A gyermekgyógyászat női úttörője

Virginia Apgar a New Jersey állambeli West­field­ben született, 1909. június 7-én. Két testvére közül az egyik fiatalon meghalt tüdőgyulladásban, míg a másik bátyja krónikus betegséggel bajlódott egész életében. Virginia ezért hamar elhatározta, hogy az orvosi pályát választja. Tanulmányait a Montclairi Egyetemen kezdte, majd 1933-ban a Columbia Egyetem Sebészeti Tanszékén szerzett diplomát. Rezidensként az egyetem egészségközpontjának sebészeti osztályán kezdett dolgozni, de az akkori sebészfőorvos eltanácsolta őt a pályáról, mondván, valószínűleg nem fordulna hozzá egyetlen páciens sem, hiszen nő. Virginia ezért átképezte magát, és aneszteziológusi diplomát is szerzett. Hamarosan megalapította az Aneszteziológiai Tanszéket, melynek vezetője lett. A Columbia Egyetemen nőként ő kapott először tanszéket.

Orvosi karrierje során már fiatalon egyre inkább felébredt a születéskor és újszülöttek körében előforduló problémák iránti érdeklődése. Az 1950-es években a túlságosan kis súlyú vagy a nem lélegző, elkékült csecsemőket többnyire a sorsukra hagyták, mivel úgy vélték, túl rossz az állapotuk ahhoz, hogy életben maradjanak. Apgar központi kérdésnek tartotta a csecsemőhalandóság felszámolását. „Ha rajtam múlik, senki nem fogja abbahagyni a légzést” – mondta egyszer, és örökre megváltoztatta a szülés folyamatát és kimenetelét egy egyszerű és praktikus módszerrel. 

Legnagyobb tudományos vívmánya az Apgar-teszt, amelyet 1952-ben fejlesztett ki. Az orvosnő célja az volt, hogy egy gyorsan elvégezhető értékelési módszert dolgozzon ki, amely segíthet az újszülöttek állapotának azonnali felmérésében, szükségleteinek meghatározásában. A tesztet úgy alakította ki, hogy ötféle alapvető fiziológiai jelet értékeljen: a szívverést, a légzést, az izomtónust, a reflexeket és a bőr színét. Az öt paraméter mindegyikét egy 0–10-ig terjedő skálán mérik, majd összesítik a pontszámokat. A baba két pontot kap, ha egész teste rózsaszín, kettőt a sírásra, két pontot az élénk légzésre, kettőt, ha mind a négy végtagját mozgatja, és ugyancsak kettőt, ha a pulzusszáma 100 fölött van. Tíz Apgar-pont azt jelenti, hogy a csecsemő tökéletes állapotú, négy pont vagy kevesebb esetén súlyos egészségi gondok vannak vele. Az Apgar-tesztet a születést követő egy perc után alkalmazzák először, és később, az 5. percben megismétlik, hogy megerősítsék az újszülött állapotának változásait. A vizsgálat tehát gyors és pontos értékelést ad a születést követően a baba állapotáról, így segíthet abban, hogy az orvosi személyzet azonnali döntéseket hozzon, és időben beavatkozzon, ha szükséges. Bár a teszt az alapvető fiziológiai jelek értékelésére koncentrál, a modern orvostudományban gyakran kiegészítik egyéb diagnosztikai eljárásokkal és vizsgálatokkal is, amelyekkel részletesebben mérhetik az újszülöttek állapotát. 

Virginia Apgar élete során áldozatos munkát végzett a születés csodájának megőrzéséért, élete fő feladatának a születési rendellenességek megelőzését tartotta. Kutatásokat végzett és publikációkat írt a témában, beutazta a világot, hogy előadásokat tartson és képezze az orvosokat, ápolónőket. Tevékenységének jelentőségét jól szemlélteti, hogy az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia díjat is alapított a tiszteletére, amit minden évben az az orvos vehet át, aki kiemelkedő teljesítményt ért el a perinatális gyermekgyógyászat területén. Virginia Apgar 65 éves korában, 1974-ben hunyt el.