Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Huszonnyolc éves lány vagyok, szüleim házában élek, egy önálló lakrészben. Kellemes munkám, jó barátaim vannak, és soha nem szűkölködtem udvarlókban sem. Két éve megtalálni véltem az igazit is.
Mint annyi huszonéves, én is az interneten ismertem meg Robit. Hosszú hetekig csak levelezgettünk, majd fényképet is küldtünk egymásnak, ezt követte a telefonálgatás, majd a személyes randevú. Nagy szerelem alakult ki, ma is azt gondolom, hogy kölcsönösen. Mindennap találkoztunk, néha napokat töltöttünk együtt, nyaralni is mentünk, s közeli esküvőt tervezgettünk. Gondolom, érthető, hogy teljesen fejbe kólintott, amikor véletlenül megtudtam: szerelmem nős. Amikor kérdőre vontam, bocsánatért könyörgött, magyarázkodott, hogy külön élnek, és másnap beadja a válókeresetet. Megbocsátottam és hittem neki. Akkor is, amikor elmondta: a felesége minden további nélkül beleegyezett a válásba, mert neki is van valakije. Amikor legközelebb rákérdeztem, azt mondta, hogy már ki van tűzve a tárgyalás, de a bíróság túlterheltsége miatt hónapok múlva kerül rá sor. Eljött az időpont, ismét kérdeztem, de akkor azt mondta: most halt meg a felesége édesapja, ebben a helyzetben halasztást kellett kérnie. És ez így ment egy éven át. Mindig kifogás, mindig magyarázkodás, és én, bár egyre nehezebben, de hittem neki. Mert hinni akartam. Két hónapja azonban elegem lett, és kiadtam az útját. Nemcsak azért, mert szemmel láthatólag nem akar válni, hanem mert folyamatosan hazudott. Még mindig szeretem, de soha többé nem tudnék már benne megbízni.
Nem is értem magam: hogyan eshetett meg velem egy ilyen banális történet? Ilyen buta volnék, ilyen rossz az emberismeretem?
Üdvözlettel: Noémi 

Kedves Noémi!
Nem buta volt, csak fülig szerelmes. de végül helyesen döntött. Mert ha nincs meg önben a bizalom – ráadásul jogosan nincs –, akkor a tartós kapcsolat alapja sincs meg. Erről nem is érdemes többet beszélni. Legközelebb biztosan óvatosabb lesz, hiszen láthatóan okult a rossz tapasztalatból.
Azon azonban el lehet gondolkodni, hogy korunk legdivatosabb ismerkedési formája mennyi veszélyt rejt magában. Amikor iskolában, munkahelyen, falujában jön össze két fiatal, azért többé-kevésbé tudja, kit választ. Legalább a legfőbb „paramétereiben”. De az interneten bárki a bizalmunkba férkőzhet, hiszen nincsenek közös ismerősök, sehol nem lehet ellenőrizni, igazat mond-e magáról az illető. A többség nyilván igen, de bizony egyre gyakrabban hallani megtévesztésekről. Noémi esete még csak nem is a legkirívóbb. Úgyhogy több óvatosságot a netes ismerkedésnél!
Üdvözlettel: