Rejtett örökségünk

Amikor egy újszülöttre nézünk, nemcsak a szülők, hanem gyakran a nagyszülők vonásait is felfedezhetjük benne. A genetika szerint egy gyermek génjeinek felét az anyától, felét az apától kapja, de mivel a szülők is saját szüleik örökségét hordozzák, a nagyszülők átlagosan a genetikai állomány ne­gye­dé­vel járulnak hozzá az unoka adottságaihoz. Ez azonban nem pontosan mérhető: a génátadás véletlenszerű, ezért egyes gyerekek feltűnően hasonlíthatnak egy nagyszülőre, míg más családtagokra kevésbé – írja az egészségkalauz.hu. 

Nem minden örökölt tulajdonság látszik azonnal. A domináns gének könnyebben megjelennek, míg a recesszívek csak akkor válnak láthatóvá, ha mindkét szülőtől azonos formában öröklődnek. Ezért fordulhat elő, hogy egy jellegzetesség „átugrik” egy generációt, és csak az unokáknál bukkan fel. 
A külső jegyek – szem- és hajszín, arcvonások, kézügyesség – több gén együttes hatásának eredményei. Ugyanez igaz egyes viselkedési és mozgásmintákra is, amelyek családi vonásként öröklődhetnek. 

A genetikai hatások nemcsak a küllemben, hanem az egészségben is megjelennek. Az epigenetikai kutatások szerint a nagyszülők életmódja, például a táplálkozás, befolyásolhatja az unokák későbbi egészségi kockázatait. A családi kórtörténet ismerete ezért fontos, mert bizonyos betegségek – például egyes daganatok – esetén segíthet a korai megelőzésben. A genetikai hajlam azonban nem jelent elkerülhetetlen sorsot, csak nagyobb odafigyelést igényel.