Nem élhetünk nélküle

„A vitamin olyan anyag, ami akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg." Az idézet magától Szent-Györgyi Alberttől származik, akinek először sikerült izolálni a C-vitamint. Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen vitamin világnapja április 4-re esik. 
Felfedezéséről kedves legenda kering: Szent-Györgyi állítólag nem szerette a paprikát, és egy étkezés alkalmával ahelyett, hogy megette volna, kísérletezni kezdett vele. A valóságban azonban másképp esett a történet. A tudós Németországban és Hollandiában dolgozott kutatóként az 1920-as években. 1927-ben a mellékvesében felfedezett egy redukáló hatást mutató anyagot, amit hexuron­sav­nak nevezett el, és tanulmányo­zására elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre. Hazatérve az 1930-as évek elején Szegeden izolálta a C-vitamint, más néven az aszkorbinsavat. 
A C-vitamin számos védelmi funkciót lát el a szervezetben. Szükség van rá a kötőszöveti rostok kialakulásához, a hajszálerek, a porcszövetek, a csontok, a fogak ép­­sé­­gének fenntartásához, serkenti a vas felszívódását. Fokozza az immunrendszer működését, növeli a fehérvérsejtek számát. Csökkenti a meghűléses betegségek tüneteit. 
Testünk azonban nem képes előállítani, ezért kell étellel bevinni. Sok gyümölcs és zöldség számít gazdag C-vitamin-forrásnak. Ilyen az édes piros paprika, a petrezselyem, a brokkoli, a karfiol, az eper, a citrusfélék, a kivi, a dinnye, a káposzta, a burgonya, a paradicsom, a málna, a zeller, a spenót, az ananász, az áfonya, a csipkebogyó és még számos növény termése. Amikor megbetegszünk, illetve amikor már érezzük, hogy bujkál bennünk a betegség, vagy csak halljuk, hogy a környezetünkben például influenzajárvány terjed, akkor máris el lehet kezdeni C-vitamint szedni. A felnőtt, egészséges embereknek ajánlott C-vitamin mennyisége naponta körülbelül 90 mg, de egyes fertőzések esetén, illetve műtéti vagy egyéb sebek gyógyulásának elősegítésére gyakran javasolnak napi 500-1000 mg-os bevitelt. Mivel vízben oldódó vitamin, a fölösleges mennyiség a vizelettel távozik, így elvileg nem lehet túladagolni, mértéktelenül azért ne szedjük, mert növeli a vesekő kockázatát. 
Szent-Györgyi Albertet már 1934-ben felterjesztették Nobel-díjra, de csak 1937-ben kapta meg az elismerést. A szerény tudós így nyilatkozott róla: „Én mint polgár sose tettem többet, mint amit kötelességemnek ítéltem. És mint kutató, so­­se tettem mást, mint hogy a saját kíváncsiságomat elégítettem ki. Ami ezt a diplomát kettősen értékessé teszi nekem, hogy a saját egyetememen és a saját hazámban kaptam ezt a kitüntetést.” 
A tudós emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 208 gramm súlyú Nobel-aranyérmét a szovjet–finn háború idején a finnországi szenvedőknek ajánlotta fel. Később egy Helsinkiben élő tehetős vállalatigazgató megvásárolta azt, és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.