Nagyon szegény családból származott Éva, de Ádám - dúsgazdag szülei tiltása ellenére - ragaszkodott hozzá, hogy feleségül vegye a lányt. A szülők végül beadták a derekukat, sőt a fiataloknak építettek egy házat, és egy gépkocsit is ajándékoztak nekik. A lakoadalom másnapján az ifjú pár nászútra indult, és a falu határában karambolozott. Ádám a helyszínen meghalt, Éva a kórházba szállítás során. Az öröklés jogilag tiszta ügy volt: mivel nem volt egyéb megállapodás, Éva szüleire szállt az ingatlan, hiába származott teljes egészében Ádám szüleitől. Ugyanis először Ádám vesztette életét, őutána, gyerek híján, mindent a felesége örökölt. Éva "néhány órás" vagyona pedig halála után a szüleit illette.
- Manapság egyre többen kötnek házassági szerződést, elsősorban a felek különvagyonának tisztázása és védelme céljával - magyarázza a fenti eset kapcsán Szűcs Andrea, családjogra specializálódott ügyvéd. Nagy vagyoni különbségek esetén tanácsos írásba foglalni, ki mit hozott a házasságba, hogy később ekörül ne legyen probléma. A válásukból okulva főként a második házasságra készülők vértezik fel magukat a szerződéssel, illetve gyakran azok a szülők szorgalmazzák, akik nagy értékű ajándékukat (ingatlant, autót) csakis a gyermeküknek szánják, és semmiképp sem szeretnék, ha azt válás esetén mégis meg kellene felezni a beházasulóval.
A házassági vagyonszerződés mégsem csodafegyver, a váláskor bizonyos körülmények felülírhatják a benne foglaltakat. A férj különvagyonának számító házat például használatba adhatja a bíróság a volt feleségnek, hogy abban nevelje közös gyermekeiket.
Negyven évvel ezelőtt például, ha a feleség az örökségéből származó, nagy értékű briliánsgyűrűjét eladta, és az árából a férjével vásárolt egy autót, akkor arra soha többé nem tarthatott megtérítési igényt - a gyűrű ára tehát bekerült a közös vagyonba. Ma már az a bírói gyakorlat, hogy a különvagyon visszajár, hiába utalják a közös vagyonba.
A törvény szerint csak az számít különvagyonnak, amihez ingyen jut egy házastárs. Azaz öröklés vagy ajándékozás útján. Tehát váláskor hiába hivatkozik arra a férj, hogy a családi cég 95 százalékban az ő tulajdona, és csak öt százalékkal bír a felesége - ha a házasság alatt együtt hozták létre, a hárommilliós alaptőkét a közös vagyonból tették le, a házassági vagyonközösség megszüntetésekor fele-fele arányban osztoznak. Még akkor is, ha az alaptőkét esetleg a férj végkielégítéséből fizették.
Az élettársi kapcsolatok terjedése is sok új kérdést vetett fel. Sokszor már a kiindulópont is vitatott: két ember együttélése mikor tekinthető élettársi kapcsolatnak? A jog szerint két ember - a törvény nem írja, hogy különneműeknek kell lenniük - akkor számít élettársnak, ha együtt él, érzelmi, szexuális, gazdasági kapcsolat köti össze őket, a külvilág előtt felvállalják kapcsolatukat, és közös céllal rendelkeznek. Két fiatal villámgyors összeköltözése tehát még nem nevezhető annak. Sőt, sokan épp úgy akarnak kibújni bármilyen felelősség alól, hogy a törvényt meglovagolva azzal védekeznek: nem volt közös céljuk, nem is gondolták komolyan az egészet.
Szakításkor az élettársak a vagyont a bevitt vagyon arányában osztják meg. Csak ha ez az arány nem állapítható meg, akkor osztoznak fele-fele arányban.
Női taktikák
Váláskor a házastársak gyakran minden trükköt bevetnek, hogy ellehetetlenítsék a másik felet. Ebben a csatában sokszor a saját gyermeküket sem kímélik. A volt feleség leggyakrabban akkor forral bosszút, ha a férje egy másik nő miatt hagyta el "őket" - így, többes számban gondolkodik, holott a férfi a gyermekétől nem vált el. Igyekszik megrendíteni a gyermek apaképét, folyton szidja, megalázza volt férjét, szörnyetegként emlegeti annak új társát, és számtalan akadályt gördít a kapcsolattartás útjába. És persze, a gyermekre hivatkozva, a lehető legnagyobb vagyonrészre tart igényt. Ma egyébként a közös megegyezéses bontóperek kilencven százalékában az anyához kerül a gyerek, viszont a férfiak a gyerekelhelyezési perek negyven százalékát megnyerik.
Férfitrükkök
A férjek többsége nem szívesen felezi meg a vagyont, mondván, ő dolgozott meg érte, miközben az asszony "csak" háztartást vezetett és gyermeket nevelt éveken át. A jog ugyanolyan értékűnek tekinti a nőknek a családért végzett otthoni munkáját, mint a férj/élettárs pénzkereső tevékenységét, tehát jogos a fele-fele arányú osztozkodás. Az apák gyakorta keresik a tartásdíj alóli kibúvókat is, például a minimálbéres jövedelemigazolásukat lobogtatva. Ez a védekezés néhány jól irányzott kérdéssel szétzúzható: akkor miből képes mégis lakást, autót fenntartani? Ugyanakkor túlzás egy csúcsmenedzser havi kétmilliós fizetéséből két gyerek után húsz-húsz százalék tartásdíjat kérni. A bírói gyakorlat az, hogy a kötelezett fél teljesítőképessége és a gyerek jogosultsága között meg kell találni az összhangot.
