Életadó pótszervek

Zsuzsa évek óta küzd a betegségek és a sorscsapások ellen. Fiatalon rákot állapítottak meg nála, de legyőzte. Kivették az egyik veséjét, tüdőembóliát kapott, három infarktust átélt és tönkrement a szíve. Mindössze 31 évesen. Közben született öt gyermeke, magához vette ismerőse „nála felejtett” gyermekét, elvált első férjétől, és legnagyobb fiát 22 évesen elvesztette. Zsuzsa ennyi próbatétel és szenvedés után is képes volt felállni.
– Hogy honnan ez az élni akarás? Mindig volt célom az életben. A gyerekeimnél semmi sem fontosabb – vallja Zsuzsa.
Az újabb bajok tavaly ősszel kezdődtek. Szíve kezdte felmondani a szolgálatot, transzplantációs várólistára került. Júniusban pedig megtörtént a csoda: „mindössze” 56 nap után egy éjjel jött a telefon. (Az első hazai szívátültetést dr. Szabó Zoltán Széchenyi-díjas professzor végezte 1992-ben, azóta Zsuzsa operációja 136. a sorban. A műtét költsége mintegy 20 millió forint.)
– Míg az új szívemre vártam, állandóan az járt az eszemben, hogy valakinek meg kell halnia, hogy én tovább élhessek. Rengeteget gyötrődtem emiatt. A halál elkerülhetetlen, ezzel nyugtattam magam. Az új szív nekem egy új élet reményét jelenti. Naponta megsimogatom a mellkasomat.
Zsuzsa csupán annyit tud, hogy egy 35 éves fiatalember szívét kapta meg. Szeretné megköszönni a családnak. Az új szívvel mintha újjászületett volna. Korábban pörgős életet élt, de mióta más szív dobog a testében, nyugodtabb lett. Sokat gondolkodik azon, vajon az új szív okozta-e a változást…
Gyerekei már felnőttek, a maguk életét élik. Őszintén vall arról is, hogy betegen nem akart szeretett párja nyakán maradni. Az operációt követően nem lépcsőzhetett a panellakás harmadik emeletére, ezért költözött nevelt lányával a család egyszobás víkendházába, csaknem nomád körülmények közé. Ami esetében, alig néhány hónappal a szívátültetés után, végzetes lehet…
– A steril környezetet nem olyan könnyű itt biztosítani, de kesztyűben és szájmaszkban járok. Szinte semmit nem csinálhatok, csak pihennem kell, ami nehéz annak, aki egész életében egy percnél nem ült többet. Hetente háromszor az anyósom jár főzni, és a szomszédokra is mindig számíthatok – mondja hálásan Zsuzsa. Fontos lenne, hogy egy fürdőszoba mielőbb helyet kapjon a házikóban. A győri motorosok eldöntötték: segítenek a bajban, és élhetővé teszik az épületet, a mesterek ingyen dolgoznak.
– A balesetben elhunyt fiam szerveit én is felajánlottam volna, de nem volt rá mód – súgja búcsúzóul az ötvenéves asszony. Aki azt reméli, időt kapott. Időt arra, hogy szeretetben felnevelje lányát.