Tüdőtakarító só

Kezdjük a sótörténetet időben kicsit messzebbről, mikor még az emberek nem kipufogógázoktól sújtott levegőt szippantottak be! Az ókori görögök és a rómaiak sós fürdőkkel kényeztették elgyötört végtagjaikat. A zsidók a fertőzések elkerülése végett sóval kenték be az újszülöttet. A középkorban is használták porrá őrölt formájában hintőporként, kenőcsként vagy tapaszként; számos mérgezést tudtak sóval hatástalanítani, de számítottak rá veszettség ellen is. A boszorkány- és ördögűzések során is nélkülözhetetlennek tekintették a sót, úgy vélték ugyanis, hogy az ártók elmenekülnek a sótól.
Évezredek óta ismert, hogy egyes barlangok klímája és a sós tengeri levegő gyógyhatású az emberi szervezetre. A sóban dús, csíra-, baktériummentes, tiszta levegőt belélegezve kitisztulnak a légutak nyálkahártyái. A városi szmogban előforduló szilárd részecskék és a felszín közeli ózon a tüdő- és allergiás megbetegedések mellett anyagcsere-problémákat, bőrirritációkat és rossz közérzetet is okoznak – mindezek hatástalanítására és gyógyítására különösen ajánlott a sóterápia. Az orvosok nem győzik hangsúlyozni: évről évre emelkedik az allergiában és asztmában szenvedők száma – ők szintén gyógyírra lelhetnek a megfelelő sós klímában.
Na de hol találunk ilyet ezen a szélességi körön?! A szomszédos országok (Románia, Ukrajna) büszkélkedhetnek sóbarlangokkal, illetve sóbányákkal. Idehaza be kell érnünk a mesterséges sószobákkal; Magyarországon mintegy hetven ilyet találunk – tudtuk meg Rozsnyai András szakértőtől, aki szerint nem fordítunk elég figyelmet tüdőnk „fogmosásszerű” tisztántartására. Pedig a 75 négyzetméteres felületű emberi tüdő – mint a külső környezettel érintkező legnagyobb szervünk – igényli a rendszeres tisztítást, akárcsak a fogunk vagy a bőrünk.
Számos módszerrel próbálkoznak országszerte, az egyszerű sófaltól a Somogyi József festőművész nevéhez fűződő somadrin klímaoldaton át a sóládákig – több-kevesebb sikerrel. Napjainkban igazoltan a leghatékonyabb megoldás a szabályozott, száraz aeroszolos sóterápia, amely a föld felszínére, mondhatni házhoz hozza a sóbányák mikroklímáját. A terápia lényege a 0,2-5 mikron nagyságú sórészecskék belélegzése, amely már kis mennyiségben beszippantva is felerősíti a légutak védekező mechanizmusát, emellett fertőtlenítő, relaxáló és depresszióűző hatású.