Sokoldalú védelem

Fogamzásgátlás már az ókorban is létezett, ám valóban hatékony, megbízható módszerek csak a XX. században jelentek meg. Napjainkban számos születésszabályozó esz­­köz érhető el, amelyek kiválasztása mindig személyre szabottan történik.

EgészségünkB. Pintér Dalma2024. 06. 17. hétfő2024. 06. 17.

Fotó: JLco Julia Amaral

What's,The,Contraceptive,Method,Of,Your,Choice?,Happy,Young,Woman Fotó: JLco Julia Amaral

Nem létezik olyan módszer, amely valamennyi fogamzáskorú nő esetén egyforma hatékonysággal segítené a nem kívánt terhesség elkerülését. Ezért elsőként fel kell mérni a páciensnél az egészségügyi kockázati tényezőket: az életkort, a testsúlyt, a szoptatás tényét, esetlegesen a szülés utáni állapotot, a dohányzási szokást, valamint, hogy a családi kórtörténetben előfordult-e trombózis, embólia vagy egyéb krónikus betegség. Figyelembe kell venni az illető saját, egyéni preferenciáit, továbbá szükséges mérlegelni az adott eszköz előnyeit és lehetséges mellékhatásait – kezdi a beszélgetést dr. Nyi­rády Tamás szülész-nőgyógyász. 
A fogamzásgátlóknak alapvetően két fő csoportját különíthetjük el egymástól: a hormonális, illetve a hormonmentes módszereket. Az előbbi esetén progeszteront vagy ösztrogént és progeszteront juttatunk be a szervezetbe, amelyek megakadályozzák az ovulációt, a beágyazódást, és a méhnyak által termelt nyák megváltoztatásával gátolják a spermiumok méhüregbe jutását. Míg a másik csoportba sorolt eszközök, praktikák lényegében fizikailag akadályozzák meg a terhesség létrejöttét. 
A természetes fogamzásszabályozók (megszakított közösülés, naptármódszer, hőmérő, nyákpróba, LH-teszt) egyike sem nyújt megfelelő biztonságot. Léteznek lokálisan alkalmazható fogamzásgátló szerek, az úgynevezett spermicidek. Működésük lényege, hogy a hüvelybe juttatott spermaölő anyag (tabletta, kúp, krém, gél) gátolják a spermiumok mozgását, így azok nem érik el a petesejtet. Mindezen módszerek előnye, hogy kevesebb mellékhatással járnak, azonban alacsony hatékonyságúak. Alkalmazásuk javarészt más fogamzásgátlók kiegészítéseként javallott. 
A fizikai vagy mechanikus szülésszabályozás legelterjedtebb eszköze, az egyetlen, fér­fiak által használt fogamzásgátló a gumi óvszer. A helyes használata mellett egyaránt vé­­delmet nyújt a terhesség ellen és a legtöbb nemi betegséggel (például AIDS, szifilisz) szemben. Ezért fiatalkorban, valamint nem tartós kapcsolatok esetén jó választásnak bizonyulhat. A női óvszerek, a hüvelyi pesszárium, a szivacs és a méhszájsapka, amelyek alkalmazása körülményesebb, ma már kevésbé elterjedt módszerek – ismerteti a nőgyó­gyász, aki rendszeresen részt vesz új, modern fogamzásgátló gyógyszerek klinikai vizsgálatában. 

Female,Gynecologist,And,Patient,With,Different,Contraceptives,In,Clinic
 A  fogamzásgátló tabletták nagyfokú védelmet nyújtanak a nem kívánt terhesség ellen (Fotó: Pixel-Shot)


A méhen belüli fogamzásgátló eszközök hagyományosan lehetnek réz- vagy hormontartalmúak. Előnyük, hogy nem kell velük napi szinten foglalkozni, mert a különféle spirálok akár öt évig is alkalmazhatóak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett. Ennek hiányában azonban a nevezett módszerek növelhetik a gyulladások és fertőzések kialakulásának veszélyét. Ámbár akadnak olyan nők, akiknek a szervezete egyáltalán nem bírja a használatukat. 
A teherbeesés megakadályozására szolgáló hormonális módszerek: a méhen belüli eszköz (IUS), a tabletták, a fogamzásgátló tapaszok, injekciók, hüvelygyűrűk, bőr alá helyezhető implantátumok, valamint a férfi, női sterilizációs műtét bizonyulnak ma szakmai adatok alapján a leghatékonyabbnak. 
Meglehetősen elterjedtek a fogamzásgátló tabletták, amelyek nagyfokú védelmet nyújtanak a nem kívánt terhesség ellen. Továbbá mellettük szól az a kedvező hatás, hogy csekély vérzéssel járó rendszeres ciklust érhetünk el velük, és segíthetnek az olyan problémák tünetein is, mint a pattanásos arcbőr, vagy az erős, görcsös menstruációs fájdalmak. Nehézséget okozhat, hogy szigorúan az előírtaknak megfelelően kell azokat használni, illetve járhatnak olyan mellékhatásokkal, mint a fejfájás, mellfeszülés vagy csökkent libidó. Arra hajlamos pácienseknél növelhetik a magas vérnyomás, a stroke, a vérrögképződés és a szívinfarktus kockázatát – taglalja dr. Nyirády Tamás. 
A tabletták női hormonokat tartalmaznak, amelyek meggátolják a tüszőérést, továbbá, hogy a megtermékenyült petesejt beágyazódjon a méhbe. Az egykomponensű készítmények hatóanyaga a progeszteron, illetve kaphatóak kombinált gyógyszerek, amelyekben az előbbin túl ösztrogén is található. Az utóbbi típusú tabletták hatékonysági foka valamivel magasabb, szedése mellett tartható a menstruációshoz hasonló ciklus. A negyvenedik életévet betöltő pácienseknek gyakrabban javasoljuk az egykomponensű fogamzásgátló használatát a trombóziskoc­kázat emelkedésének elkerülésére. 
Az első vérzést követően általában két évet javallott várni a fogamzásgátló szedésével. Negyvenöt–ötvenöt év között többnyire nem a terhesség elkerülése miatt írnak fel orvosok tablettát, sokkal inkább a jól beállt ciklus megtartása érdekében javasolják. Bármelyik életkorban járva választunk fogamzásgátlót, előtte konzultáljunk nőgyógyász szakorvossal, hogy megtalálhassunk a számunkra legideálisabbat.
 

Mérhető a megbízhatóság


 

A különféle fogamzásgátlók hatékonysága az úgynevezett Pearl-indexszel jellemezhető. A mutató leírja, hogy az adott módszert alkalmazva egy év alatt száz nőből hány esett teherbe. A várandósság száma százalékos arányban kifejezve a gumi óvszer használata mellett két százalék, míg a hormonális spirálok, fogamzásgátló tabletták esetén fél százalék alatti. E szerint a legbiztosabb módszerek a bőr alatt elhelyezett implantátumok (0,05%), amelyek egyelőre még csak külföldön elérhetőek. 


 

 

Ezek is érdekelhetnek