Feri bácsi, a futólegenda

Erő feletti kitartásról és szenvedélyes elköteleződésről tanúskodik legújabb rendkívüli eredménye. Idén május 24-én, a dél-afrikai Fokvárosban megrendezett (The Abbott World Marathon Majors jelölt) maraton korcsoportos világbajnokság 42,2 kilométeres távját 5 óra 22 perc alatt megfutotta. Úgy, hogy ilyen nehéz körülmények között még sosem versenyzett. Igaz, a megmérettetés napján a hőmérséklet csak a 20 Celsius-fokot ért el, de a levegő páratartalma 95 százalékos volt, ezért – úgy meséli – már öt megtett kilométer után folyt róla az izzadság. Lassabb tempót vett fel, mert fizikailag és mentálisan ekképpen tudott kitartani a célig, amit így is jóval a szintidőn belül sikerült teljesítenie.

A legek közül elsőként a New York Maratont futotta le 2024-ben. Nyolcvanévesen a korosztályos (80+) kategóriában fantasztikus, 4 óra 36 perces időeredménnyel az első helyet szerezte meg. Ezzel megdöntötte Ötvös Ferenc több mint 17 éves korosztályos magyar csúcsát. 2025-ben a SPAR Budapest Maraton®-on első helyezett lett. Idén áprilisban már 82 évesen állt rajthoz a Boston Maratonon. Bronzérmet szerzett, továbbá teljesítményével indulási jogot a 2027-es tokiói világbajnokságra, amely korábban egyetlen magyar kortársának sem sikerült. A Japán maratonra, ahogy a versenysorozat legtöbbjére sem lehet csak úgy egyszerűen benevezni. El kell indulni egy hivatalos nemzetközi maratonon, és ott megfutni a szintidőt, ami nemenként, korcsoportonként eltér. De a nyolc nagy maraton közül ötre a szerencsés futók sorsolással is bejuthatnak. Feri bácsi erre csak legyint, mondván neki már nincs ideje a véletlenre bízni a sorsát. Jövőre végezni akar a világ leghíresebb és legnagyobb futóversenyeiből álló sorozattal.

– ugrik vissza gondolatban a régi időkre. – Mezőgazdasági gépszerelőként végeztem Szegeden, majd később munka mellett általános gépésztechnikus oklevelet szereztem. Többféle munkakörben dolgoztam: szántóföldön kombájnvezetőként, lakatos-hegesztőként, műhelyvezetőként, autóvezető oktatóként, teherfuvarozóként, taxisként. 

– Az állandó fizikai munka és a hobbikertészkedés mellett a sport sosem hiányzott az életemből. Huszonhárom éves koromig futballoztam Csongrádon. Közben megszerettem a jégkorcsolyát és a vele rokon sportágat, a görkorcsolyát; szenzá­ciós figurákat szoktam produkálni a jégen. Az unokám révén 54 évesen kezdtem kajakozni. A Holt-Tiszán eveztem, utána pedig, hogy erősítsem az alsótestemet is, a salakos futópályán edzettem. Az első alkalommal három kilométert után azt éreztem: ez nekem nem megy. Aztán mégis megszokták a lábaim a kilométereket – idézi vissza a férfi, aki hamar bebizonyította, hogy a kor valójában csak egy szám, amikor lélekben az ember fiatalnak érzi magát.

A Szentes–Csongrád amatőr futóversenyen állt rajthoz először. Akkoriban a hatvanadik életévét taposta, tehát a 60+ korcsoportba nevezett és tette meg a két település között, a Tisza-gáton haladó 14 kilométeres távot. A nevezéskor elbizonytalanodott, hogy vajon mit keres ő a tapasztalt futók között? De az élet hamar igazolta, hogy ott a helye. Ekkor korosztályában a második helyezést szerezte meg. Vérszemet kapva, több kisebb hazai versenyen indult: többek között Győrben, Pécsett, Kecskeméten, Baján, Debrecenben, Tatabányán, a Kékes Csúcsfutás hegyi magyar bajnokságon, amit meg is nyert. Nevezett budapesti futóversenyekre, félmaratoni távra. 2009-ben pedig először futott maratont. 

Sosem dolgozott edzővel, inkább maga tapasztalta ki, hogyan tudja a legtöbbet kihozni magából fizikai­lag és mentálisan. S csak gyűltek, gyűltek a kilométerek a futócipőjében. Az egyik versenytársa ültette el lelkében a gondolatot, hogy külföldi top maratonokon mutassa meg, mit tud. Merthogy oda bejutni is nehéz, nemhogy végigcsinálni! 2024-ben sikerült rajthoz állnia a New York Maratonon. Annak szintidőn belüli teljesítésével pedig kvalifikálta magát a Boston Maratonra, amire a futótársai csak úgy biztatták:

Alighogy levette lábáról a futócipőt az idei fokvárosi verseny után, még ősszel teljesíteni akarja a Chicago Maratont. S még így is maradt a világ legrangosabb futóversenyei­ből hátra: a tokiói, a londoni, a berlini és a Sydney-ben megrendezett. Ha pedig időközben bekerül a meglévők mellé egy újabb, a kínai táv, akkor azt sem szeretné kihagyni. 

Feri bácsi fittyet hányva a korára, heti hat napot edz: háromszor egy órát úszik és ugyanennyiszer futni megy. Ha pedig elindul, akkor hetente 65-70 kilométert gyűjt a futócipőjébe. A városi forgalomban nem szeret futni, helyette a Szeged felé vezető Tisza-gáton koptatja az utat. Közben fejben folyamatosan készül a következő versenyre: hol lesz a frissítőpont, milyen táplálékot vesz magához, mi segít majd átlendülnie a nehézségeken. 

Odafigyel az étkezésére, tudatosan él, de legfontosabb hajtóereje, hogy igazán szereti, amit csinál. Hozzáállása sokak előtt példaként áll, kitartása motivációt jelent mások számára is. S bár a legek fele még hátravan, már most is ekképp emlegetik a nevét: „Feri bácsi, a futólegenda.”