Ha roppannak a csontok

A jeges, csúszós utakon elég egy esés, és kész a baj. A combnyaktörés főleg a szépkorúakat fenyegeti, akiknek az oszteoporózis miatt törékenyek a csontjaik. A csípőtáji törés régen végzetesnek számított, ám újabban több műtéti eljárás kínálkozik.

EgészségünkPalágyi Edit2008. 01. 18. péntek2008. 01. 18.

Kép: idős néni öreg asszony törés járókeret betegség 2008 01 13 Fotó: Kállai Márton

Ha roppannak a csontok
idős néni öreg asszony törés járókeret betegség 2008 01 13 Fotó: Kállai Márton

A csontok és ízületek évtizedét éljük – legalábbis az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ennek szentelte a 2010-ig terjedő időszakot. Méghozzá nem véletlenül! Az idősödő társadalmakban egyre nagyobb problémát okoznak a mozgásszervi betegségek, melyek sok szépkorú életét keserítik meg. A néma járványként ismert csontritkulás (oszteoporózis) alattomosan gyengít. Nemcsak rossz testtartást ad, hanem az esetek zömében hajlamosít a csípőtáji törésekre is.
Hajdan a vég kezdetének nevezték a combnyaktörést, melyet először a XVII. században írt le egy francia orvos. Jellegzetes tünete, hogy az egyik végtag rövidebbnek látszik, s kifordul. Leggyakrabban egy szerencsétlen esés okozza a törést, de akár ágyban fekvés közben is megroppanhat a csont. Rendszerint a hatvan éven felülieket veszélyezteti e baj, már csak azért is, mert ők könnyebben elvesztik az egyensúlyukat. A kilencvenesztendősek közt pedig már minden harmadik nő és minden hatodik férfi elszenvedte.
Manapság már nem olyan vészjósló a csípőtáji törés diagnózisa, mint hajdan, ám a betegek ötöde még így is a különféle szövődmények – például tüdőgyulladás, tüdőembólia – áldozatává válik. A hazai felmérések szerint a combnyaktörést szenvedettek (évente nagyjából 15 ezren lehetnek) fele az eset után már csak a lakásában tud mozogni, s rendszeres segítségre szorul.
Az idős betegek számára megváltás lehet a gyors sebészi beavatkozás, mely megóvhat a szövődményektől. Hazánkban évente 8500 csípőprotézist ültetnek be. Az egyik módszer lényege, hogy csontcementtel rögzítik a protézist. A másik eljárással úgy szorítják a helyére, hogy később összenőjön a csonttal. A műtét után egy-két nappal felkelhetnek a páciensek, így nem kell tartaniuk a felfekvéstől és egyéb komplikációktól. Jó esetben egy hét múlva a kórházból is hazaengedik őket, s egy-két évtizedre megoldódnak csípőtáji panaszaik.
Akadnak olyan műtéti megoldások, amelyeket főleg a fiatal, még aktív páciensek számára ajánlanak. Nem csupán a combnyaktörésnél, de az ízületek kopásos megbetegedéseinél, valamint a csípőficamnál is sikeres lehet a csípőprotézis beültetésének új módja, amelyet már a világ 26 országában alkalmaznak; erről számoltak be a közelmúltban a pécsi Ortopédiai Klinikán, valamint a debreceni Kenézy Kórházban is. Az úgynevezett felszínpótlásos módszer lényege, hogy a combcsontból csak a porccal fedett részt távolítják el, s ezt pótolják egy fémsapkával, majd így illesztik a medencecsonthoz. Mindez úgy működik, akár a gömbcsukló. E módszer jóvoltából a húszas-harmincas éveikben járó betegek három hónap elmúltával már mozgalmasabb életet élhetnek. Ráadásul lehetőség nyílik arra is, hogy lecseréljék a protézist, ha az elöregedett. A csípőprotézisre szorulók közül azonban csak minden tizedik számára ideális ez az új eszköz, s hogy kik a szerencsések, azt a szakorvosi vizsgálat dönti el.

Ezek is érdekelhetnek