Rotizzunk Laurával!

Metz Laura, a Rotigami megálmodója Gyulán született, de Dobozon nőtt fel. Gimnáziumi éveit a mezőberényi kollégiumban töltötte, majd érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnök diplomát. 

– Részemről nagy volt az ambíció, a környezetemtől meg az elvárás, hogy az okos gyereknek jó diplomája legyen – meséli. – Van egy mottóm: ha az ember nem igazán tudja, mit vár a jövőtől, de önazonos dolgokat csinál, előbb-utóbb kirajzolódik az útja. Így csatlakoztam az egyetemi klubhoz, ahol a hallgatói rendezvények szervezésében vállaltam aktív szerepet. Emellett rengeteg marketinges munkám volt: itt tanultam meg a grafikai anyagokat készíteni, és a közösségimédia-jelenlét is hozzám tartozott. 

Szerencsére a sok munka nem ment a tanulmányok rovására, Lau­ra jó eredménnyel diplomázott, de a Molnál töltött szakmai gyakorlat alatt rájött, hogy a mindennapjait nem tudja gyárban, laborban vagy finomítóban elképzelni, márpedig a kezdővegyész-állások többsége ilyen. 

– Egy kisebb kapunyitási krízis után, 2020-ban visszanyúltam ahhoz, amiről tudtam, hogy igazán szeretem: a rendezvényszervezéshez. Mit mondjak, a Covid miatt nem a legjobb időzítés volt. Tiszavirág-életű gyakornokságomat a Fesztivál Önkéntes Központnál töltöttem, a lefújt fesztiválokra nem sok önkéntes kellett. Ekkor megnéztem, hogy melyik országban nem állt meg az élet. Így kerültem a Balkánra: Szófiában kezdtem dolgozni egy EU-s projekten. Jó szívvel gondolok vissza erre az időszakra, nagy nemzetközi baráti társaságunk volt, megtapasztalhattam, milyen külföldön élni. 

Laura két év után költözött haza, miután a Semmelweis Egyetemen állásajánlatot kapott rendezvényszervezőként. Az egyetemi közeg már jól ismert terepnek számított, érdekes volt a hallgatói oldal után a szakmai és protokollrendezvényeken dolgozni. 

Srí Lankának 2024 novemberében vágott neki, ahol az első hónapban egy hostelben dolgozott, karácsony után pedig a barátai is csatlakoztak hozzá. Hogy a sziget kevésbé látogatott részeit is megismerhessék, autót béreltek. Mivel ennek árát a nyugati pénztárcára szabják, feszes ütemtervet követtek az ott-tartózkodásuk idejére, ami azt is jelentette, hogy rendszerint útszéli bódékban, a rotizókban ebédeltek, ahol a rotimester készítette rendelésre a finomságokat. Laurának a háromszögek voltak a kedvencei, mindig figyelte, melyik bódé kirakatában bukkannak fel, hogy ott állhassanak meg. Így jött a gondolat, hogy ezt otthon is szívesen eszegetné, és valószínűleg mások is. 

– A Srí Lanka-i roti tökéletes egyensúlya a különlegesnek és a megszokottnak – magyarázza. – A fűszerezése újdonság a magyar ízlésnek, viszont az alaptöltelék a mindenki által szeretett gyökérzöldségekből áll: répából, krumpliból, hagymából. 

Laura megtervezte a logót, készített egy üzleti tervet, és lelkesen járta a rotisütőket, hogy minél többet gyakorolhasson. 

– Mindenhol örömmel mutatták meg, mit hogyan kell csinálni. Az üzlettulajdonosok általában beszéltek angolul, viszont a rotimesterek nem, ezért néha kihívás volt a fortélyok átadása. A helyiek már hozzászoktak az európai turistákhoz, de hogy egy fehér lány pörgeti a rotit, az látványosságszámba ment. 
Az egyik legemlékezetesebb műszakom a gyertyafényes gyakorlás volt. Srí Lankán kifejezetten gyakoriak az áramszünetek, a nagyobb boltok aggregátorral felkészülnek erre, de a kis rotisütödék nem. Egy alkalommal egész napos áramszünet volt a szigeten, így este gyertyákkal világítottuk meg az üzletet, hogy süthessünk. Másnap kiderült, hogy egy majom mászott be egy elektromos állomásba, és úgy megbabrálta a transzformátort, hogy áram nélkül maradt az egész ország. 

Laura kezdetben Pesti Roti névvel dolgozott az ötletén, viszont önkormányzati engedély nélkül ez nem lehetett cégnév. Ahogy nálunk sok az ilyen-olyan -berény vagy -keszi, Srí Lankán számos település végződik úgy, hogy -gama. A Ro­tigamáról jutott eszébe az origami, ami magára a hajtogatásra, az elkészítés módjára utal. Ez úgy megtetszett neki, hogy nemcsak a céget, hanem a helyet is Rotiga­minak nevezte el, ahol rotik egyelőre három ízben kaphatóak, zöldséges, tojásos és csirkés kivitelben. A zöldséges ugyanúgy készül, ahogy Srí Lankán, a másik kettőbe vitt egy kis csavart. A tojásos rotiba a szigeten csak tojás vagy esetleg nyers hagyma és tört csili kerül, ő ebbe is tesz a répás curry­raguból, a csirkéset pedig szeletelt helyett tépett csirkemellel készíti. 

– Nem szabad a receptre hagyatkozni – számol be a jó tészta titkáról –, hiszen minden csomag liszt más mennyiségű vizet vesz fel. A legkritikusabb pont a nyújtás, vagyis én inkább szétsimogatásnak hívom. Sokan nem akarják elhinni, hogy sima búzaliszt, víz és só kombinációjából a rétesnél is vékonyabb tésztát nyújtok. A lényeg, hogy szinte semennyi erőt nem viszek a mozdulatba, csak az ujjaim, a tenyerem melegétől és az érintéstől simul ki a kezem alatt. 
Laura május végén nyitotta az üzletet, mára naponta több száz roti került ki a keze alól. Rengeteg visszajáró vendége van, Srí Lanka-iak is naponta megfordulnak az üzletben. 

– Mivel már fiatalkorom óta magamnak főzök, a kulináris fan­tá­ziám­ határtalan, így a Rotigami következő dobása a szezonális ajánlatok, fúziós rotik lesznek. Magyaros, édes, texmex, céklás, rengeteg ötletem van, csak győzzék kóstolni a vendégek!