Merénylet az éj leple alatt

Most képzelje el, hogy a gerince idegpályáira helyeznek egy kavicsot. Hasonló hatással lehet az életünkre hosszabb távon, ha a csigolyák elmozdulnak a helyes pozícióból, és nyomást gyakorolnak a kilépő ideggyökökre (ezt szubluxációnak hívják). Legtöbben derék-, hát- és nyaki panaszokkal, zsibbadó végtagokkal, gerincsérvvel, ízületi fájdalmakkal, tartáshibákkal keresik fel dr. Kálbori Zsoltot a Budapest Kiropraktika Központban. A sajgó váll és nyak iskolapéldája lehetne e sorok írója is, úgyhogy időpontot kért.
Az első találkozás kiscsoportos előadással indul: az amerikai Palmer College of Chiropractic-en első magyarként végzett fiatal kiropraktőr rövid ismertetőt tart a gyógymód lényegéről. Nagy felismerésem, hogy nemcsak napközben, a számítógép előtt görnyedve hajtok végre folyamatosan merényletet a csigolyáim ellen, hanem éjjel is: hason alszom, és ez a „leggyilkosabb” a gerincnek. Ilyenkor ugyanis, hogy levegőt kapjon az ember, elfordítja, egyszersmind kicsavarja a nyakát.
Az egyéni vizsgálat alapos kikérdezéssel indul, a gyerekkorig visszamenően. A súlypontmérés során (két mérlegre állva) kiderül, hogy a bal és a jobb oldal egyenlő mértékben van-e terhelve – egyeseknél 8-10 kiló eltérés is előfordul, úgyhogy a jobbra húzó „csak” 2 kilómnak örülhetek. A gerinc mentén mindkét oldalon megmérik a hőmérsékletet; a hőtérkép az idegrendszer túl- vagy alulműködését mutatja (igen, pontosan a fájó jobb vállamnál színeződik narancsra a térkép). A kiropraktőr számára jó támpont a lábhosszeltérés: hason fekvéskor vagy fejforgatáskor néhány centi látszólagos eltérés arra utalhat, hogy a keresztcsontnál valami elmozdult, vagy a nyaki csigolyáknál elváltozás lehet.
Mindezt igazolja a tapintásos vizsgálat. Akut fázisban lévő panaszoknál nedvesebb, idült esetben szárazabb a bőr. Gyakran az apró elváltozások hamarabb tapinthatók, mint ahogy a tünetek jelentkeznek, ezért megelőzésképpen, szűrésként is érdemes időnként megvizsgáltatni a csigolyákat.
A kezelés kézzel történik, és gyors, rövid, erőteljes, de egyáltalán nem fájdalmas mozdulatokból áll. Lényege, hogy az elmozdult csigolyákat helyre kell igazítani, hogy ezáltal felszabaduljon az idegrendszer. A kiropraktika felfogása szerint nem a kezelőorvos gyógyít, hanem a test gyógyul, és csak akkor képes erre, ha az idegrendszer százszázalékosan működik – azaz az idegeket semmi nem zavarja működésükben.
Hogy kinek hány kezelésre van szüksége, az többek között a panasztól, fennállásának idejétől, életkortól, életmódtól is függ. És nem utolsósorban attól, hogy a test mennyire befogadó. Mert ne felejtsük el: a kiropraktőr nemcsak izmokkal, szalagokkal és ízületekkel dolgozik, hanem az idegrendszerünkkel is…

Megroppant hallás. A kiropraktika története 1895-ben kezdődött Amerikában (Davenport, Iowa), megalapítója a kanadai születésű Daniel David Palmer, aki mágnessel gyógyított. Egyik betegének sikertelen gyógyítása során részletesebb kikérdezés után kiderült, hogy 17 évvel korábban egy rossz mozdulat során gerincében egy roppanást érzett, és ekkor veszítette el a hallását. Palmer megvizsgálta a gerincét, és észrevette, hogy egy csigolya elmozdult a helyéről, így azt helyreigazította. A betegnek rövid időn belül visszajött a hallása. Így fedezte fel, hogy a gerincszerkezetnek milyen komoly befolyása lehet más szervek működésére.