Karrier a férfiak világában

Margaret Hilda Roberts 1925. október 13-án született a Lin­colnshire megyében található kisvárosban, Granthamben. Apja, Alfred Roberts élelmiszerbolt-tulajdonos volt, de közösségi szerepvállalása révén hamar elismert figurává vált: helyi önkormányzati képviselőként, metodista prédikátorként és példamutató családapaként nevelte két lányát konzervatív értékek szerint. Margaret már fiatalon megszokta a kemény munkát, segített a boltban, tanult, és közben elmélyült apja politikai beszédeiben. A helyi leánygimnázium kitűnő tanulójaként ösztöndíjjal jutott be az Oxfordi Egyetemre, ahol kémiát tanult. Kutatóként is dolgozott egy ideig, de szenvedélye már korán a politika felé húzta. Oxfordban aktív tagja lett a konzervatív diákkörnek, és karizmatikus vitázóként tűnt ki társai közül. 

Méltó versenytárs 

Politikai pályája egyáltalán nem indult könnyen. Az 1950-es évek elején egy nőnek szinte elképzelhetetlen kihívás volt bekerülni a brit parlamentbe – különösen a konzervatív párton belül, ahol akkoriban a férfiak dominálták mind a döntéshozatalt, mind a nyilvánosságot. Margaret azonban már ekkor is eltökélt volt: 25 évesen, 1950-ben indult először parlamenti választáson Dartfordban, két alkalommal is, igaz, sikertelenül. Már itt felfigyeltek energikus kampányára és világos üzeneteire. Egy évvel később ment feleségül Denis Thatcherhöz, a tehetős üzletemberhez, aki nemcsak a pénzügyi hátteret biztosította számára, hanem élete végéig csendes, de rendíthetetlen támasza is volt. Bár a reflektorfényt kerülte, kulcsszerepet játszott abban, hogy felesége politikai ambíciói szilárd alapokon nyugodjanak. 
Végül az asszonynak, hosszú évekig tartó munka után, 1959-ben sikerült bejutnia a brit parlamentbe, Finchley választókerület képviselőjeként. Innen kezdődött az a politikai pálya, amely később egész Nagy-Britannia sorsát meghatározta. Kezdetben a háttérben dolgozott, de gyorsan felkeltette a pártvezetés figyelmét kivételes munkabírásával, precizitásával és elemzőképességével. 

A tej és a botrány 

1970-ben Edward Heath kormányában oktatási miniszterré nevezték ki, ez volt az első jelentős kormányzati szerepe. Itt hozta meg egyik első, nagy vitákat kiváltó döntését: megszüntette az iskolai ingyenes tejosztást a 7–11 éves gyerekek számára, pénzügyi racionalizálásra hivatkozva. A brit sajtó azonnal lecsapott a döntésre, és megszületett a hírhedt becenév: „Margaret Thatcher, the Milk Snatcher” (Margaret Thatcher, a tejtolvaj). Döntése országos felháborodást váltott ki, sok szülő és tanár a gyerekek kárára hozott megszorító intézkedésként értelmezte. Ugyanakkor ez volt az első jele annak, hogy Thatcher hajlandó népszerűtlen döntéseket is meghozni, ha úgy látja, az ország érdeke ezt kívánja. 
A történelem új fejezete kezdődött az Egyesült Királyságban 1979 májusában. A Munkáspárt hosszú éveken át tartó gazdasági kormányzása alatt az ország mély válságba süllyedt: két számjegyű infláció, rekordmagas munkanélküliség és állandó sztrájkok jellemezték a '70-es évek végét. Ekkor lépett a színre a Konzervatív Párt élén Margaret Thatcher, aki határozott és kíméletlen retorikával ígért rendet és gazdasági megújulást. 

Megszületik a Vaslady 

Miután letette a hivatali esküt, az Egyesült Királyság első női miniszterelnökévé vált. Megválasztása önmagában is történelmi jelentőségű volt, de ő nem elégedett meg a szimbolikus győzelemmel – rendszert akart váltani, nem csak kormányt. Már az első parlamenti felszólalásai­ban egyértelművé tette, hogy nem a konszenzust, hanem a meggyőződéses politikát képviseli. A kompromisszumokat gyakran a gyengeség jeleként értelmezte, célja nem a népszerűség, hanem a hatékonyság volt. Thatcher radikális programot hirdetett: a privatizáció (többek között a British Gas és British Airways), a szakszervezetek erejének megtörése, a jóléti állam leépítése, a szabad piac előnyben részesítése, a lakosság tulajdonosi réteggé alakítása is köztük volt. 

Híres kijelentése azóta is igen megosztó: „Nincs olyan, hogy társadalom. Csak egyének és családok vannak.” A thatcherizmus tehát nem csupán gazdasági program volt, hanem ideológiai irányváltás, amelyben az állam szerepe minimális, az egyén felelős saját sorsáért, és a társadalmi kötelékek nem menthetnek fel senkit a saját döntéseinek következménye alól. 

Nem csak a belpolitikában volt markáns, a külpolitikája is határozott, sőt harcias volt. A legismertebb konfliktus a Falkland-szigetekért vívott háború, 1982-ben kezdődött, amikor az argentin hadsereg megszállta a brit fennhatóság alatt álló területet. Thatcher azonnali katonai választ adott, és a 10 hetes háborút Nagy-Britannia győzelemmel zárta. Ez nemcsak hazai népszerűségét emelte az egekbe, hanem nemzetközi tekintélyét is megszilárdította. 
A harmadik miniszterelnöki ciklus (1987–1990) alatt is folytatta reformjait, de az 1990-es évek elejére népszerűsége mélypontra jutott. Saját párttársai is fellázadtak ellene, és végül 1990 novemberében lemondani kényszerült. Bár hivatalos politikai karrierje itt véget ért, sosem vonult vissza teljesen: önéletrajzokat írt, előadásokat tartott, és továbbra is véleményt formált. 2013-ban, 87 éves korában hunyt el. 

Több mint három évtizeddel kormányzása után is élénk viták övezik Margaret Thatcher örökségét. A politikai spektrum jobboldalán máig példakép, míg a baloldalon sokan úgy emlékeznek rá, mint a brit jóléti állam leépítőjére.