Gyalogszerrel a Föld körül
Karl Bushby neve világszerte a kitartás, a bátorság és az emberi elszántság szinonimájává vált. A brit származású egykori ejtőernyős közel három évtizeddel ezelőtt határozta el, hogy gyalogosan megkerüli a Földet. 28 évnyi vándorlás után, 2026-ban érhet haza Angliába.
Kép: A világ egyik legkitartóbb kalandora útjának már az utolsó ezer kilométereit tapossa, idén végre hazaér
Bushby 1998. november 1-jén indult útnak Chile déli csücskéből, Punta Arenasból, egy egészen rendhagyó elhatározással: gyalog körbejárni a Földet úgy, hogy útja során egyetlen métert sem tesz meg motoros vagy más közlekedési eszközzel. Vállalkozását később Goliath Expedíciónak nevezte el – nem véletlenül. A terv már elméletben is emberfeletti kihívásnak tűnt, a gyakorlatban pedig még ennél is kegyetlenebbnek bizonyult. Bushby kezdetben úgy vélte, hogy a közel 58 ezer kilométeres távot nagyjából tizenkét év alatt teljesítheti, ám az út során felbukkanó politikai akadályok, természeti viszontagságok és személyes megpróbáltatások jóval időigényesebbé tették az útját.
Magyarországra már a hazafelé vezető szakaszon, 2025 őszén érkezett. A brit kalandor több mint 47 ezer kilométer megtétele jutott el Budapestre, ahol a Járatlan Utakon Fesztiválon mesélt világ körüli expedíciójáról a közönségnek. A látogatás során nemcsak személyes történetét osztotta meg, hanem bemutatta azokat az eszközöket és technikákat, amelyek segítségével túlélte a világ különböző részein a szélsőséges körülményeket. A találkozók során hangsúlyozta a felkészültség, a türelem és a rugalmasság fontosságát, miközben kiemelte, hogy minden ember számára elérhető a lehetetlennek tetsző cél, ha az elhatározás állhatatossággal párosul.
Baráti fogadástól a nagy kalandig
Édesanyja emlékei szerint Karl mindig is önfejű volt. Későn, mindössze 13 éves korában diagnosztizálták diszlexiával, így az iskolai évek kifejezetten nehéznek bizonyultak számára: gyakran csúfolták, butának bélyegezték. De a fiú már akkor is tudta, mit akar, a hadseregbe vágyott, ahol az apja is szolgált. Később bebizonyította, hogy soha nem ad fel semmit, megtanult olvasni, ma is igazi könyvmoly.
Amikor a gyaloglás gondolata felmerült benne, mindössze 29 éves volt. A seregben töltött 11 év alatt rengeteget túrázott, akkor ismerte meg igazán a fizikai határait. Számos bajtársát elveszítette, ami mély nyomot hagyott benne: ezek a veszteségek ébresztették rá arra, mennyire törékeny az élet, és ha van egy álma, azt nem halogathatja tovább. A végső lökést egy baráti beszélgetés adta, amikor arról elmélkedtek, milyen lenne nem csupán távoli kontinensekre utazni, hanem szó szerint gyalog bejárni az egész világot. A beszélgetés végére Bushby már számolt: kilométereket, éveket, lehetőségeket. És rájött, hogy a nagy út elméletben lehetséges.
Induláskor mindössze 500 dollárja volt, és egyedül vágott bele a kalandba, sem szponzorai, sem támogatói nem voltak. A Dél-Amerikában töltött első években szó szerint a túlélés szabályai szerint élt: útközben szerzett élelmet, gyümölcsöt és ételmaradékot gyűjtött, és ahol csak lehetett, más utazókhoz csapódott egy-egy éjszakára. Amikor 2003-ban elérte Kanadát, a világ lassan felfigyelt rá. Története egyre több emberhez jutott el, családja pedig egyre aktívabban támogatta: eleinte anyagilag, később pedig abban is, hogy élményeit könyv formájában rögzítse. Nem sokkal ezután egy filmes produkció is megkereste. A magányos gyaloglásból ekkorra már egy egész világot megmozgató történet született.
