Hűséges társak a rendelőtől a műteremig

A mondás szerint a kutya az ember legjobb barátja. E régi szólás igazságát ma már számtalan kutatás is alátámasztja. Egy négylábú társ jelenléte társaságot, napirendet, biztonságérzetet adhat, és a lelki egyensúly megtartásában is segítséget jelenthet. Ahogyan dr. Varga Károly gyermekorvos életében Rex. Megható és tanulságos történetük 2014 nyarán kezdődött. Akkoriban Varga Károly lelki gondokkal küzdött, és pszichiátere azt javasolta: fogadjon maga mellé társnak egy kutyát. A doktor rábólintott, de mindenképpen német juhászt szeretett volna. A sors vagy a véletlen pedig úgy hozta, hogy éppen akkor találtak egy fiatal, egészséges, fajtatiszta német juhászt, amely a Vértes alján kóborolt. Bekerült a tatabányai menhelyre, innen fogadta örökbe Varga doktor. 

Rex doktor 

Rex azóta elválaszthatatlan társa, mindenhová elkíséri gazdáját. Személyi segítő kutya kutyaként levizsgázott, ezzel jogosult arra, hogy gazdája mellett legyen a mindennapi helyzetekben, így utazáskor vagy a munkahelyén is. Minden szituációban türelmesen és fegyelmezetten viselkedik, pontosan tisztában van a feladatával. Jelenléte a gyermekorvosi rendelőben vagy a kórházban nem valamiféle kiváltság, hanem a segítség része. 

– A személyi segítő kutya nem azonos a terápiás kutyával, a két fogalmat sokan keverik – magyarázza Varga Károly. – A terápiás kutyák a felvezetőjükkel állatasszisztált foglalkozásokon vesznek részt például óvodákban, iskolákban, idősotthonokban. Jellemzően játékos formában motiválják a résztvevőket például mozgásra, tanulásra vagy beszédkészségük fejlesztésére. Ezzel szemben a személyi segítő kutya a gazdája mindennapi életében vesz részt. 

– Sokan még mindig csak a vakvezető vagy a mozgássérülteket segítő kutyákat ismerik, pedig annak is szüksége lehet személyi segítő kutyára, aki valamilyen mentális nehézséggel él. Például van, aki egyedül nem mer kilépni a lakásból vagy nehézséget okoz neki, hogy egyedül közlekedjen, utazzon – mondja a gyermekorvos. Ilyenkor a kutya jelenléte biztonságot ad, és segít átlendülni azokon a helyzeteken, amelyek egyedül leküzdhetetlennek tűnnek.

Varga Károly tapasztalata szerint a mentális betegségeket nehezebben értik meg az emberek, hiszen ezeknek a problémáknak sokszor nincs „látható” jelük. Ugyanakkor aki már küzdött például pánikbetegséggel, vagy a családjában előfordult valamilyen mentális probléma, az tudja, milyen komoly gondokat okoz a lelki egyensúly hiánya. A saját történetén és Rexszel való kapcsolatán keresztül erre is felhívja a figyelmet. 

Dr. Rex „szolgálata” nem merül ki abban, hogy gazdáját segíti. Varga Károly tapasztalata szerint a vizsgálatra érkező kicsik és szüleik is kevésbé feszültek, ha a kutya ott van. – Eltereli a gyermekek figyelmét, és Rex mellett még a szuri sem fáj annyira – mondja tréfásan. 

