Minden cseppje kincset ér

Titokzatos növény az argánfa. Természetes körülmények között csak Északnyugat-Afrikában találkozhatunk vele, a Marokkó délnyugati részén elterülő kietlen, köves, félsivatagos Sous-völgy jellegzetes ágas-bogas, igénytelen őslakója. Képes túlélni a hőséget, a szárazságot. Termése, az argándióból préselt argánolaj fontos bevételi forrást jelent, sok családnak nyújt megélhetést, s nem utolsó sorban munkalehetőséget a nőknek. Felfedezve és remekül kihasználva a turisták érdeklődését, az utak mentén üde, zöld oázisokként várják a kíváncsi utazót az argánolaj feldolgozó szövetkezetek, ahol bepillantást nyerhetünk az értékes olaj elkészítésének folyamatába, s persze vásárolhatunk is a belőle készített termékekből. 

Marrakeshból Assaouriába tartva mi is betérünk az egyik manufaktúrába. Kísérőnk először egy többszáz éves famatuzsálemhez vezet bennünket. Lenyűgöznek tekintélyes méretei, és persze nem állom meg, hogy ne simítsam meg göcsörtös ágait. Szisszenve állapítom meg, hogy goromba tüskékkel védekezik az incidens ellen. Október végén járunk, a termését nyáron leszüretelték. Az argánfa áprilisban hozza apró, zöldessárga virágait, majd a következő év júliusában érik be a gyümölcse, ami az európai olajfa terméséhez hasonlít.  

- A kisebb diónyi méretű, húsos termés belsejében egy kemény csonthéj ölelésében találjuk a 40-50 százalék olajtartalmú magot. A termés szüretelését, abból az olaj fáradságos munkával való kisajtolását hagyományosan a berber asszonyok végzik, fair trade alapokon működő szövetkezetekben (ennek lényege, hogy a termék árával valóban megfizetjük a termelő anyagi és munkaráfordításait). Először is leszedik a gyümölcsöt a szúrós, tüskés ágakról, a magokról kézzel és kővel eltávolítják a héjat, azután megszárítják és megpörkölik, kőmalmokban őrlik és meleg víz hozzáadásával tésztaszerű masszát gyúrnak belőle. A folyamatos gyúrás, dagasztás során egyszer csak előbukkan az értékes olaj. Különösen érzékeny pontja az olaj készítésének az, amikor a dióbelet kis adagonként lapos agyagedényben a tűz vagy a parázs fölé teszik, mert nagyon kell vi­­gyázniuk arra, hogy a magokat úgy pörköljék meg, nehogy megégjenek, hiszen akkor tönkremennének a bennük található értékes vitaminok és zsírsavak, elveszne a jellegzetes mogyoróíz. Amennyiben kozmetikai célú felhasználásra kerül az olaj, úgy a pirítást kihagyják, másként a belőle készült terméknek nagyon intenzív illata lenne - magyarázza kísérőnk, miközben magunk is szemtanúi lehetünk a műveletnek. 

Méretes vesszőkosarakban várakozik az asszonyok előtt a feldolgozásra váró argándió, egyikük tisztítja, a másik pörköli, míg a többiek őrlik és gyúrják az illatos masszát, közben énekléssel és időnként felcsattanó "prrr-prrrr" rikoltásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Egy liter argánolaj előállításához körülbelül 40 kilogramm szárított ar­­gándióra van szükség - tudjuk meg. Ezek után érthető, hogy ez a világ egyik legértékesebb és legdrágább olaja. 

Évszázadokon át lelkes négylábú segítői is akadtak a berber asszonyoknak, mégpedig a kecskék. Élnek-halnak az argángyümölcsért, még fára mászni is képesek érte. Amikor lelegelik az argándiót, annak csak a húsos részét fogyasztják el. Az emészthetetlen csontárok végighaladnak az állatok tápcsatornáján, és később az elpotyogtatott ürülékükből könnyen összeszedhetők, ami sokat könnyített a feldolgozás folyamatán. Természetesen a mai, modern argánfeldolgozó eljárásoknál a gyümölcshúst kézzel távolítják el, a mekegő brigádot kihagyják a folyamatból, már csak azért is, mert nemcsak a termést legelik le, hanem a leveleket is, szinte az egész fát lepusztítják. A mókás jelenségből azonban idővel népszerű turistalátványosság lett, sokan állnak meg az út szélén egy-egy jó fotó kedvéért. 

Miután kiokosítottak bennünket az argánolaj készítésének mikéntjéről, a bemutatóterembe vezet az utunk, ahol a felhasználásának lehetőségeiről kapunk egy kis bemutatót, illetve egyik-másik terméket ki is próbálhatjuk. 

Az argánolaj gyógyhatását a berberek évszázadok óta ismerik, és ma már a nyugati világban is egyre inkább valódi csodaszernek tartják. Gazdag esszenciális zsírsavakban és antioxidánsokban (ideértve az E-vitamint is), lassítja a bőr öregedését, növeli a rugalmasságát és a hidratáltságát, kisimítja a ráncokat, erősíti a hajat, segíti a sebgyógyulást. Védi a szív- és érrendszert, erősíti az immunrendszert. Csökkenti az allergiára való hajlamot, segít kezelni többek között a pattanásokat, az ekcémát és a pikkelysömört is. A legegyszerűbb, ha fürdés vagy zuhanyozás után néhány csepp argánolajat felmelegítünk a tenyerünkben, és alaposan bemasszírozzuk azt a bőrünkbe. Kezelhetjük vele a kéz vagy a láb kiszáradt, repedezett bőrét, emellett a gyenge és törékeny körmökre is jótékony hatással bír. Számos kozmetikai termék, krém fontos összetevője. 

Kézről kézre járnak a tégelyek, a szappanok, az olajokkal teli üvegcsék, az előadás végére mindannyian illatozunk, s mérlegeljük, mivel lepjük meg magunkat, milyen vásárfiát vigyünk haza a szeretteinknek. A termékek ára kicsit "húzós" ugyan, de én is elcsábulok, egy finom arckrém, néhány illatos szappan landol a kosaramban.

Az argánolajnak a helyi gasztronómiában is fontos szerep jut, kellemes íze a dióéra emlékeztet. Pár csepp citrommal keverve finom salátaöntetet készíthetünk belőle.  Sütésre vagy főzésre nem alkalmas, mert könnyen megég, azonban a marokkói lepénykenyér olajba mártogatva igazi ínyencfalat. Népszerű édesség arrafelé a mogyoróvajhoz hasonló amlou, ami pörkölt, őrölt mandula vagy mogyoró, argánolaj és méz felhasználásával készül.