A Goliath expedíció szabályai
Saját maga számára két megdönthetetlen szabályt állított fel: az előrehaladáshoz semmilyen közlekedési eszközt nem használhat, és nem látogathat haza addig, amíg gyalogosan meg nem érkezik Hullba, Angliába. Elméletben mindez egyszerűnek hangzik. A gyakorlatban azonban számos akadályt kellett legyűrnie.
A világ egyik legrettegettebb gyalogos szakasza a Panama és Kolumbia határán húzódó Darién-rés: kilométereken át tartó sűrű dzsungel, áthatolhatatlan őserdő, fegyveres bűnözőcsoportok, veszélyes állatok, az infrastruktúra teljes hiánya. Bushby ezen a területen többször is fegyverrel való fenyegetéssel szembesült. 2006-ban egy újabb embert próbáló kihívás következett a Bering-szorosnál. A részben befagyott tengeren francia kalandortársával együtt mintegy 241 kilométert tettek meg jégtáblákon, repedezett és életveszélyesen törékeny jégen haladva, hogy elérjék Szibériát.
A természet mellett a politika is többször keresztbetett neki. Oroszországban egy határátlépési hiba miatt több évre szóló belépési tilalmat kapott, ami arra kényszerítette, hogy visszatérjen egy korábbi pontra, és onnan folytassa az útját. Három évvel ezelőtt pedig sem Oroszország, sem Irán felé nem haladhatott tovább. A megoldás végül egészen elképesztő volt: keresztülúszott a Kaszpi-tengeren. A mintegy 300 kilométeres táv teljesítése 31 napot vett igénybe: mindennap vízbe szállt, kísérőhajó biztosította számára a pihenési lehetőséget.
Mit szól mindehhez a család?
Bushby nem tagadja, kalandjának legnagyobb áldozata a családja volt. Miközben ő évtizedeken át rótta a világ útjait, nem láthatta a fiát, Adamet felnőni. Akadtak időszakok, amikor évekig sem telefonhívás, sem üzenet nem jutott el a családhoz. Mégis, amikor Magyarországon színpadra állt, hangsúlyozta: soha nem gondolta, hogy egyedül tette volna meg ezt az utat. A háttérben mindvégig mellette állt szerettei támogatása, ismerősök és ismeretlenek segítsége, valamint a világ minden tájáról érkező bátorító üzenetek, amelyek újra és újra lendületet adtak neki. Expedíciója legnagyobb tanulsága, hogy az igazi kalandok nem feltétlenül a hegycsúcsok vagy a legnehezebb sziklafalak meghódításában rejlenek. Sokkal inkább a mindennapi küzdelmekben, abban, hogy bármit tartogat is az élet, fel kell kelni, lépni kell, kérdezni, kitartani és továbbmenni.
Ma, több mint 27 évvel az indulás után, az amerikai kontinensen, Ázsián és Európán túl már csak néhány ezer kilométer választja el attól, hogy befejezze vándorlását, és elérje szülőházát Hullban. Az utolsó nagy próbatétel a Csatorna-alagúton való átkelése lesz: ha nem kap engedélyt, hogy ott is gyalogoljon, úszva kell majd teljesítenie az utolsó szakaszt.
Amikor szeptemberben végre hazaér, 27 karácsonyi ajándék várja majd. Édesanyja minden évben vett neki egy meglepetést, ez segített átvészelni a hosszú, Karl nélküli hónapokat.
Bushby története nem pusztán egy rendkívüli gyaloglás krónikája, hanem a bennünk rejlő erő és kitartás bizonyítéka is. Annak emlékeztetője, hogy az elszántság formálja az embert, hogy a fizikai és mentális határaink feszegetése értelmet adhat az útnak, és hogy a legnagyobb kalandok gyakran a legegyszerűbb, mindennapi lépésekben rejlenek.