Több, mint házi kedvenc 

Az óbudai gyermekorvos és kutyájának története jól példázza, hogy a velünk élő állatok nem mindig egyszerűen csak házi kedvencek. Pablo Picasso például azt mondta tacskójáról: Lump nem egy kutya, nem egy kis ember, ő valaki más. A kutyus gazdája eredetileg David Douglas Duncan fotóművész volt, aki egyszer magával vitte az ebet Picasso Côte d’Azur-i villájába. Lump pedig azonnal a festő ölébe ugrott. Kapcsolatuk ezzel megpecsételődött. Egyes feljegyzések szerint Lump Picassót választotta új gazdájává, míg más elbeszélések szerint csak gyakori vendég volt a házban. Mindenesetre az eb hatással volt a művészre. A kis tacskó szerepel az Udvarhölgyek-képsorozat egyik alkotásán, modellje lett egy híres egyvonalas rajznak és egy eredeti Picassóval is büszkélkedhetett. Ugyanis a festő egy levesestányérra rajzolt tacskóval jelezte, hogy az Lump tányérja. Sőt, Lump a világtörténelem egyetlen olyan tacskója, aki széttépett egy eredeti Picassót. A művész ugyanis kíváncsi volt rá, hogy a kutya, aki talán sohasem látott nyulat, hogyan reagál egy nyúlszerű teremtményre. Dobozból készített neki zsákmányállatot, amit Lump azonnal szétmarcangolt. Picasso nemcsak a kutyákat kedvelte, számos állattal – macskával, cerkófmajommal, teknőssel – is megosztotta otthonát. Esmeraldáról, a kecskéjéről mintázott bronzszobra – A kecske – a leghíresebb késői Picasso-alkotások közé tartozik. 

Frida Kahlo, a mexikói festőművész is szívesen örökítette meg festményein a házában élő állatokat. Különösen közel állt hozzá Fulang-Chang, a pókmajom, akit több önarcképén is maga mellé festett. A művészettörténészek gyakran Kahlo beteljesületlen anyaságvágyával hozzák összefüggésbe a képein megjelenő majmokat. Mások szerint azonban egyszerűen azért festette őket oly gyakran maga mellé, mert az állatok fontos, bizalmas részei voltak az életének. 

Ernest Hemingway író büszke macskatulajdonos volt. Egy hajóskapitánytól kapta Hófehérke nevű, hatujjú macskáját. A genetikai sajátosság miatt az ilyen állatokat ma is Hemingway-macskáknak nevezik. Egykori Key West-i házában – amely ma múzeumként működik – több tucat macska él, közülük sok az egykori kedvenc leszármazottja. Hemingway műveiben is írt a macskáiról. Vándorünnep című visszaemlékezésében például felidézi, hogy kisfia mellett nagy, szeretett macskájuk, F. Puss őrködött: szerinte nem is volt szükség bébiszitterre, amíg az állat ott volt a gyerek ágya mellett. 

Lord Byron szintén megörökítette az utókornak kedvencét: Boatswain nevű újfundlandi kutyájáról sírverset írt. Sőt, azt kérte, halála után a kutya mellé temessék. A költő annyira rajongott az ebekért, hogy még az egyetemre is be akarta vinni egy korábbi kedvencét, Smut nevű buldogját. Ám ezt a szigorú cambridgei szabályzat nem engedte. Byron ekkor egy medvét szerzett, annak tartását ugyanis nem tiltotta a házirend. A fennmaradt források szerint még sétáltatta is a jószágot a campuson. 

Vuk, Bogáncs, Lutra 

Az állatok a magyar művészet és a tudomány történeteiben is rendre felbukkannak. Petőfi Sándor Anyám tyúkja című verséből ismerjük Morzsa kutyát, Fekete István regényeinek köszönhetően pedig Vuk, Bogáncs, Lutra és társai is közel kerültek az olvasókhoz. Csányi Vilmos etológus életében Bukfenc, a Kékesen talált és befogadott keverék kutya hozott fordulatot: a vele szerzett tapasztalatok is hozzájárultak a kutyák viselkedését vizsgáló kutatási programjának elindításához. Bukfenc után Jeromos és Janka is társa, könyveinek szereplője lett. 

Valamennyi történet arra emlékeztet, hogy az állatok sokféleképpen kapcsolódhatnak hozzánk: lehetnek segítőink, társaink, ihletforrásaink, történeteink szereplői vagy akár új tudományos kutatások elindítói.