Barangolás a joghurtvilágban

Kulcsfontosságú a bélflóra egyensúlya a szervezet épsége, a hosszú élet szempontjából. A bélcsatornában, különösen a vastagbélben élő mikroorganizmusok közül a rothasztó baktériumok tulajdonképpen méreganyagokat termelnek, amelyek a test öregedését gyorsítják. Paracelsus középkori tudós-orvos úgy fogalmazta, hogy „a halál a belekben lakozik”. A probiotikus joghurtban lévő Lactobacillus bulgaricus és Streptococcus thermophilus jótékony baktériumok, és a tejsav viszont ellensúlyozhatják ezt a folyamatot. 

A várt pozitív hatást manapság kétféle élelemmel érhetjük el: joghurt és fermentált ételek fogyasztásával. Mindkét esetben a tejsavas fermentálás miatt a bélrendszer pH-ja pozitív irányba mozdul el, ezáltal csökken a gyulladásos folyamat, az esetleges betegségek kialakulásának kockázata, és nő az immunműködés hatékonysága. Régen joghurtot kizárólag úgy készítettek, hogy az egészséges állatoktól (tehenektől, kecskéktől) származó nyers tejet beoltották különféle élőkultúrákkal. Az élelmiszeripar a folyamatot a rovarok által közvetített fertőzések miatt szigorította, azaz kötelezővé vált a hőkezelés, a pasztőrözés, ami által sok természetes probiotikus baktérium, élő kultúra eltűnt az ételeinkből – magyarázza lapunknak Tóth Gábor táplálkozáskutató, termékfejlesztő, élelmiszer-tudományi tanácsadó. 

A nagyüzemi joghurtok hatékonysága több szempontból problémás – mondja. A vállalatok szlogenje szerint a bélflóra, az immunrendszerünk védelme érdekében fogyasztjuk. De már a felhasznált tejalap sem a régi, mert az többnyire a tejelő típusú, genetikailag szelektált, úgynevezett Holstein-fríz szarvasmarhától származik. Továbbá a joghurtkultúra, amivel beoltják, sok esetben már szintén genetikailag módosított törzsekből áll. A normál joghurtokban általában 1-2 jótékony törzs található, ám a bélrendszerben ennél jóval többre (40-50 kultúrára) volna szükség, s lényeges a bélflóra sokszínűségének a növelése is. 

Amikor az ipar kialakította az első generációs élőflórás joghurtokat, tudták, hogy ezek a tejsavbaktérium-kultúrák még nem élik túl a gyomorsavat és a pepszin fehérjebontó enzimrendszer munkáját, vagyis nem jutnak el a vastagbélbe. Utánuk megjelentek a probiotikumos készítmények, amelyek szintén kevés számú élő törzset tartalmaznak. Azok már eljutnak a bélbe, de néhány órán belül elpusztulnak. Holott a probiotikus kultúrák lényege, hogy megtapadnak az emésztőrendszerben, az élő sejtek összekapcsolódva védelmi hálót, úgynevezett hasznos biofilmet alkotnak. Ezzel a tulajdonsággal a mai termékek általában nem rendelkeznek. Vagyis minden­nap kellene fogyasztani belőlük legalább két-három pohárral az elvárt pozitív hatás érdekében. Azonban ezt a mennyiséget nem javasolnám az említett tejipari problémák miatt – vélekedik a szakember. 

A gyümölcsjoghurtok cukorral, zselésítőkkel, színezékekkel és aromákkal készült másodlagos vagy visszadolgozott gyümölcsvelőt tartalmaznak, amelyek kísértetiesen hasonlítanak az igazira. A sokak által kedvelt görög krémjoghurtok pedig tejszínnel dúsítottak, magas zsír- és koleszterintartalmúak. Tehát, ha joghurtkúrába kezdenénk, érdemesebb a natúr, főként kistermelői termékeket választani. Továbbá rendszeresen fogyasztani fermentált ételeket: savanyított zöldségeket, magvakat, valamint ezek optimális felszívódása érdekében prebiotikus rostokat, például cikóriát, fokhagymát, hagymát, banánt, zabot, almát, csicsókát, borsóféléket). Kutatások bizonyították, hogy a felborult bélflóra, az állandó vagy visszatérő gyulladásos állapot, ami számos betegség, illetve a vastag- és a végbélrák kialakulásának előszobája, elsősorban a rossz étkezési szokásokra vezethető vissza. A mindennapos hasi diszkomfortot, a hasmenés vagy a székrekedés problémáját igyekeznek sokan a szőnyeg alá söpörni ahelyett, hogy újraépítenék a bélflórájukat. De egészségünk megőrzése érdekében is érdemes három-hat havonta probiotikus kúrát tartani.