Ringatás, zene és digitális szünet

Gyermekkorát egy szép kis faluban töltötte, a Tisza partján, Borsod megyében. Tiszakesziben sokat járt össze a barátokkal, ráadásul épp akkor indult újra a református oktatás is, így társaival kis létszámmal, családias környezetben nevelkedhettek. Már kislányként is fontos volt neki a kapcsolódás, a közösség, a hitéleti nevelés, a bibliai történetek pedig kialakították benne a segíteni akarást, a közösségi munka utáni vágyat. 

– Közvetlenül a felvételi benyújtása előtt döntöttem csak el, milyen pályára menjek – meséli Betti. – Érdekelt a történelem, a teológia, a gyógytornász szak és a szociális munka, végül csak ez utóbbi képzésre jelentkeztem. Tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, tudat alatt azonban az hajtott, hogy a saját elakadásaimon dolgozzak, ám akkor még nem tudtam, hogy mennyire megterhel majd lelkileg a terepmunka. A Wesley János Lelkészképző Főiskola nagy hangsúlyt helyez a személyiségfejlesztésre. Ez indított el a mélyebb önismereti munkában és rájöttem arra, hogy másik szakmát is választanom kell, ahol konkrét panaszokra, konkrét segítséget tudok adni. 

Gyerekként sokszor elkísérte az édesanyját masszázsra, megtetszettek neki a mozdulatok. Korán, már a gimnáziumban elkezdett fájni a dereka, így ebben volt egy személyes motiváció is, érteni akarta, hogy miért alakult ki nála ez a panasz, és az hogyan orvosolható. 

– A kétéves gyógymasszőrképzést a főiskola második félévében kezdtem el. Később tanultam stresszoldó technikákat (herbál thai masszázst, lávaköves masszázst), természetes krémkészítést, kismamamasszázst, fitoterápiát, triggerpontmasszázst, kinezio-tape technikát, végül gerinctréneri végzettséget szereztem. 

Nem mondhatom, hogy tudatosan párosítottam a két szakmát. Mivel a szociális munkás diploma megszerzése után nem dolgoztam terepen, nem alakult ki a segítői identitásom. Aztán ahogy egyre több vendégem lett, éreztem, hogy az embereknek hatalmas igényük van az értő figyelemre, empátiára, s hogy legyen egy hely, ahol kifejezhetik önmagukat és elfogadják őket. Nem végzek egyéni kísérést, de a szociális munka módszereit alkalmazom masszőrként is. Megtanultam figyelni, csendet tartani, de ha a vendég igényli, akkor beszélgetünk. A beszélgetés során igyekszem arra is figyelni, milyen körülmények közül érkezett, így a testi oldódást is könnyebb elérni. Alszik-e eleget, iszik-e elég vizet, mozog-e? Milyen élmények érik a munkahelyén, hol tart a ciklusában? Ezek a dolgok a testi és a lelki állapotot is befolyásolják. A csend pedig abban segít, hogy figyeljek a test jelzéseire. A feszítésre, merevségre, visszatartott lélegzetre, a bőrpírra, bőrszárazságra, feszülő állkapocsra, hideg végtagokra, a mocorgásra. 

Betti nem vállalja magára a gyógyítás terhét. Abban hisz, hogy minden emberben van fejlődési potenciál, ehhez igyekszik segítséget nyújtani, de a kialakult problémákért mindenkinek felelősséget kell vállalnia. Bár nagyon hangzatos, amikor egy masszőr megoldást kínál a derék- vagy nyakfájdalmakra, de az az igazság, hogy lelki munka, mozgás és helyes étrend nélkül nincs valós változás. 

– Tudom, milyen nehéz ezt elfogadni, mégis arra biztatom a klienseimet, hogy testileg és lelkileg is egészségesebb életet éljenek. Az egyik vendégemmel lassan 10 éve dolgozunk azon, hogy fájdalom nélkül tudja végezni a munkáját. A hölgy szájsebész, ez egy olyan szakma, ahol folyamatosan egyik oldalról hajol be a pácienshez az orvos, ráadásul sokszor nagy erőt kell kifejtenie, és órákig is eltarthat egy műtét. Állandósult vállfájdalommal keresett meg, ami azóta megszűnt. Használtam meditatív technikákat a stresszoldás eszközeként, például lávaköveket, és célzott kezeléseket a fájdalom megszüntetésének céljából, köpölyt, triggerpont-terápiát, fascialazító mozgásokat, kinezio­tapaszt. Előfordult, hogy gyógytornász és rehabilitációs edző segítségét is kértük, a masszázson és azon kívül is sokat beszélgettünk irányokról, szakmai identitásról, egyensúlyról és életmódról. 

Nagy a felelősségünk, mert azt tapasztalatom, hogy mi, masszőrök vagyunk a kapu a többi segítő szakember felé. Hozzánk könnyebben eljutnak az emberek, mint gyógytornászhoz vagy pszichológushoz. Ezért kiemelt szerepe van a masszőrnek abban, hogy felismerje azokat a jeleket, amelyek arra mutatnak, hogy tovább kell küldeni a vendéget. Innentől már megint a vendégen múlik, hogy milyen irányt választ, de nekünk kötelességünk figyelni és tájékoztatni őt. 

Betti ma már egy kisfiú édesanyja is, most az a legfontosabb számára, hogy szabályozni tudja a gyermek érzelmeit. Az első években még éretlen a kisgyermekek idegrendszere, ezt a szabályozó funkciót mi biztosítjuk nekik, a szüleik. Például sokat ringatja a kicsit, énekel neki, és kerüli a digitális ingereket. 

– Ezek a dolgok egyébként a felnőtteknél is megnyugtatóak. A masszázsterápiában a ringatás, a zene és a digitális szünet rengeteget tud segíteni. A kisfiammal kapcsolatban fontosnak tartom még, hogy azonosítsuk és kimondjuk az érzéseket. Ha látom, hogy csalódott, dühös, izgatott vagy fél, akkor ezeknek hangot adunk. Szeretném, ha tudná, hogy minden érzés megélhető és szabad hibázni, akkor is szeretni fogjuk egymást. Bízom benne, hogy az érzelmeit ismerő és érzelmileg kompetens ember válik majd belőle.