Múltból ered, jövőbe ágazik
Nyitott, derűs egyéniség, igazi közösségteremtő ember. Amikor Bayer Árpád családjával Tökre költözött, elhatározta, hogy nemcsak lakni, élni akarnak a településen. A történész a hasonlóan érzőkkel helytörténeti előadásokat szervez, közösségi irodát üzemeltet, miközben a kollektív önismeretről való gondolkodásra buzdít.
Kép: Ha érteni akarjuk a társadalmat, a politikát, a jelent, akkor ideje a múlton gondolkodni! – véli Bayer Árpád, Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld
A Zsámbékon lévő, többszintes, fehér, körépület kívülről szemlélve némileg elbizonytalanítja az ajtója előtt állót. De a belső tér otthonosságot árasztó falai egykettőre eloszlatják a kétségeket. A földszinten működik a pedagógiai szakszolgálat, az első emeleten alkalmanként művészetterápiás foglalkozások zajlanak. Ebbe a nyugalmas miliőbe jól beleillik a közösségi iroda, amit bérletet váltva lehetséges használni. De nem profitorientált módon működik, társadalmi szükség hívta életre.
Bayer Árpád és felesége, ahogyan a környéken sokan mások is, többnyire otthonról dolgoznak. Vágytak egy helyre, ahová reggel elindulhatnak, és ahonnan a feladataik végeztével, becsukva, ott hagyva a laptopot, hazaérkezhetnek. Arra, hogy különváljon egymástól a munka és a magánélet. Igényfelmérést végeztek a környéken, majd a helyi önkormányzattól bérbe vették az épületet. A két hónapja üzemelő közösségi iroda használói még nincsenek sokan, de a konyhájában már sorakozik pár kávéscsésze. A helyszín programoknak, workshopoknak, közösségi eseményeknek is otthont ad már napjainkban.
„Jövőt építeni a múlt ismeretében érdemes” – vallja a történész. Több tudományos kutatásban foglalkozott azzal, hogy az egy helyre költöző emberek hogyan tudnak kapcsolódni egymáshoz, azonos gyökerek nélkül közösséggé válni. Érdekelte a családja otthonául választott település, Tök múltja. Azonban átfogó tudásanyag helyett, többnyire morzsákat talált a falu hosszú évszázadokat felölelő történetéről. Azokat is inkább személyes történetek őrzik.
A tavalyi évben, a Múzeumok Éjszakája országos programhoz kapcsolódva előadás szervezett Goldsmann Tamással, a helyi művelődési ház vezetőjével, illetve Madarász Andreával, a helytörténeti gyűjtemény működtetőjével összefogva. Sok érdeklődő akadt, ahogy fogalmazza „a házból valósággal folyt ki a közönség”. Emellett az eseménynek olyan haszna is volt, hogy összehozta a közösségért tenni akaró helyieket. Czene András és munkatársunk, Németh László szintén csatlakozott a kezdeményezéshez.
Történeteink címmel elindult egy állandó előadássorozat, amely nemcsak ismeretterjesztésként szolgál. Lehetőség a diszkurzusra, és eredeztet olyan gondolatokat, amik segítik a falu történetének teljesebb megismerését. Nem utolsó sorban az események után tea, zsíroskenyér fogyasztása mellett jó kapcsolatok, új barátságok születnek.
Honnan ered ez a történelmi felfogása, ami korántsem hétköznapi, inkább izgalmas és újszerű?
Édesanyámtól, aki történelmet tanított – ad rövid választ, majd hosszabbat is: – Nálunk van hagyománya annak, hogy foglalkozzunk felmenőink történetéve. Például ránk hagyományozódott nagyapám 1945-1947 között íródott naplója, vagy nagymamán testvérének visszaemlékezése arról, hogyan próbált boldogulni Magyarországon a 20. század közepén. A családból hozott mintáink abban szintén segítenek, hogy kapcsolódjunk a tankönyvekből is ismert történelemhez. Végső soron az önismeret eszközei: egy esetleges elakadásnál személyesen a saját múltunkban kezdtünk kutakodni, a régi élményeinket vesszük elő – erről szólnak Kádár Annamária mesepszichológus tanulmányai.
Gondolatban ugrunk az időben pár évet a középiskolás évekhez. Árpád elmondja, hogy a történelem szakos osztályfőnöke, Bencze Dávid hatására mélyült el még inkább a tudományág iránti érdeklődése. A száraz ismereteket élményszerű tanórákon kapták meg a diákok. Az ókori Görögországról például úgy tanultak, hogy az osztály egyik fele az athéni, a másik a spártai közösséget formálta meg, és érveket felsorakoztatva izgalmas vitákat folytattak egymással. 2014-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történészként. A doktori képzés kurzusait ugyanitt végezte. Ám aktív szervező ember lévén nem vágyott a kizárólagos tudományos munkára. Úgy érezte, nagyobb lehetőségek rejtőznek a múlt élményszerű bemutatásában.
Még diákévei alatt a Nemzeti Múzeumban tárlatvezetőként bontogatta a szárnyait. Az ismeretterjesztés itt vált igazán fontossá számára. Saját vállalkozást épített, amelyben kreatív módszerek által minél szélesebb közönséghez tudja eljuttatni a történelemmel kapcsolatos mondanivalóját. Együttműködik múzeumokkal, kulturális intézményekkel nemzetközi projektekben. A játékot mint sokrétű, hatékony oktatási eszközt alkalmazva tart iskolai és múzeumi előadásokat, tervez tematikus szabadulószobákat, történelmi kiállításokat interaktív elemekkel megfűszerezve tesz még inkább érdekesebbé, befogadhatóbbá.
Többször állt már a („Terjesztésre érdemes gondolatok” eszme szellemében működő) TEDx Youth színpadján. Különféle podcastok, például a Digitális Legendárium (jelentése: internetes hanganyagok) által szintén a tudományos eredményeket akarja érthető módon minél szélesebb közönséghez eljuttatni. Úgy véli ezeknek, akárcsak a Tökön zajló helytörténeti előadásoknak nem a történelem ismerete az elsődleges célja, sokkal inkább a közös diszkurzus, illetve a múltbéli gyökerek feltárása, amik szervesen hatnak ránk, a gondolkodásunkra, a személyiségünkre. Egyéni és társadalmi szinten egyaránt.
Abban látja életküldetését, hogy a családja számára biztonságos és értékes közeget teremtsen. Szakmai célja szintén hasonló: létrehozni egy olyan aktív „társadalmi szövetet”, amelyen belül az együtt érzők egy irányba tartanak. Erről szól a közösségi iroda is. Felesége érvényes gondolatával tovább tágítja a látókört: „onnantól válik a lakóhely otthonná, ha olyan emberekkel találkozhatunk az utcán, akikkel jó együtt lenni”.
