Soha többé tojásos velőt!

A szerencsések tobzódhatnak a rántott velőben és a májas hurkában, mégis alacsony marad a vérzsírszintjük. Ám akadnak karcsú huszonévesek is, akik máris magas koleszterinszinttel bajlódnak. A tünetmentesen kezdődő kór azért veszélyes, mert a fölös koleszterin az erek falában rakódik le, majd némi kalciumot is felvesz. Mindez lassacskán érelmeszesedéshez vezethet, és növeli a szívinfarktus, valamint az agyi érkatasztrófák kockázatát. Az egyéb rizikófaktorok, azaz a dohányzás, az elhízás és a magas vérnyomás, csak tetézik a bajt.
Az orvosok akkor kezdenek aggódni a laborlelet miatt, ha a vérben keringő koleszterin szintje meghaladja az 5,2 mmol/l értéket. Ha azonban 7,8 fölé kúszik ez a szám, akkor már kóros érték miatt ráncolják a homlokukat. Még szerencse, hogy a vérben apró gömböcskék formájában utazó koleszterin egyik fajtája – a HDL névre hallgató – kifejezetten hasznosnak mondható, ugyanis visszaszállítja a májba az érfalak szűkületét okozó anyagot. Így valójában helyrehozhatja azt a kárt, amit a rosszfajta – azaz az LDL – okozott. Így az sem mindegy, hogy az összértéken belül mennyi a jó és a rossz koleszterin aránya.
Sajnos az ijesztően magas értéket csupán a „koleszterinbombának” számító ételek elhagyásával nem szoríthatjuk vissza. Sőt, az sem kerülheti ki ezt a kórt, aki kizárólag növényeken él. A koleszterint ugyanis csak egyharmad részben vesszük fel az ételekkel, a maradék kétharmadot a szervezet maga állítja elő. S hogy kórosan sokat gyárt-e belőle vagy épp elegendőt, az javarészt az öröklött hajlamtól függ. A zsírszegény, zöldségekben, gyümölcsökben és főleg rostokban gazdag diéta mégis az egyik lehetőség, amivel nagyjából mintegy 10 százalékkal csökkenthető a túlontúl magas érték.
A másik fegyver a sport lehet: főleg az úszás, a futás és a kerékpározás serkenti arra a szervezetet, hogy jótékony koleszterint termeljen. A testmozgás tehát épp ellentétesen hat, mint a stressz, ami viszont rongálja az érfalakat.
Az orvosok véleménye is megoszlik, mikor érdemes bevetni a koleszterincsökkentő gyógyszereket. Herczeg László háziorvos például indokolt esetben a pirulák mellett szavaz, ugyanis azok megóvnak az érbetegségek kockázatától, és így hosszú évtizedekre jobb életminőséget eredményeznek. A legtöbb páciens nem tud annyi időt szakítani a mozgásra, amennyivel a normálisra szoríthatná le a koleszterinszintjét. Megesik ugyanis, hogy csak az tudja „letornászni” a kórosan magas értéket, aki fél napokat tölt sporttal, és például maratoni futásra, esetleg triatlonra adja a fejét…
Az ellenvéleményt hangoztató orvosok viszont esküsznek rá, hogy ezeket a gyógyszereket azért reklámozzák annyira, mert a gyártásuk óriási üzlet. Emlékeztetnek azokra a botrányokra, melyeket néhány éve egy egészségkárosító koleszterincsökkentő pirula okozott Amerikában. A betegek tehát maguk mérlegelhetnek, mitől tartsanak jobban: az egekbe szökő vérzsírszinttől vagy a medicinák mellékhatásától?
Palágyi Edit


Jótékony étkek. Egyes élelmiszereknek kifejezetten koleszterincsökkentő hatást tulajdonítanak. Ezek például: zabkorpa, mely vízben oldódó rostot tartalmaz, tengeri halak és némely margarin az omega-3 zsírsavaiknak köszönhetően, olívaolaj, napraforgóolaj, spenót, pisztácia, fokhagyma, medvehagymaolajból készült cseppek.

Koleszterinbombák. Rengeteg koleszterint tartalmaz: velő, máj, magas zsírtartalmú sajtok, tejszín, vaj, zsíros marha- és sertéshúsok, kolbászok, szalámik, kacsa, liba, tojássárgája.