Meseúton sétáltunk
Ha megnyitjuk érzékszerveinket és vele együtt meseérző szívünket, a generációk ajkán született és továbbszőtt történetek belső élménnyé formálódnak, dolgoznak a lelkünkben. Szeptember 30-a, a magyar népmese napja alkalmából a gödöllői Arbo-Parkerdőben jártunk, ahol a meseúton Földanya tárja elénk varázslatos kincseit.
Kép: Annarózsa szeretné a Meseúttal megnyitni a gyermekek és felnőttek szívét is a természetre, Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld
A fehér alapon rózsaszín szívecske turistajelzést követve a járdáról jobbra fordulunk, a fenyőágak kupolaként ölelik az erdei ösvényt. Az árnyékból hamarosan a tisztásra érünk, ahol megpillantjuk az első meseládikót. Kóddal nyílik az ajtaja, és legördül egy kedves, tanulságos történet a rózsáról. Arról szól, hogy szinte minden mulandó az életben, de a törődő szeretet és gondoskodás az örökkévaló.
A gyönyörűen megfestett láda belső dekorációja visszafogottan sokatmondó, tapintásra, érzékelésre, aktivitásra hív. Nemezrózsa, egy festett virágmotívum, apró faágak, szárított virágok adják a díszítést – sokszor a meseutazók által gazdagodik a ládika belső világa olyan újabb kincsekkel, amiket a természet már elengedett. Beolvashatjuk QR-kóddal és telefonon is meghallgathatjuk a mesét a hozzá tartozó dallal együtt, miközben sétálunk, vagy megpihenhetünk mellette a padon. Az élménydús felfedezésnek része egy ide vonatkozó kis játék is: odasuttogni a fának egy titkunkat, végigsimítani a virág szirmait, és megöntözni őt, aki szépségével meghálálja a törődést.
– Szeretném kinyitni a gyerekek és a felnőttek szívét a természetre, hiszen nem tudunk élni nélküle. A Földanya Meseútja hosszabb útvonalán bejárható hét, és a rövidebb körön teljesíthető négy állomásának történetei a nemzetközi autentikus mesekincsből merítenek. Úgy válogattam össze azokat, hogy az elemek: a víz, a tűz, a föld, a levegő mint egyfajta természetkapcsolati fonal szerepeljenek benne. A mesék az együttműködésről, a megújuló energiákról, a teremtett világról, a természettel való kapcsolódásról, annak válságairól is szólnak: a bolygó, Földanya ebben az értelemben nem elszigetelt zóna, hanem mindennel kölcsönhatásban lévő szeretetteljes élettér – kalauzol el bennünket S. Gergely Annarózsa, a gödöllői Meseút életre hívója.
– Szeretnék sokféle módon lehetőséget teremteni arra a fajta kapcsolódásra életünk, lényünk mélyebb rétegeivel, amely nem feltétlenül racionális, elméleti tudáson alapuló, hanem annál finomabb, misztikusabb, varázslatosabb, s olyan világot nyit fel bennünk, amely nem biztos, hogy a mindennapjaink része. Az élet és önmagunk mély, valódi megtapasztalásának útjára hívnak a művészetek, a dalok és a mesék is. Ebben a vadregényes, gyönyörű környezetben a természettel összesimulva szeretném a mesék gazdag szimbólumrendszerét felébreszteni. Kapcsolódásunkat azokhoz az ősi bölcsességekhez, ma is érvényes üzeneteket magukba foglaló, több száz éves történetekhez, melyek élőszavas mesemondás által hagyományozódtak ránk. Ezeket a Meseút komplex, ingergazdag, kreatív, művészi környezetbe helyezi: Szentgáli-Varga Szilárd porcelán-mesterfestő festette meg a ládikókat, Benedek Krisztina Mária néppedagógus és népi énekes művésztanár gyönyörű hangján elevenednek meg a történetek. Mindegyikhez tartozik egy aktivizáló kérdés, játék, amely még inkább hozzásegít bennünket, hogy belső élménnyé tegyük a mesét – foglalja össze Annarózsa, miközben továbbsétálunk az erdei ösvényen, fahídon át, dombon fel.
Beszélgetésünk közben kitér a a Tátrai Vanda metamorphoses meseterapeuta megálmodta, a környezeti nevelést, érzékenyítést, hagyománytiszteletet, kulturális értékek továbbadását célul tűző, országos Meseút Hálózatra, amelyben a gödöllői a tizennegyedikként létesült:
– Nincs olyan élethelyzet a világon, amihez ne tartozna egy mese. A szimbolikus mesei kódok segítik az életszakaszainkon való könnyebb átlépéseinket, a krízishelyzetek megoldását. Nem didaktikusan tanítanak, hanem finoman terelnek, közben hitet és reményt adnak.
A következő állomás két idős matuzsálemnél, a „Tölgyfakirály és -királynő” lábainál kapott helyet. Az itt fellelhető mese arról szól, hogy mi történik, ha megtörik a bizalom a természet és a benne élők között. Különlegessége, hogy nem ad egyértelmű lezárást, hanem nyitva hagyja meseszövő képzeletünk előtt a kaput, hogy a szívünk szerint fejezzük be a történetet. A kérdések, tevékenységre ösztönző mondatok elősegítik az önmagunkhoz való mélyebb kapcsolódást, valamint azt is, hogy gondolatainkat, a lelkünkben zajló történéseket megosszuk egymással, ezáltal tartalmas, minőségi időt töltsünk együtt a szeretteinkkel – hiszen a Meseút (szlogenje szerint) egymáshoz vezet.
A harmadik és a negyedik meseládikó még inkább az őseinkkel való kapcsolat fontosságát hivatott hangsúlyozni. Ez egyben az esszenciája annak, hogy miért van szükségünk ma is a mesékre. Sűrített történetben arról mesélnek, hogy az elődeink miként látták a világot. Az ősi, szellemi tudást kódolva megőrizték, továbbörökítették nekünk, általuk élővé válik a hagyomány. Erőnk ezekből a gyökerekből táplálkozik, amelyek megtartanak bennünket a világ tomboló viharában. Tőlünk függ a folytatás, a mese alakulása rajtunk is múlik…
