Beérik a türelem
Menjen-e jövőre iskolába a gyermek? Elég érett-e hozzá? Hátránya származhat belőle, ha visszatartom? – motoszkál a szülők fejében a dilemma. Joggal, hiszen ezen a döntésen múlik az iskolai élet sikeres kezdete, a tanuláshoz való hozzáállás. Alaposan körbe kell járni a kérdést, mert január 19-ig be kell nyújtani a tankötelezettség megkezdésének halasztására vonatkozó kérvényt.
Kép: A tankötelezettség megkezdésének halasztását kizárólag egy alkalommal és egy nevelési évre lehet kérelmezni

Azok, akik 2026. augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, tankötelezetté válnak. A szülő kérvényezheti az Oktatási Hivatalnál, hogy a gyermek még plusz egy évet az óvodában maradhasson. Riasztó számadat, miszerint hazánkban minden 22. gyermek megismétli az első évfolyamot. Ezért érdemes mérlegelni a kérdést, és indokolt esetben élni a tankötelezettség halasztásának lehetőségével.
– A gyermek fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy éretten kerüljön az iskolába. Ez nemcsak az értelmi képességekre értendő. Beletartozik a fizikai állapot (elbírja-e az iskolatáskát, alszik-e még délután), a finommotorikus képességek (a ceruzafogás módja, a rajzolás gyakorisága), a szociális érettség (tud-e barátkozni, szabadon kapcsolatot kezdeményezni, ki tud-e állni önmagáért) – foglalja össze lapunknak Szalai-Lászlók Kitti gyógypedagógus. – Továbbá a feladattudat, a szabálytartás, az önálló munkavégzés, fejlett beszéd és beszédértés, a mozgáskoordináció, az alkalmazkodóképesség mind lényeges szempont lehet a mérlegelésnél. Érdemes továbbá átgondolni, hogy meg tud-e ülni a gyermek 45 percet egy helyben. Egy aktív, mozgékony óvodás számára, aki még éretlen, ez nagy kihívást jelenthet. Ebben a játékosságban jól tetten érhető az iskolai érettség hiánya. A döntésnél azt is figyelembe kell venni, hogy van-e olyan esetleges változás a család életében, ami nem túl előnyösen esne egybe az iskolakezdéssel.
Ha valaki plusz egy évet részesül még óvodai nevelésben, ezen idő alatt fizikailag és szellemileg is jobban terhelhetővé válik. A korai iskolakezdés évekig negatívan befolyásolhatja a gyermek haladását. Tapasztalatok szerint elveszíti a lelkesedését, a motivációját már a negyedik hónapra, s azt mondogatja, hogy „mindenben rossz vagyok”, „utálok írni”, „soha nem fogok megtanulni olvasni”. A kedvenc órájaként a tesit vagy (tévesen) az udvari szünetet említi, és csak keservesen megy a délutáni leckeírás, tanulás. Folyamatosan kudarcélmények érik, és annyira lemaradhat, hogy azt később már nehéz lehet behozni.
A helyzet mérlegelése sokszor nem könnyű, szólhatnak érvek az óvodában maradás mellett és ellen is. Mind esetben egyénre szabottan kell dönteni a szülőnek, aki a legjobban ismeri a gyermekét. De ha bizonytalan, fordulhat tanácsért, javaslatért az óvodapedagógushoz, gyermekpszichológushoz, fejlesztő- vagy gyógypedagógushoz, logopédushoz, akiknek a hozzáértése és a tapasztalata sokat segíthet. Továbbá a területileg illetékes Pedagógiai Szolgálattól is kérhető felmérés, szakvélemény.
Érdemes minél több dokumentumot beszerezni a gyermek iskolaérettségével kapcsolatban, amivel növelhetjük a kérelem elfogadásának esélyét. Az a legjobb, ha a hivatalos pecséttel és aláírással ellátott írásos szakvéleményen egyértelműen szerepel, hogy a gyermek további egy év óvodai nevelését javasolják. De ezek nélkül, pusztán szülői indoklással is jó eséllyel lehet kérvényezni a tankötelezettség halasztását az Oktatási Hivatalnál. Ebben az esetben a szervezet valószínűleg szakszolgálati vizsgálatot kér, ami nem jelenti a lehetőségek valószínűségének csökkenését. Jó hír, hogy a kérvények kilencven százalékát rendszerint elfogadják.
A tankötelezettség halasztásával egy időben az is kérvényezhető, hogy a gyermek a hatodik életévének betöltése előtt megkezdhesse az iskolát, amennyiben az ahhoz szükséges fejlettségi szintet eléri. Ez persze ritkább eset. Bármely élethelyzetben is vagyunk, szem előtt kell tartani, hogy az iskolai követelmény egészen más terhelést jelent, mint amit eddig megszoktunk. Érdemes erre tudatosan készülni. Az óvodában maradást pedig sosem lemaradásként kell látni, hanem lehetőségként. Higgyük el, ez a türelem mindig beérik.