Lappangó bajok nyomában

Sétálunk a budai hegyekben. Beszélgetünk. Gere Jánosné tavasszal nagyon megijedt. Egy foltot találtak a tüdején. Harminc évig dohányzott – nem csoda, ha az első gondolata a tüdőrák volt. A családjában mégsem tartotta senki vészmadárnak. A 65 éves balatonföldvári asszony ugyanis élete során megküzdött már a mell- és a méhnyakrákkal is. Legyőzte őket.
– Mikor a férjem ’92-ben gégerákban meghalt, megfogadtam, hogy soha többé nem gyújtok rá – emlékszik vissza.  – Tartom is magam a fogadalmamhoz. Talán ennek köszönhetem, hogy most nem tüdőrák a diagnózis.
Sétálunk. A dohánytemetőig. A füstölők itt jelképesen búcsút mondanak egy szál cigarettájuknak. Akad, aki nagy elánnal mindjárt az egész doboznyit eltemeti, amikor meghallja a számot: a tüdőrákosok kilencven százaléka dohányzott vagy jelenleg is a gyilkos szokás rabja. A tüdőrák kockázata ugyan jelentősen csökken a leszokást követően, de még így is magasabb, mint azokban, akik soha nem gyújtottak rá.
Sétálunk. A testzsírméréstől a vérnyomásmérésig. Meg a tüdőkapacitás-méréstől a vércukorszintmérésig. Akinek nincs panasza, csupán évente egyszer kellene megejtenie ezeket a vizsgálatokat, hogy még időben „nyakon csípjék” az esetleg lappangó bajokat. Ám a megelőzés szemlélete nálunk még nem honosodott meg.
Vegyük a tüdőszűrést! Harminc-negyven évvel ezelőtt természetes volt, hogy minden felnőtt évente megkapta az értesítőt, és annak rendje-módja szerint megjelent az „átvilágításon”. Sőt, továbbtanuláskor, munkavállaláskor a jelentkezéshez mindenkinek mellékelnie kellett a negatív szűrési leletet. A hetvenes években évente mintegy hétmillió lakos, gyakorlatilag a teljes felnőtt népesség részt vett tüdőszűrésen. És ma? Hárommillió honfitársunk érzi fontosnak a részvételt.
Magyarországon a tüdőszűrést az egykor rettegett gümőkór visszaszorításának érdekében szervezték meg. A tbc-s megbetegedések száma valóban drasztikusan csökkent. Ám a tüdőrákos betegeké 1970 óta megnégyszereződött.
Sétálunk. És kesergünk. Dr. Kovács Gábor tüdőgyógyász úgy tapasztalja, éppen azok nem járnak el a szűrésre, akiknél a legnagyobb a tüdőrák kockázata. Pedig e daganatos betegség egyharmada felismerhető lenne a szűrés során, ha az emberek (pláne a negyvenen túli dohányosok) évente rászánnák az időt.
Hiszem is, meg nem is. Időnként olyan rémhírek röppennek fel, hogy a gépeink nem alkalmasak a rákos elváltozások felismerésére. Dr. Kovács Gábor cáfolja: a felvétel még az egycentis daganatot is kimutathatja. Az persze előfordulhat, hogy a tumor például a borda mögött rejtve marad. A legnagyobb baj mégis az, hogy a tüdőrák rendkívül gyors lefolyású. A túlélése is csupán másfél év.
Minden reményünk a megelőzésben lehet.
Sétálunk a budai hegyekben. Az erdei ösvényen most kicsit lemaradunk a középkorú pártól. Csak hogy ne szálljunk ránk a dohányfüst.