Alvásnyelven szólva

Harris doktor több száz pácienssel találkozott a praxisában, akiknek az életét a helytelen alvásmódjuk megkeserítette. Tapasztalatait összegyűjtve megfogalmazott öt alvásnyelvet. Megfigyelései nemcsak a kategóriák felállításában segítették, de abban is, hogy a különböző alvásnyelvet beszélőknek tippeket adjon a zavartalan pihenés technikájának elsajátításához.

Az első csoport az „Aggodalom szavaival” alvók: ez elfoglalt világunk egyik tipikus alvásnyelve. Azokat sorolja ide, akik lefekvéskor sem képesek kikapcsolni a világ zaját, szorongó, negatív gondolatok lesznek úrrá rajtuk akár a munkájuk, akár a családi életük miatt nyugtalankodva. Az aggodalmas alvó gyakran felébred, sokat forgolódik, másnap ugyanolyan fáradtnak érzi magát, mint ahogy előző este ágyba bújt. Harris megoldása kézenfekvő: egyfajta lefekvés előtti rutin kialakítását javasolja, melynek során tilos az ágyban tévézés, a közösségi média böngészése, hiszen a képernyőidő minden, csak nem megnyugtató. Ezek helyett inkább vegyünk magunkhoz egy jó könyvet és olvassunk, vagy beszélgessünk, amíg el nem álmosodunk.

A „Tehetséges” alvó szinte bárhol, bármikor képes elszenderedni, függetlenül attól, milyenek a fényviszonyok, mekkora hangzavar veszi körül, vagy éppen mennyire kényelmes az alvófelület. A szakértő szerint azonban óvatosan örüljünk ennek az alvásnyelvnek, ugyanis az állandó alvásigény mögött akár egészségügyi probléma is állhat. A túlzott álmosság kivizsgálást érdemel, különösen, ha hét óránál többet alszunk egyhuzamban, ám mégis fáradtan ébredünk reggelente, és ez az energiahiányos állapot egész nap kitart.

A „Rutinos perfekcionista” alvók a szigorú alvási ütemtervüket, ha törik, ha szakad, betartják. Ők behúzott függönyökkel, hideg szobában, füldugóval felszerelkezve még 22 óra előtt ágyba bújnak annak érdekében, hogy az álmuk minél zavartalanabb legyen. Ám a tökéletességre törekvésük miatt könnyen kizökkenhetnek, ha a dolgok nem az általuk ideálisnak tartott menetrend szerint alakulnak. Ezzel a merev hozzáállásukkal éppen a nyugodt pihenést kockáztatják. A szakértő javasolja, hogy próbáljuk meg tolerálni, ha az alvásidőnk néha kevesebb, mint amire szükségünk lenne, sőt kifejezetten ajánlja, hogy néha változtassunk a lefekvés előtti rutinunkon. De leginkább azt fogadjuk el, hogy az alvást lehetetlen minden esetben kontrollálni.

A pszichológus a negyedik csoportot találóan a „Hőséget el nem viselőnek” nevezte el. Ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik az éjszaka folyamán, bármilyen hideg is legyen a szobában, kimelegednek, bosszúsan, izzadva ébrednek, nehezen alszanak vissza, hánykolódnak a takaró alatt. Ennek okát a doktor legtöbbször hormonális eredetűnek tekinti. A perimenopauza vagy menopauza tüneteitől szenvedő nőket például rendszeresen gyötörhetik hőhullámok, álmatlanság, szorongás. Nekik azt ajánlja, hogy a szoba hőmérséklete soha ne menjen 20 Celsius-fok fölé, természetes anyagból készült, lenge hálóruhát válasszanak. A paplanon kívül legyen egy vékonyabb takaró is a közelben, amit az éjszaka folyamán, hőérzetüknek megfelelően, egyszerűen felcserélhetnek.

Az utolsó kategóriába tartozóknak, a „Pihekönnyű” alvóknak az alvás nem okoz különösebb problémát, annál inkább az ébredés. Ők ugyanis mindig fáradtan kelnek, ami a rosszul időzített alvási szakaszok miatt fordulhat elő. Akik nem fekszenek le idejében, vagy az álmukat valami rendszeresen megzavarja, az egyes alvási fázisaik eltolódhatnak.

Harris a nyugodt és pihentető éjszakák eléréséhez azt javasolja, hogy ne aludjunk délután, hiszen ez kitolja az ágyba bújás idejét. Inkább összpontosítsunk a következetes esti fekvési és reggeli ébredési időre, ha pedig az utcáról beszűrődő zajok vagy fényhatások befolyásolják az álmunkat, használjunk sötétítőt és füldugót. A pszichológus technikái egyszerűnek tűnnek, ám a napi rutinunkat megtörni nem olyan könnyű. A jobb alvás, s főleg egészségünk érdekében azonban érdemes új szokásokat kialakítanunk.