Mertek nagyot álmodni

Az ENSZ kezdeményezésére létrejött nők és lányok a tudományban világnap célja, hogy elősegítse a teljes és egyenlő hozzáférést a tudományos oktatáshoz, a kutatási lehetőségekhez és az innováció világához – különösen a STEM-területeken (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika), ahol a nemek közötti különbségek ma is érezhetők. 

Ugyanakkor ez a nap bemutatja azoknak a tudós nőknek a történeteit, akik nemcsak inspirációt nyújtanak a következő generáció számára, hanem arra is ösztönzik őket, hogy merjenek kérdezni, kíváncsiak maradni, követni az álmaikat, és aktívan formálni a jövőt. 

A DNS titkának felfedezője 

Az angol Rosalind Elsie Franklin (1920–1958) a XX. század egyik legkiválóbb kémikusa és röntgenkristály-kutatója volt, akinek munkája döntő szerepet játszott az élet egyik legnagyobb rejtélyének, a DNS szerkezetének a feltárásában. Mindössze 31 éves volt, amikor a londoni King’s College biokémiai laboratóriumához csatlakozott, ahol a röntgen­dif­frak­ció módszerével kezdett el dolgozni a nukleinsavakon. Munkája eredményeként, 1952 májusában segédjével, Raymond Goslinggal, rögzítették a híressé vált „Fotó 51-et”, a DNS rendkívül tiszta röntgenképét. Ez a felvétel kulcsfontosságú bizonyítékként mutatta, hogy a genetikai anyag kettős hélix szerkezetű, ami meghatározó felfedezés volt a James Watson és Francis Crick által 1953-ban publikált modell felállításához. Bár Watson és Crick neve világszerte ismertté vált, Franklin, aki ugyanekkor publikálta saját eredményeit, nem részesült abban az elismerésben, amelyet ma már nyilvánvalóan megérdemelt volna. 

1953-ban a Birkbeck Kollégiumban folytatta kutatásait, ahol a vírusok szerkezetének vizsgálatával hozzájárult a molekuláris biológia fejlődéséhez. Élete azonban tragikusan rövidre sikeredett: 1958-ban, mindössze 37 éves korában petefészekrákban elhunyt. 

Láthatóvá tette a láthatatlant 

Katie Bouman amerikai informatikus és mérnök kulcsszerepet játszott az első fekete lyukról készült kép létrehozásában. 2019-ben mutatta be az Event Horizon Telescope kutatócsoport azt a történelmi jelentőségű felvételt, amely az M87 galaxis közepén található szupernagy tömegű fekete lyukat ábrázolja. Bouman olyan algoritmusok fejlesztésén dolgozott, amelyek lehetővé tették, hogy a Föld különböző pontjain elhelyezett rádióteleszkópok adatai­ból egyetlen, értelmezhető képet lehessen összeállítani, vagyis ő segített „láthatóvá tenni” azt, amit közvetlenül nem lehet lefotózni. 

Neve azért lett különösen ismert, mert a kép nyilvánosságra hozatalakor elterjedt róla egy fotó, amelyen döbbenten nézi az elkészült felvételt. Ez a pillanat sokak számára a modern tudomány emberi arcát szimbolizálta. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a fekete lyuk képe több mint 200 tudós közös munkájának eredménye, Bouman pedig ennek a nemzetközi csapatnak volt egyik meghatározó tagja. Ma elismert kutató, a számítástudomány és az asztrofizika határterületén dolgozik. 

Orangutánok megmentője 

Litván menekültek gyermekeként született Birutė Galdikas, családja a háború után Kanadába emigrált. Az idegenség, az alkalmazkodás és a kívülállóság érzése már fiatalon része lett az életének, talán ez tette képessé arra, hogy később a borneói dzsungelben is otthonra leljen. 

Már gyermekként is rajongott az állatokért, később egyetemi évei alatt találkozott Louis Leakey paleo­antro­pológus munkásságával, aki akkoriban három fiatal nőt keresett, hogy együtt tanulmányozzák az emberszabású majmokat. Jane Goodall és Dian Fossey mellett Galdikas is fontos szerepet kapott Leakeytől: az orangutánokat kellett megfigyelnie természetes élőhelyükön. 

Birutė 1971-ben érkezett meg Borneóra mindenféle tereptapasztalat nélkül, és végül az, ami eredetileg néhány éves kutatásnak indult, egy életre szóló küldetéssé vált. A dzsungel nemcsak a munkahelye lett, hanem az élete értelme is, ahol közel 50 évig maradt. Tanulmányozta a vadon élő orangutánokat, miközben szinte eggyé vált velük, esőben, sárban, betegségek és elszigeteltség közepette is kitartott munkája, szenvedélye mellett. Amellett, hogy megfigyelte az emberszabásúakat, harcolt is értük. Amikor az indonéz kormány irtani kezdte az esőerdőket, létrehozta a Borneói Orangután Túlélési Alapítványt, és megkezdte az árván maradt egyedek mentését és a vadonba való visszatelepítését. 

Birutė Galdikas története nemcsak tudományos sikertörténet, hanem egyben emlékeztető is, hogy egyetlen ember elszántsága elég lehet ahhoz, hogy egy faj jövője megváltozzon. 

Asszony a számok mögött 

Katherine Johnson az amerikai űrprogram egyik legfontosabb matematikusa volt, akinek számításai kulcsszerepet játszottak abban, hogy az Egyesült Államok sikeresen küldött embereket az űrbe és a Holdra. 1918-ban született West Virginiában, ahol már gyermekkorában kiderült, hogy kivételes tehetsége van a matematikához. 1953-ban csatlakozott a NASA Langley Repüléskutató Központhoz, ahol az „emberi számítógép" csoport tagjaként kezdte pályafutását olyan női matematikusok között, akik kézzel végeztek bonyolult számításokat az űrprogram mérnökei számára. Legfontosabb feladata a pályaszámítások elkészítése volt. Az ő számításai segítettek megérteni, hogy milyen gyorsan kell az űrhajóknak haladniuk, mikor kell elindulniuk, és hogyan lehet az űrhajósokat biztonságosan visszahozni a Földre. Több tucat kutatási jelentés társszerzője volt, 1986-ban vonult vissza a NASA-tól. 2015-ben a Barack Obama elnöktől kapott Elnöki Szabadság Érdemrenddel tüntették ki. Katherine Johnsonnak és a NASA színes bőrű matemati­kusnőinek állít emléket A számolás joga című film. A tudós asszony 101 évet élt.