Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Azért fordulok önhöz a gondommal, mert sajnos a férjemmel nem tudom megbeszélni. A fiam párkapcsolata miatt aggódom. Gábor huszonhárom éves, még velünk lakik, amúgy jó munkája van, rendesen keres. Még a középiskolában kezdett járni egyik osztálytársnőjével, akit mi is nagyon megszerettünk. Magdi kedves, szép és rendes kislány, a szüleit is kedveljük, ez minden szempontból kifogástalan kapcsolat volt.
Azért mondom múlt időben, mert a fiam most egyszerre megbolondult, és hat év után szakított vele! Mégpedig egy nála öt évvel idősebb nő kedvéért, akinek ráadásul van egy kétéves gyereke. Az egész család felbolydult. Sírva könyörögtem a fiamnak, térjen észre, de azt állítja, nagyon szerelmes, és ez az Edit az igazi számára. A régi kis barátnőt megsirattam, mérgemben lehülyéztem a fiam, hogy ilyen lányt eldobott. Az újról rosszat ugyan nem mond senki, állítólag egy szolid nő, de én hallani sem akarok róla. Ne az én fiatal fiamban akarjon új apát találni a gyerekének!
Gáborral már jóformán nem is beszélünk, és tegnap bejelentette, karácsonyra odaköltözik Edithez. Hiába mondom a férjemnek, beszéljen a fejével, az csak a vállát vonogatja. Mit tegyek, hogyan tudnám jobb belátásra téríteni?
Üdvözlettel:
Egy elkeseredett anya

Kedves Asszonyom!
Úgy gondolom, ne tegyen semmit. Persze minden anya elképzeli a gyerekének a szép, sima életet: a fiam választ egy megfelelő kislányt, és máris vonulnak az oltár elé, majd kapom tőlük az aranyos kis unokákat – és mindnyájan boldogan élünk, amíg meg nem halunk... Csak hát az élet útja általában nem ilyen sima és kikövezett – hogy sajnos vagy szerencsére, az majd csak a végén dől el.
A nagyon fiatalon elkezdődött diákszerelmek legtöbbször kihűlnek, mire felnőttként új emberekkel, új lehetőségekkel találkozik az ember. Az ön fia most találkozott egy fiatalasszonnyal, aki más volt, érettebb, érdekesebb, mint a sok éve jól ismert kislány, és beleszeretett, vele akar élni. Ez nem az a helyzet, amikor egy anya érzelmi erőszakkal vissza tudja tartani a fiát. Ne is tegye, mert csak egyre jobban összevesznek. És gondoljon csak bele: amikor ön volt szerelmes, anyja le tudta volna beszélni a párjáról? Ugye, nem?
Nem lehet tudni, hová vezet ez az új szerelem. Ma igazán nem ritka, hogy egyik fél gyereket hoz magával az új kapcsolatba, mint ahogyan nem számít a pár év korkülönbség sem. Ha nem lesznek életre szóló pár, akkor nem lesznek, de ha mégis, akkor ön végleg elveszítheti egyetlen fiát. Azt mondom: vegyen egy nagy levegőt, és nyisson új fejezetet.
Üdvözlettel: