Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Nem tudok beletörődni abba, hogy két év után elhagyott a barátnőm. A harmincas éveim közepén járok. Két hosszabb kapcsolat után, két éve úgy látszott, hogy végre megtaláltam azt, akivel családot tudok alapítani, és szeretetben leélhetem az életem. A lány tizenkét évvel fiatalabb nálam, gyönyörű, okos és kedves. Bár ez utóbbi inkább csak múlt időben értendő, mert mostanában nagyon nem értünk szót. Én már az első hetekben tudtam, hogy ő az igazi, ezt meg is mondtam neki. Akkor még csak nevetett ezen. Később már ő is úgy viselkedett, mint aki viszonozza az érzelmeimet, meg is mondta. Jól megértettük egymást, én azt hittem, minden a legjobb úton halad. Karácsonykor meglepetésként gyűrűt vettem elő, a másik meglepetésként pedig elmondtam, hogy szilveszter napján délben az egész családom eljegyzési ünnepi ebédre hívja őt az édesanyjával együtt. De sajnos engem is meglepetés ért: Kriszta egyáltalán nem örült! Cirkuszolni kezdett, hogy miért állítom kész tények elé, neki még esze ágában sincs férjhez menni, hiszen csak 23 éves. Hiába mutattam rá, hogy én viszont már 35 vagyok, s ezért nincs vesztegetni való időm. Szó szót követett, nagyon összevesztünk. Én mégis megbocsátottam neki, de hiába hívogattam a következő napokban, nem válaszolt. Végül megvártam a munkahelye előtt, és akkor már nem térhetett ki. Kijelentette, hogy elmúltak az érzései, be akarja fejezni a kapcsolatot, ennyi volt, mindent köszön, viszlát.
Én meg azóta rágom magam, nem tudok beletörődni. Kértem őt, mondja meg, miben változzak, mit rontottam el, bármire hajlandó vagyok, de nem akarom elveszíteni. De ő csak hajtogatja, értsem meg, elmúlt, vége. Hát van ilyen, hogy az egyik élete szerelmét adná, a másik meg fütyül rá?
Üdvözlettel: István 

Kedves István!
Bizony, van ilyen. Szeretetet ki lehet váltani szeretettel, de a szerelem másképpen működik. Csak ritkán múlik el egyszerre mindkét félnél, ezért az egyik majdnem mindig sérül. Krisztánál tényleg elmúlt az érzés. Erre akkor döbbent rá, amikor ön hirtelen nagyon komolyra akarta fordítani a kapcsolatot. Kommunikációs zavar lehetett önök között, részben mivel a lánykérés ennyire meglepte barátnőjét, meg azért is, mert ennyire más volt a reakciója, mint amire ön számított. Úgy látom, István, hogy szerelmes férfiként szépen lebonyolította magában az egész dolgot: gyűrű, eljegyzési ebéd – csak éppen Krisztát felejtette ki a tervekből. Nem érdemes őt tovább faggatni, hiszen közel fél év telt el a szakítás óta. Ne keresse, ne nyaggassa, mert ez csak ellenszenvet szül. Legyen férfi: fogadja el, hogy elhagyták. Ne foglalkozzon az érzelmeivel, kösse le magát, járjon társaságba. Higgyen nekem: elmúlik.
Üdvözlettel: