Nem érték az egészség

Nem igazán érték nálunk az egészség – ezt a szomorú tényt erősíti az a fölmérés is, amelyet az EgészségPorta Egyesület és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat végzett.  Nyolc kistérség 4400 lakójának adatait tekintették át és hozták nyilvánosságra a minap. Arra voltak kíváncsiak, milyen rangja van az egészségnek a kistérségben élők értékrendjében, mit tesznek és tehetnének azért, hogy megőrizzék egészségüket, illetve hogy javítsanak annak állapotán. S noha a fölmérés eredményét nem lehet az egész országra vonatkoztatni, a kiválasztott kistérségek kétszázezer felnőtt lakosára nézve azonban jellemző megállapításokat tartalmaz. (Tamási, Szuhavölgye, Pannonhalma, Palotás, Csengőd, Aszód, Tiszavasvár, valamint Gyula a vizsgált térségek, ahol 30 és 65 év közötti, illetve 65 év fölötti életkorú férfiak és nők vettek részt a programban. Túlnyomó többségük általános iskolát vagy szakmunkásképzőt végzett, és megfelelőnek értékelte anyagi helyzetét.)
A vizsgálatból kitűnt, hogy valamennyi régióban több mint 50 százalékos a magas vérnyomásban szenvedők aránya a 65 év fölöttiek körében, de a középkorúak között is meghaladja a 40 százalékot. A 2-es típusú cukorbetegek átlagos aránya tíz százalék, és ami új és meglepő, hogy a depresszió előfordulása mindenhol gyakoribb a nők körében (20 százalék), noha ők – ellentétben a férfiakkal – sokkal inkább figyelnek a saját egészségi állapotukra. A megkérdezettek mintegy 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, körükben viszont több a férfi. És hiába erősítette igennel több mint 70 százalékuk azt az állítást, hogy sokat tehetünk az egészségünk megőrzéséért, a gyakorlatban mégis alig tesznek valamit.