
Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu

Kedves levélírók! Rendhagyó módon most három levélből idézek, mert egyik történetünkre többen is reagáltak. Néhány hete jelent meg egy nagymama levele, aki azon kesergett, hogy nem láthatja imádott unokáját. Fiáék csúnya válása után a menye annyira haragszik az egész családra, hogy a nagyszülőket sem engedi a gyerek közelébe. Pedig a nagymama az elhagyott, megalázott feleség mellé állt, mégis – reméljük, csak egyelőre – ő is bűnhődik. Úgy látszik, másokban is visszhangot keltett levélírónk bánata.
„Én is hasonló cipőben járok, mint Edit. Lányom házassága az ő hibájából bomlott fel, de én is a vőmnek adtam igazat, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Jó barátság van köztünk a nászomékkal továbbra is. Az unokáim pedig bármikor jöhetnek. De elmesélek önnek egy másik válási történetet. Ismerősöm fia együtt élt egy lánnyal, a kapcsolatból kisbaba született. A kórházból a fiú lakásába tértek haza. Aztán két hét múlva az anya váratlanul fogta a gyereket és elköltözött egy albérletbe. Az apát ide sokáig nem engedte be, nem engedi a rokonságnak sem megnézni a babát. Amikor a férfi nagy ritkán láthatja a kicsit, akkor sem veheti fel, nem beszélhet hozzá. Előbb-utóbb bíróság elé kerül az ügy. De vajon hogy fogja bizonyítani az apa, hogy a négy fal közt mi zajlik a láthatáson?”
Juliska néni
„Szinte pontosan ugyanaz történt velem is, mint Edittel. Soha egy rossz szó nem esett köztünk a menyemmel, még meg is sirattam a válásukat. Mégis távol tartotta tőlünk az unokákat. Én bizony bíróságra is mentem, harcoltam, nem adtam fel. Elértem, hogy havonta egyszer eljöhettek hozzánk a gyerekek. De sajnos nem a régi már ez a kierőltetett kapcsolat. Ahogy kamaszodnak, egyre unottabbak, kelletlenebbek. Attól félek, lassan mégiscsak elveszítjük őket...”
„Csak csatát nyertem” jeligére
„Egyetértek Ágnes válaszával, aki azt írta, hogy a nagymama legyen még türelmes, mert idővel talán lecsillapodnak a kedélyek. Nálunk így történt. Én meg a férjem semlegesek maradtunk, de a menyem, egy kalap alá véve minket a fiunkkal, eleinte nagyon ellenséges volt. Aztán belátta, hogy mindenkinek jobb, ha megmarad a jó nagyszülő-unoka kapcsolat. Még neki is, hiszen több szabadideje maradt, bármikor kisegítettük, ha váratlan gond adódott. Amikor pedig férjhez ment, szeretettel gratuláltunk neki. S már az is többször előfordult, hogy az új kisgyerekére is vigyáztam. Neki is mindig küldök ajándékot karácsonyra, húsvétra, hiszen ő az én unokám kistestvére, így picit hozzánk is tartozik. Úgyhogy mára kifejezetten jó barátságban vagyunk. Ezért üzenem Editnek, hogy tartson ki, a dolgok jóra fordulhatnak.”
Egy örök optimista Sopronból
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu