Kedves Gabi!
Édesanyám 82 éves, több betegséggel küzd, és már hosszú ideje állandó gondozásra szorul. Mivel engem ötvenévesen elhagyott a férjem, én vállaltam, hogy átköltözöm édesanyámhoz és gondoskodom róla. Úgyhogy hetedik éve én viszem a közös háztartásunkat és a nagy kertet, intézem a gyógyszereket, orvosi viziteket, szóval mindent. Szerencsére könyvelőként szinte teljesen távmunkában dolgozhatok. A testvéreim sajnos nem tudnak segíteni a mindennapi teendőkben: a nővérem és a bátyám külföldön él; a húgom egy távoli városban, saját zűrös családdal, őket két-három hetente látom. A felnőtt gyerekeimet meg nem akarom terhelni.
Kötelességem és szívügyem, hogy a beteg édesanyám mellett legyek, ezt a legőszintébben írom önnek. Azt is zokszó nélkül tudomásul veszem, hogy csak nekem van lehetőségem a gondozására, a testvéreim napi szinten nem tudnak terheket levenni a vállamról. A problémám az, hogy egyre gyakrabban tapasztalom magamon, elfogy a türelmem. Előfordul, hogy ingerülten szólok hozzá, ha valamit lassan csinál, vagy sokadszor ismétel meg egy kérdést. Azonnal megbánom, és utána bűntudat gyötör.
Néha arra vágyom, hogy legalább egy délutánig ne kelljen készenlétben állnom. De ilyenkor rögtön lelkiismeret-furdalásom támad: hogy kívánhatnék magamnak pihenőt, amikor ő rám van utalva?! Mit tegyek, hogy több erőt, több türelmet találjak magamban?
Üdvözlettel: Jutka
∗
Kedves Jutka!
Fogadja el a távdiagnózisom: ön gondozói kiégésben szenved. Az állandó készenlét, a fizikai és lelki terhek (ráadásul felelősségteljes állás mellett) hosszú időn át mindenkit próbára tennének. Tiszteletre méltó, hogy ön egyedül magára vállalta az édesanyja gondozását. Mégis, érdemes lenne a többi családtaggal (mindenkivel!) nyíltan beszélni arról, hogy mostanában milyen nehézségekkel küzd.
Már a lelki támogatás, a rendszeres telefonos kapcsolattartás is, pláne a néhány órára átvett feladatok sokat levennének az ön válláról. Nem értem, miért nem akarja terhelni a saját gyerekeit – a nagymamájuk gondozásában igenis illendő részt vállalniuk, és ebben ön csodálatos példát mutat minden rokonának.
Sok településen elérhetők szociális gondozói szolgáltatások, házi segítségnyújtás, ezeket is bátran vegye igénybe. Ugyanis aki másról gondoskodik, annak önmagára is vigyáznia kell. A szeretet és a türelem hosszú távon csak akkor tartható fenn, ha ön megőrzi a saját testi-lelki egyensúlyát. Merjen segítséget kérni!
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
