Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Azt hiszem, helyrehozhatatlanul összevesztem a leendő sógornőmmel. Pedig öcsémmel mindig nagyon jó testvérek voltunk. Ezért is fáj, hogy közénk állt egy olyan buta kis nőci, akit régebben az én helyes, okos testvérem észre sem vett volna. Orsika az a tipikusan törékeny, szőke, kék szemű, babaarcú lány, aki védelemre és kényeztetésre szorul, mert ha nem így történik, máris könnyben úszik. És a mi Balázsunk vevő erre, beleszeretett ebbe a megjátszós lányba. Jó, eddig az ő dolga. De Orsika egy ideje módszeresen választja le a családjáról. Egyre gyakoribb a kifogás, hogy valami családi ünnepet kihagyjanak. Hat hét múlva lesz az esküvő, óriási a felhajtás. A két család felesben állja a költségeket, amelyek egyre csak növekednek. Mert a menyasszony újabb és újabb igényekkel áll elő, és az én szüleimnek ez már nagyon megterhelő. De még nem szóltak, mert anyu szerint, ha engem hat évvel ezelőtt úgy adtak férjhez, hogy megadták a módját, akkor most sem tehetnek másképpen. Persze nálunk nem volt 180 vendég, meg limuzin, meg kastélyszálló…

Sokáig nem szóltam, de egy ponton elegem lett. Orsika ruhája vágta ki nálam a biztosítékot. Háromszázezer forintba került. Ez a lány, aki nagy nehezen elvergődött az érettségiig, öt könyvet nem olvasott el életében, a munkája is csak olyan tessék-lássék az apja cégénél, még semmit sem tett le az asztalra, de kikövetelte magának a szalon legdrágább ruháját. Merthogy az neki jár. És a szüleim, akik egész életükben keményen dolgoztak s dolgoznak még ma is, kénytelenek voltak ennek is, mint mindennek, a felét fizetni. Itt már beolvastam neki, ő sírt, az öcsém dühös volt rám, de még a szüleink is engem hibáztattak a veszekedésért. Nem érdekelne, milyen ez a lány, de sajnálom az öcsémet, amiért őt szereti, mert egészen biztosan nem lesz boldog vele.
Üdvözlettel: Györgyi

Kedves Györgyi!
Ne vegye rossz néven, hogy ezt mondom, de gyakran előfordul, hogy egy nő eleve utálja fiútestvére barátnőjét, feleségét, kevesli, lekicsinyli. Mint írja, jó barátságban voltak az öccsével, és ezt a szoros, meleg testvéri kapcsolatot zavarta meg egy idegen. Kissé árulkodó ez a kifejezés: „közénk állt”.

A leírtak alapján valóban nem túl rokonszenves személyiség Orsika, bár nem elsősorban a női praktikáiért. Elvégre, ha van rá vevő, miért ne csinálja? Inkább a szülők kizsigereléséért lehet hibáztatni, de ha ők nem teszik, ön se avatkozzon bele. Az öccséért jelenleg semmit nem tehet, ő most szerelmes, és ha maga ezt nem tartja tiszteletben, végképp elveszti őt. Azt javaslom, csillapodjon le, ne foglalkozzon velük. Az embereket általában nem lehet megakadályozni abban, hogy azt szeressék, akit szeretnek.
Üdvözlettel: