Kinek mondjam el?

EgészségünkUjlaki Ágnes2008. 03. 28. péntek2008. 03. 28.
Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Egész családom örömmel várta első babánkat, aki hat hónappal ezelőtt megszületett: gyönyörű, egészséges kislány, mindnyájunk szeme fénye. A mondat utolsó része azonban arról is szól, hogy talán túl nagy a felhajtás körülötte. Hála istennek, mind a négy nagyszülő aránylag fiatal, jól bírja magát, és mindkét családban Hajnika az első unoka. Mindkét nagyszülőpáros közel lakik, úgyhogy mindenki mindennap jön látogatóba, anyósom néha kétszer is. Ennek persze van jó oldala is, mert így leugorhatok a fodrászhoz, főznöm is ritkán kell.
De ennek az az ára, hogy semmi magánéletünk nincs, állandóan itt nyüzsögnek a rajongó nagyszülők. Anyám és anyósom már versenyez is egymással, melyikre mosolyog többet a baba. A két nagypapa józanabb, de ővelük meg társalogni kell, akkor is, ha alszik a baba, és én, mondjuk, olvasnék inkább. A két nagymamától záporoznak a jó tanácsok, amiknek csak az a bajuk, hogy éppen ellentétesek egymással. Úgyis úgy csinálom, ahogy én látom jónak, de ez nem tartja vissza őket. Anyámnak persze meg merem mondani, hogy nem értek vele egyet. Kicsit megsértődik, de harag nincs belőle. De anyósomat semmiképp nem hurroghatom le. Meg nem is szeretném megbántani, mert amúgy nagyon rendes, kedves, soha nem volt közöttünk vita.
Csak annyit szeretnék, hogy kicsit hagyjanak minket békén. De hogy adjam úgy tudtukra, hogy ne legyen bántó? A férjemre nem nagyon számíthatok, neki fát lehet vágni a hátán, nemhogy nem szólna, de még csak nem is zavarja őt a nagyszülő-invázió.
Üdvözlettel:
Hajni-mama

Kedves Hajni-mama!
Nem tehetek róla, de mosolyogva olvastam levelét. Nem mintha lekicsinyelném gondját, bizony nem is olyan ritka ez a helyzet. Csak éppen a másik oldal iránt is megértő tudok lenni, mert ismerős ez az unokaimádat. De igaza van, ezt azért kordában kellene tartani. A lelkes nagyszülők, főleg eleinte, hajlamosak elfelejteni, hogy külön családokról van szó. Úgy látom, azért itt nincs olyan nagy baj, kölcsönösen megvan a szeretet, úgyhogy tényleg csak praktikus megoldásokat kellene kitalálni. Esetleg ártatlan cselhez folyamodni? Például: nevezzen ki egy napot, amikor barátnővel, más kismamával-babával találkoznak, együtt mennek játszótérre, sétálni. Egy másik nap lehet a babatornáé. Esetleg ön és Hajni látogassák meg a nagyszülőket, ahonnan el tudnak jönni, amikor elég volt. Jön a jó idő, lehet csavarogni, zöldbe menni, nem kell otthon ülni.
Hamarosan megszokják majd a nagyszülők is, hogy Hajni és szülei nem mindig érnek rá. És hamarosan kialakul, hogy a hét egy-egy napja lehet a nagyszülőké. Ennél kevesebb már nem fog menni...

Üdvözlettel:

Ezek is érdekelhetnek