyerekkel. Napközben mindenki rohan: munka, iskola, különórák, háztartás. Arra vágynék, hogy legalább esténként együtt leüljünk, beszélgessünk egy kicsit, de ehelyett azt látom, hogy mind a férjem, mind a gyerekeim a telefonjukat bámulják. A férjem közösségi oldalakat pörget vagy játszik, a gyerekek pedig csetelnek, videókat néznek. Próbálok szóba elegyedni velük, de sokszor csak félmondatokban válaszolnak, mert közben a képernyőn lógnak. Egyre inkább úgy érzem, mintha idegenekkel élnék egy fedél alatt: mindenkinek fontosabb a saját mobilja, mint a családtagjai.
Rettenetesen nehéznek érzem a helyzetet nevelési szempontból is. Hiába kérem a gyerekeimtől, hogy tegyék le a telefont, ha az édesapjuk sem képes rá. Így minden szabály és kérés hiteltelenné válik.
Szeretem a családomat, de félek, hogy lassan teljesen eltávolodunk egymástól. Tudja, hogy mi a legrémesebb érzés? Fogalmam sincs, hogyan jutottunk el ide, olyan gyorsan alakult ki náluk a függőség!
Üdvözlettel: Bori
∗
Kedves Bori!
Teljesen érthető a kétségbeesése, valóban nehéz helyzetben van. A szülők példája rendszerint erősebb, mint a kimondott szabály – önöknél viszont nincs egyetértés abban, hogy mit képviselnek.
Sürgősen beszéljen erről a férjével őszintén, vádaskodás nélkül. Mondja el neki: önnek az a legnagyobb gondja, hogy az okoseszközök korlátlan használata és a kialakult függés miatt széthullik a közös családi idő. Célravezető lenne, ha teljes tiltás helyett közös szabályokat alakítanának ki, amelyek mindenkire vonatkoznak. Például az étkezőasztalnál senkinél nincs telefon; helyette mindenki mesél a napjáról, még ha csak egy-két mondatban is. Továbbá kilenc óra után egy közös kosárba kerülnek a mobilok a nappaliban, hogy lefekvés előtt a folytonos pörgés és ingerek helyett kezdjenek lelassulni a pihentetőbb alvás érdekében.
Fontos, hogy a szabályokat következetesen tartsák be, különben a gyerekek joggal mondják: „Apa is mindig a telefonját nyomkodja, miért ne tehetnénk mi is?” Javaslom, legyen heti fix este, mondjuk, társasjátékkal, filmnézéssel, sétával, sporttal. Ha igazi élményt ad a közös idő, könnyebb betartani a megvonó szabályokat.
A telefon a mai élet szerves része, de nem lehet, hogy uralja a család mindennapjait. Ha sikerül közös határokat felállítaniuk, visszakaphatják az esték meghittségét, és újra megélhetik, hogy egymás társasága fontosabb, mint bármilyen képernyő.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
