Ugrókötéllel a világ körül

Amikor arról kérdem őt, hogyan válik valakiből ugróköteles világbajnok, a sok edzést, az eltökéltséget, a jó versenyeredményeket említi, az állóképesség-forma-ritmus összhangját és a gyermekkori élményeket, mindennek az eredőjét. Édesapja, Bánhegyi Attila korábbi labdarúgó, edző, testneveléstanár sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozott. A televízióban figyelt fel az ugrókötelezésre mint sportágra. Az könnyen elérhető, kiváló gyakorlatnak bizonyult a fiatalok koordinációjának, koncentrációs képességeinek fejlesztéséhez. Szombathelyen kö­­tél­ugróklubot alapított, amelynek tevékenységébe lányai, Adrienn és Kata is aktívan bekapcsolódtak. 

A kezdetben délutáni foglalkozásként működő sportszakkör az eredeti cél mellett a közösségformálásban is szép eredményeket hozott. Többen csatlakoztak a klubhoz, és örömmel sajátítottak el új ugróköteles gyakorlatokat; a kiváló kezdeményezés egyre jobban kinőtte magát. Csatlakoztak a Nemzetközi Kötélugró Szövetséghez, amely által versenyekre is eljutottak. Emlékezetes eredmény, hogy csapatban, Adrienn és Kata részvételével, 1997-ben gyermek kategóriában világbajnokságot nyertek. 

Adrienn az ugrókötelezésre sokáig mint kiegészítő mozgásformára tekintett, amit az állóképesség fejlesztéséhez, a többi sportágban való jó eredmények elérése érdekében tud felhasználni. Sokáig kézilabdázott ugyanis az NB I/B-ben és NB II-ben. Végül mégis az ugrókötelezés vált a kedvencévé, amiben szerepet játszott a tevékenység körül formálódott jó közösség megtartó ereje, az azt övező végtelen kreativitás, a hozzá társuló szabadságérzet: egyedül, párosban, csapatban lehetséges űzni, versenyszerűen, fellépések alkalmával, zenét és ritmust kapcsolva hozzá pedig művészi módon művelhető. 

Dédelgetett gyermekkori álma volt, hogy valamiből a legjobb legyen a világon: ez az ugrókötelezésnek köszönhetően teljesült be. Tizenöt éven át versenyszerűen űzte a sportot, több Európa- és világbajnoki címet szerzett. 2006-ban világrekordot állított 330 ugrással triplázásban, egy felugrás alkalmával háromszor pörgette meg maga alatt az ugrókötelet. Azt követően az előadói, cirkuszi világ felé fordult. (Örömmel újságolja, hogy tavaly Egerben rendezték meg az Európa-bajnokságot, amin újra elindult.) 
Angol–testnevelés szakon végzett, és rövid ideig Prágában tanított, mellette egyéni és csoportos fitneszedzéseket tartott. Ekkor kapta a meghívást a Cirque du Soleil neves francia–kanadai cirkusztársulatba. Előbb pár hónapra, majd hosszabb távra szólt a megbízása. Számos színpadon és rendezvényen előadhatta ugróköteles műsorát, amelyben nemcsak annak mozgási értéke, hanem művészi vetülete dominál. Zenét kapcsol hozzá, fontos az időzítés, a precíz mozdulatok, a színészi játék által formálódik élményszerű színpadi produkcióvá. 

Ugrókötelével a kezében sok helyütt megfordult. A társulattal javarészt az Egyesült Államokban, főként Kanadában dolgozott. Mellette eljutott többek között Ausztráliába, Japánba, Kínába. Indult a német Das Supertalent tehetségkutató műsorban, fellépett több NBA-mérkőzésen, testvérével szerepeltek a riói karneválon, illetve az ott megrendezett 2016-os olimpián. 

Manapság már ritkán vállal hosszabb távra, messzi országokba szóló megbízásokat. Több időt tölt Magyarországon és Prágában, mindkettőre otthonaként tekint. De az év java részét továbbra is útközben tölti ugrókötelével. Vállal céges és sportrendezvényeken való fellépést, tart ugróköteles foglalkozásokat gyermekeknek, felnőtteknek. A visszajelzések arra ösztökélték, hogy megszülessen a Jumpplus Akadémia, a testvérével közösen működtetett egyesület. A név is arra utal, amit a programjaik képviselnek, vagyis az egyszerű eszköz maximális kihasználását hangsúlyozzák. Hiszen Adrienn példája (is) bizonyítja, hogy az ugrókötél is elegendő lehet arra, hogy bejárjuk a világot. 

Szerinte az évek alatt pozitív irányba változott az ugrókötelezés mint versenyszám vagy mozgásforma ismertsége, népszerűsége. S ebben kétségkívül neki és testvérének is sokat köszönhetünk. Egyre többen érdeklődnek a sportág iránt, ezért a lányok tartanak oktatóképzést, ami segíti abbéli törekvésüket, hogy minél több ug­ró­kö­tél­klub létesüljön országszerte. Az ugrókötelezésnek a hatása nemcsak fizikai, hanem pszichés jóllétünket is képes pozitív irányba befolyásolni. Gyerekeknél azért hasznos, mert bármely más sporthoz kiváló alapot jelenthet, nem utolsósorban segít a tanulásban való koncentrációban. Felnőtteknek pedig kiváló kardióedzésként szolgálhat. Nem kell megijedni, az egyórás foglalkozás nemcsak ugrálásból áll, hanem hajtják a kötelet maguk mellett, edzik a csuklójukat, lábmunkát tanítanak, nyújtanak, erősítenek. Ha pedig koreográfiát tanulnak, gyakorlatokat, ritmikus mozdulatokat, az szenvedéllyé válhat. 
Akárcsak Adrienn-nél, aki jelenleg gyógytestnevelés szakon tanul. A jövőben szeretne az ugrókötelezésnek a rehabilitációs oldalával foglalkozni, hiszen még rengeteg lehetőség rejlik ebben a mozgásformában. Mindannyiunknak javasolja, hogy építsük be számunkra örömöt hozó sporttevékenységet a mindennapokba a saját egészségünk karbantartása miatt is. Ha pedig ennek az ugrókötelezés is a része, az igazán örömteli számára.