Búcsútánc a diákéveknek
Szeptemberben még csak tervezgetnek, októberben hófehér ruhákról álmodnak a lányok, ezekben a hetekben pedig már a keringőt gyakorolják, ki-ki a párjával. Talán nem is gondolnánk, de a szalagavató bálok mintegy 200 éves múltra tekintenek vissza.
Kép: A szalagavatón a keringő a leggyakrabban választott nyitó tánc, talán, mert elegáns, hagyományos és rendkívül látványos
A mai szalagavató ceremónia gyökerei a XIX. század első felére nyúlnak vissza: több írásos dokumentum szerint az első ilyen jellegű események az egykori magyarországi, ma Szlovákia területén található Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián zajlottak az 1830-as évek tájékán. A korabeli feljegyzések szerint a végzős évfolyam diákjai ünnepélyesen búcsúztak el az iskolájuktól, illetve az alsóbb éves társaiktól. A mérnökiskola elköszönő hallgatóit jelölték meg először szalaggal, a szalagtűzést akkor még valétálásnak hívták.
Szombaton rendezték a Széchenyi-ligetben a Rudolf gimnázium maturabálját. Ez volt az első ilyenfajta mulatság Békéscsabán, s fényesen nyitotta meg a maturabálok jövendő sorozatát. Nem akarunk azzal a banális dologgal előhozakodni, miszerint a fiatal emberek megmutatták, hogy a táncrendezésből is letették az érettségit. A diákok hamarabb érettek a táncból, mint a matematikából és egyebekből. (Békésmegyei Közlöny, 1901)
A latin kifejezés a „Valete!” szóból ered, ami azt jelenti: „Isten veletek/éljetek boldogul!” Ezzel a jókívánsággal köszöntek el a búcsúzó diákok az iskolában maradó társaiktól. Közülük a legidősebb egy botra erősített tölgycsokrot vitt elöl, mögötte sorakoztak fel a többiek. Kalapjukra egy-egy tölgyfalevelet tűztek, vállukon a ruhát zöld selyemszalag díszítette, melyből kétféle létezett: az egyik egy rövid karszalag aranyrojtokkal, a másik pedig monogrammal és évszámmal ellátva. Ezután az alsóbb éves diákok fáklyás menettel kísérték ki a végzősöket a város kapujáig, ahol tréfásan egy fenékbe rúgással búcsúztak el tőlük. A diákok innen egyenesen a vigadóba vonultak, ahol az estét kötetlen mulatozás és tánc zárta.
Műsorral egybekötött szalagavató ünnepély a miskolci m. kir. áll. négyévfolyamú Deák Ferenc fiú felsőkereskedelmi iskolában. A negyedik évfolyamú növendékek műsorral egybekötött szalagavató ünnepélyt rendeznek, amelynek bevételét a nemesen gondolkodó ifjúság a miskolci nyomorenyhítő ínség akciónak ajánlja fel. Tekintettel a jótékony célra, felülfizetéseket köszönettel vesz és hírlapilag nyugtáz. (Magyar Jövő, 1931)
Az idő előrehaladtával ez a hagyomány átalakult: az érettségi előtt állók számára megszilárdult a „szalagavató bál” formája, amely már nem csupán jelképes búcsúzás, hanem elegáns társadalmi esemény is lett, az alkalomhoz illő öltözékekkel, tánccal, meghívott vendégekkel. Manapság a végzősökre a régmúlt zöldjével szemben kék vagy bordó színű szalagot tűz vagy az osztályfőnök, vagy az iskola igazgatója.
A beregszásziak hagyományos érettségi bálja ez évben is fényes keretek között zajlott le. A kaszinó termeiben vígan ropták a táncot az életbe induló érettek, és „sose halunk meg!” hangulatban a reggeli órákig tartott a kitűnően megrendezett maturabál. A tanári kar családostul, valamint a város közönsége is nagy számban vett részt a bálon. (Keleti Ujság, 1931)
A búcsúzó diákok tánca – rendszerint a bécsi vagy angol keringő – ennek az eseménynek az egyik legszebb hagyománya, az est egyik csúcspontja, mely a hagyományos bécsi bálokat idézi. A koreográfia lehet klasszikus bécsi keringő, de sok iskola modern elemeket (pl. filmzene, látványos formációk) is beépít. Sok szülő és tanár számára megható percek ezek, hiszen ez az utolsó alkalom, amikor a diákokat még „gyerekként”, de már felnőttként is látják.
A maturabálok a legkedvesebb mulatságok közé tartoznak, mert hiszen ott még a keresetlen, a szívből jövő jó kedv gyöngyözik föl. A mamáknak nem okoz gondot a ruha kérdése, mert ha bálnak is hívják a maturabált, oda nem kell báli ruha, mert a legegyszerűbb ruhában is el lehet oda vinni a kislányokat. Az érettségi bál rendezősége egyenesen felkéri a mamákat és papákat, hogy semmi költségbe ne verjék magukat a kislányok toalett kérdése miatt, minden anya abban versenyezzen, hogy ki viszi egyszerűbb ruhába a lányát a bálra. Talán versenyt is kellene ebben a tekintetben rendezni. (Komáromi Lapok, 1932)
A nap legfontosabb eseménye azonban kétségkívül a szalagtűzés. A szalag az iskolához tartozás, az identitás jelképe, melyet a végzős diákok szíve fölé, az elválás szimbolizálásaként illesztenek. A szalagavató tehát nem csupán egy iskolai bál: egyszerre záróakkord és új kezdet, immár a felnőtt-élet felé.
Nem olcsó mulatság
Az Eduline oktatási portál számolgatott egy kicsit, és megállapította, hogy jelentősen megterhelheti a családok kasszáját gyermekük szalagavató bálja. A keringőhöz ruhát bérelni a lányoknak minimum 40-50 ezer forinttól lehet, de olyan szalon is van, ahol 150 ezer forintot kérnek egy-egy öltözékért. A bérleti díjba általában beletartozik a méretre igazítás, és gyakran a ruha tisztításának költsége is. Ezenfelül kauciót is kell fizetni, amit csak akkor adnak vissza, ha a ruha épségben kerül vissza a szalonba. A lányok cipőt és kiegészítőket is vesznek az alkalomra, vagy adott esetben ezeket is – pluszpénzért – bérlik a ruhaszalonban. Mellé pedig jöhet még a fodrász, sminkes, a pillás és a körmös körút is, amelyekért külön-külön is kifizethetnek 10-20 ezer forintokat. Az öltöny- vagy frakkbérlés díjai is eltérnek, egyes források szerint a frakk vagy szmoking bérlése 20-40 ezer forint körül alakulhat. Ha a szalagtűzés és a táncbemutatók után bulit is tartanak, a partiruhák, koktélruhák is elvisznek pár tízezer forintot. A keringő mellett pedig ott van még az osztálytánc is. Bár az ehhez tartozó öltözéket sokan már meglévő ruhákból állítják össze, vagy egy kis kreativitással saját maguknak készítik el, vannak, akik ezt is bérlik.
A műsorhoz szükség van még egy tánctanárra is. Ennek az ára is igen változó, ami nagyban függ a létszámtól. Nagyobb kedvezményt általában a 30-35 fő feletti osztályok kaphatnak. A táncoktatás ára jelenleg 3000-6000 forint között mozog fejenként.
