Alattomos és veszélyes kór

Hazánkban egészen mostanáig nem készült pontos felmérés az idült vesebetegségben (chronic kidney disease, CKD) szenvedők számáról, a kutatók nemzetközi adatok alapján 1,5 millió főre becsülték itthon a betegszámot. A Pécsi Tudományegyetem és az AstraZeneca betegadat-elemzésen alapuló közös kutatásából most kiderült, hogy a laboratóriumban vizsgált 100 ezer fős népesség 14 százaléka igazolhatóan CKD-s, de közülük csak minden harmadik volt a hivatalos „betegkartonja” szerint is az – írja az EgészségKalauz. 

Az idült vesebetegség komoly népegészségügyi probléma az egész világon. Kialakulásában a magas vér­nyomás és a diabétesz jelentős szerepet játszik – utóbbi az összes CKD-s eset több mint 40 százalékáért­ felelős. A kórkép ráadásul több más, hasonlóan veszélyes betegség megjelenéséhez vezethet. Az előrehaladástól függően akár 14-szeresére is emelheti a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát. A vesebetegségben szenvedők kezelése és gondozása nagy ellátásbeli, és így pénzügyi terhet ró az egészségügyi kormányzatokra, holott a korai felismerés életeket menthet, ugyanis a betegség maga könnyen diagnosztizálható. Egy vérvizsgálattal egyszerűen kimutatható a CKD, ehhez ugyanis elegendő az úgynevezett bGFR-értéket megnézni: amennyiben a 60 alatti eredmény három hónapon túl is fennáll a laborleletünkben, úgy joggal feltételezhetjük, hogy érintettek vagyunk a betegségben, és mihamarabb szakorvos segítségét kell kérnünk – magyarázza prof. dr. Wittmann István, a Pécsi

Tudományegyetem Klinikai Központ II. Számú Belgyógyászati Klinika és Neph­ro­lógiai, Diabetológiai Centrumának igazgatója. 

A vesék egyébként nagyon nagy tűrőképességű szervek, és a legtöbb ember akkor is tökéletesen jól érzi magát, ha a veseműködésének csak 20-25 százaléka marad fenn. Teljes veseelégtelenség esetén azonban a vesék tovább már nem képesek kiválasztani a mérgező salakanyagokat a vizeletbe. A salakanyagok koncentrációja a vérben megemelkedik és megbetegszünk – tájékoztat a Semmelweis Egyetem honlapja. 

Veseelégtelenségre figyelmeztet, ha az ember azt veszi észre, hogy gyengének érzi magát, fásult és könnyen elfárad. Étvágya csökken, az ételeknek szokatlan íze van. A betegségnek azonban vannak egyéb, általános tünetei is, például a viszketés, a vizelet mennyiségének csökkenése, vagy éjszaka jelentkező vizelési inger, hányinger, hányás, bőrpigmentálódás (festékes foltok) és véraláfutások jelentkezése, csökkent szexuális aktivitás, a bokák és a lábak vizesedése, légszomj, mellkasi fájdalom, izomgörcsök és rángások. 

Kétfajta veseelégtelenség ismert. Akut veseelégtelenségben – ami a veséket érő hirtelen károsító hatás következtében alakul ki – a vesék kis időre leállhatnak, de ezt kö­ve­tően­ részben vagy teljesen ismét működőképessé válnak. A krónikus veseelégtelenség pedig egy olyan progresszív állapot, amikor a vesék hosszú idő, gyakran több év alatt visszafordíthatatlanul károsodtak. Ez kialakulhat fertőzés, az immunrendszer betegsége miatt bekövetkező veseállomány-gyulladás, cukorbetegség, magas vérnyomás vagy örökletes megbetegedés miatt. Az előrehaladott krónikus veseelégtelenség végállapotú vese néven ismert – ekkor a vesék már nem képesek további működésre. 

Ha a vese már nem működik megfelelően, vannak olyan kezelések, mint pl. a hemodialízis, pe­ri­toneális dialízis, melyek képesek eltávolítani a salakanyagokat a szervezetből, és így lehetővé teszik az életben maradást. A dialízis azonban nem végzi el a vese több más életfontosságú feladatát, pl. a vörösvértestképzést. E szempontból csak egy vesetranszplantáció segíthet.