Gondoskodó ölelésben
Több száz újszülött marad országszerte a kórházakban. Ezért a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház és az SOS Gyermekfalvak Babaringató programot indított. A szakmai kezdeményezés célja, hogy a csecsemők az egészségügyi intézményben tartózkodás ideje alatt minél teljesebb testi-lelki támogatást kapjanak.
Kép: Családias, jól felszerelt és biztonságos környezetet próbáltak kialakítani a csecsemőknek
Számos ok húzódik a háttérben, amiért a kórházban maradnak az újszülöttek. Egy részüket látogatja a családja, de az életkörülményeik, esetleg a kisbaba egészségi állapota miatt nem vihetik őt haza. S akadnak köztük gyerekek, akikről lemondanak a szülők, és örökbe adhatók. Az országos nevelőszülő-hiány miatt a nevelőszülői családoknál való elhelyezés nem mindig megoldható, ahogyan a hosszadalmas szociális ügymenet is problémát jelenthet. A SOS Gyermekfalvak szeretne tenni ezekért a csecsemőkért, hogy életük első meghatározó pár hónapja valóban minőségi, teljes értékű lehessen.
Találkozunk olyan várandósággal, ahol az újszülöttek nem biztonságot nyújtó, szerető családi közegbe születnek, hanem rossz szociális körülmények közé, vagy fokozott kockázatú, elhanyagolt terhességet követően érkeznek a világra. A gondozatlan terhesség során a magzatot érő, fel nem ismert károsító hatások súlyos, akár egész életen át fennálló következményekkel járhatnak
– mesél tapasztalatairól dr. Kelemen Edit, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház csecsemő- és gyermekgyógyászati osztály újszülöttrészlegének vezető főorvosa.
– Minden kisbaba esete egyedi, mindenkinek más a legjobb. De közös igényük az érzelmi kapcsolódás, hogy az ösztönös reakcióikra (például sírásra) megfelelő választ kapjanak. A kötődés hozzájárul a központi idegrendszer megfelelő fejlődéséhez, a szociális kompetenciák kialakulásához. A mentális egészség alapja a biztonságos kötődés kialakulása. Ez segíti, hogy a gyermek később jól tudja kezelni például a stresszhelyzeteket.
A kecskeméti kórház erőn felül próbál tenni azokért a csecsemőkért, akik akár hosszú hónapokat is náluk töltenek. Családias, biztonságos, jól felszerelt környezetet alakítottak ki, ahol minden, a fejlődéshez szükséges figyelmet és gondoskodást igyekeznek megadni a gyermekeknek, az egyéni igényeikhez igazodva. Az ápolási feladatokat ellátó nővérek beosztását úgy próbálják kialakítani, hogy a csecsemő – a kötődés miatt – lehetőség szerint mindig ugyanazzal a felnőttel találkozzon, érezze bőre illatát, szívverését, hallja a hangját. S mindez a példás tenni akarás az osztály mindennapi működésébe ágyazva valósul meg.
A magas színvonalú egészségügyi ellátást és a személyes gondoskodást folyamatos fejlesztőmunka (például gyógytorna) támogatja, hogy a gyermekek fejlődésének üteme megfelelő legyen. Ezt a szakmai munkát egészíti ki a SOS Gyermekfalvak Babaringató önkéntes programja. A kezdeményezés megvalósulását több hónapos szervezőmunka, szakmai egyeztetések, képzések, részletes protokollalkotás előzte meg. Működtetése komoly logisztikát, a feladatok összehangolását igényli
– emeli ki dr. Kelemen Edit.
– Szó sincs arról, hogy bárki segítő szándékú bejárhat a kórházba kisbabákat dajkálni. Az újszülötteknél, akiknek állandóságra, rendszerszerűségre, személyhez kötött gondozásra van szükségük, ezáltal tudjuk csökkenteni a kötődési zavar kialakulásának mértékét – pontosítja a közbeszédben félresikló információkat az újszülöttrészleg vezető főorvosa. – A Babaringató program részeként a jelentkező önkéntesek komoly felkészítést kapnak a kórház és az SOS Gyermekfelvak részéről, hogy valóban tudják támogatnia a csecsemők testi-lelki fejlődését abban az átmeneti időszakban, míg nem kerülnek családba.
Juhász Mariann, a SOS Gyermekfalvak önkéntese szakmája szerint óvodai dajka, aki tavaly októberben csatlakozott a segítő szándékú kezdeményezéshez. Az alapítvány és a kórház között előre egyeztetett időpontokban, hetente kétszer-háromszor bejár az intézménybe. Angélát ringatja a karján, magához öleli, kedves dalt dúdol neki. A kisbaba gőgicsél, apró elégedetlenséget kifejező hangokat hallat, de rövidesen az asszony vállára dőlve álomba merül.
– Az évek óta húzódó krízishelyzet enyhítésére mielőbb tenni akartunk valamit. Olyan önkénteseket kerestünk, akik elvégezték a nevelőszülői képzést, személyiségük, rátermettségük alapján már átestek a szűrővizsgálaton. Kellően motiváltak, felkészültek, hogy nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozzanak, és jól értik a családi helyzetüket. A kórház kifejezetten kérte, hogy vonatkozó végzettséggel rendelkező szakemberek vegyenek részt a Babaringató programban – avat be bennünket a részletekbe Szilvási Léna, a SOS szakmai igazgatója.
– Az önkéntesek külön képzésen vettek részt a csecsemők ellátásának támogatását megelőzően. Továbbá pszichológiai felkészítésen (milyen lelki tényezőkkel jár ez a szolgálat, milyen kapcsolódást igényel egy ilyen korú gyermek), valamint kórházspecifikus ismereteket kaptak (mit várnak el tőlük, higiénés szabályok, titoktartási kötelezettség).
A programhoz csatlakoztak aktív nevelőszülők, az alapítvány munkatársai, valamint gyermekvédelmi szakemberek is. Így állt össze egy csapat, amely szerződés szerint a kecskeméti kórház egészségügyi személyzetének munkáját támogatja. Rajtuk kívül a Nevetnikék Alapítvány, amely már több éve foglalkozik a kórházban maradt (0–18 éves korú) gyerekekkel, a Szegeden indult Örökké-Haza Egyesület és a miskolci központú Mosoly Műhely Egyesület is igyekszik önkéntesek bevonásával enyhíteni a kialakult helyzeten.
– Az alapítvány és a kórház közötti bizalom erősödésével szeretnénk több önkéntessel együtt dolgozni, amennyiben az szükséges. Megbízást kaptunk egy akkreditált képzési program kidolgozására is, hogy a tudásátadás szakszerű keretek között történhessen – mondja Szilvási Léna. – Hosszabb távon szeretnénk a kezdeményezést kiterjeszteni az otthon maradt csecsemőkre. A hátrányos helyzetű, tapasztalatlan vagy több gyermeket nevelő szülőknek akarunk segíteni a gyermekek gondozásában, a háztartási feladatok elvégzésében, bármiben, amire szükségük van az új családtag érkezésének idején.
