Önbizalmat ad a műtét

A női páciensek egyre gyakrabban rosszindulatú daganat utáni emlő-helyreállítási beavatkozások miatt keresik fel a plasztikai sebészeket. A századforduló környékén az emlő rákos megbetegedése esetén a mell eltávolítása mellett az egész mellkasfalat lecsupaszították. Úgy vélték ugyanis, hogy minél nagyobb részt vesznek ki, annál biztosabb a páciens gyógyu­lása. A korszerű szövettani, diagnosztikai módszereknek, onkoló­giai kezeléseknek köszönhetően ma már elegendő a daganatot és a hozzá kapcsolódó hónalji nyirokcsomó területét kioperálni, így ma már (onkológiai utókezelésekkel kiegészítve) elkerülhető a korábbi radikális műtét – taglalja a vonatkozó technológiák fejlődését dr. Cuhorka Antal sebész, plasztikai sebész. 

Mivel az eredményes onkológiai műtétet követően a páciens az emlő külleme miatt még nem érzi magát gyógyultnak, ezért támogatni kell a pszichés felépülését is. Ma már modern orvosi módszerekkel bizonyos esetekben – onkológiában és plasztikai sebészetben jártas szakember közreműködésével – egy beavatkozással el tudják távolítani a daganatos részt, és egyúttal helyreállítani a csonkolt emlőt. Meg kell jegyezni, hogy a rákos megbetegedés kiújulásának elkerülése érdekében végzett sugár- és infúziós kezelések szintén okozhatnak hegesedést, bőrpirosodást, emlőeltorzulást. Ezért többnyire ezek lezárulásával jöhet csak szóba, hogy dolgozzunk a mellek küllemén. 

A daganat mérete, a tumor és az emlő aránya befolyásolja a plasztikai beavatkozás sikerességét. Tudomásul kell venni, hogy olyan nem lesz az emlő, amilyen a betegség előtt volt, de a formája, a szimmetriája alakítható, a rajta keletkezett hegek jól korrigálhatók. A teljes emlőeltávolítás után, amelyet többnyire a daganatos betegség súlyos, előrehaladottabb állapotában szükséges elvégezni, vonalszerű heg marad a mellkason. A tumoros em­lőnegyed kivételénél kontúr vagy szövethiány miatt deformálódhat a mell érintett része. A mérete a daganat eltávolítását követően általában csökken, de az esztétikai jellegű korrekciónak köszönhetően deformitás nem látható rajta, formája normális lesz. 

A daganatot eltávolító műtét után a mell alakja még módosulhat, ugyanis változtathatják a visszamaradt hegek. Mivel az onkológiai sugár- és infúziós kezelések után körülbelül fél évvel állapodik meg az emlő végleges alakja, mérete, ekkor érdemes a plasztikai jellegű korrekciókat elvégezni. A helyreállított emlő sokszor még fiatalosabb hatást is kelt, mert az esztétikai beavatkozás egy mellfelvarrással egyenértékű. Ehhez azonban szükséges hozzáigazítani az ellenoldali mellett a szimmetrikus kinézet érdekében – taglalja a már nyugdíjas éveit töltő plasztikai sebész, aki huszonöt éven át dolgozott ezen a szakterületen. 

Sok egyéb betegség is létezik, amelyek befolyásolják a mellek egészségét és küllemét. Ezek közül a legsúlyosabb az emlőgyulladás, amely főleg a szoptatás alatt, vagy az után, ritkán spontán alakul ki. A gyulladás mértéke, súlyossága meglehetősen széles skálán mozog, kezelése ennek megfelelően változik. Néhol elegendő a borogatás, egyéb esetben a probléma antibiotikummal jól gyógyítható. Az előrehaladott állapotú gyulladás gyakran eltályogosodik, ritkán szétszóródhat a szervezetben, amely miatt fájdalommal, lázzal járó szeptikus állapot alakulhat ki. 

Általában minimál-invazív módszerrel, ultrahangvezérelt technológia segítségével sikeresen kiüríthető az érintett tályogos rész. Ha azonban az többször kiújul, akkor szükséges sebészeti módszerrel felnyitni és kitisztítani az érintett területet. Gyógyulástól függően a betegség után hat hónap vagy akár egy év elteltével a heget végállapotában lehet korrigálni – magyarázza dr. Cuhorka Antal. 

A nem daganatos jellegű betegségek közül, jellemzően 15–30 éves életkorban fordulhat elő kötőszövetes elváltozás, az úgynevezett fibroadenoma. A többnyire hormonális hatásra kialakuló, kitapintható, borsó, babnyi méretű, fájdalmatlan csomók egy része spontán felszívódik. Azonban, ha növekedési tendenciát mutat, szükséges mielőbb orvoshoz fordulni, hogy ultrahangos, mammográfiai, esetleg szövettani vizsgálattokkal ez az elváltozás egyértelműen azonosítható legyen. 

Az előbbieken kívül a mellben kialakulhat lipóma, jóindulatú zsírdaganat, emlőciszta, továbbá előfordulhatnak egyéb bőrelváltozások, például befelé forduló bimbó, ami a szoptatást nehezíti meg. Ezeknek a problémáknak a kezelése inkább preventív és esztétikai jellegű. 

A daganatos betegségnél jellemző emlő-helyreállító műtéteken kívül a szépészeti beavatkozások száma a legmagasabb. Az okoknak három jellemző csoportja említhető: a méretben vagy a formában felfedezhető deformitás, illetve az életkor előrehaladtával jelentkező elváltozások. A mellnagyobbításnál alkalmazott szilikonimplantátumok napjainkban már lényegesen tartósabbak, szövetbarátabbak, kiváló esztétikai eredményt nyújtanak. Míg az előbbi sebészeti műtét csupán szépészeti célú, addig a kisebbítésnek létezik fizikai vetülete. Az extrém méretű mellek akadályozzák a pácienst a mozgásban, akár gerincfájdalmat is okozhatnak. 

Az említett beavatkozások mindegyike esetében igaz: az illető pszichés toleranciájának függvénye, hogyan érzi magát jól a bőrében. Akinek az emlő minimális elváltozása is zavaró, nagyobb valószínűséggel vág bele a szépészeti műtétbe. Általában a megfelelő betegtájékoztatás, a jól megtervezett beavatkozás esetén egy lépéssel megoldható a mell alakítása. A műtét után maradt heg esetén annak kiterjedésétől, az általa okozott torzítástól is függ, milyen mértékű korrekcióval állítható helyre az állapota, érhető el a kívánt küllem, amely önbizalmat ad a hétköznapokban.