Mezítláb a parkban
Nyáron sokan dobjuk le a cipőnket, és sétálunk mezítláb a fűben. Csak nosztalgiázni vágyunk, vagy valóban jót tesz, ha közvetlenül kapcsolódunk a földhöz?
Kép: A mezítláb járás természetes talpmasszázst is nyújt, ami ellazít és csökkenti a stresszt
A földelés néven ismert módszer hívei szerint a mezítlábas séta nemcsak a testtartást javítja, hanem csökkenti a stresszt, segíti az alvást, sőt, még az idegrendszer működését is támogatja. Megnéztük, mit mond erről a tudomány, és mit tapasztalnak azok, akik szívesen alkalmazzák ezt a technikát.
A földelés – angolul grounding vagy earthing – egyre népszerűbb alternatív egészségtrend, amely a Földdel való közvetlen fizikai kapcsolat helyreállítását célozza. Lényege, hogy mezítláb járunk természetes felületeken, például fűben, homokon, földön, vagy akár fához, kőhöz érünk, ezzel összekötve testünket a bolygó felszínével. Elméleti alapja egy meglepően egyszerű, de izgalmas feltételezés: a Föld felszíne negatív töltésű elektronokban gazdag, amelyek képesek semlegesíteni a testben felhalmozódó pozitív töltésű szabad gyököket. A modern életmód – cipő, mesterséges burkolat, izolált épületek – gyakorlatilag megszakítja ezt a természetes elektromos kapcsolatot, amit az ősi kultúrák még napi szinten gyakoroltak. A földelés hívei szerint ez az elektronáramlás segít csökkenteni a gyulladásos folyamatokat, amelyek számos krónikus betegség hátterében állnak, enyhítik az oxidatív stresszt, amely a sejtek öregedését és károsodását okozza, valamint kiegyensúlyozza a vegetatív idegrendszert, azaz oldja a feszültséget és elősegíteni a relaxációt.
Mit mond a tudomány?
A földelés eredetileg az alternatív terápiák köréből indult, de mára több kutatás is vizsgálni kezdte a hatását. Bár a szakirodalom még nem tekinti bizonyítottnak, hogy a mezítláb járás gyógyító erejű lenne, az eddigi eredmények biztatóak.
2004-ben például egy kis mintaszámú vizsgálatban a résztvevők két csoportját hasonlították össze: az egyik csoport földelt alvófelületen pihent, míg a másik nem. Az eredmények szerint a földelt alvás során a vizsgált résztvevők kortizolszintje (stresszhormon) kiegyensúlyozottabbá vált, és javult az alvásminőségük is.
Más vizsgálatok a gyulladásos és fájdalomreakciókra fókuszáltak. Egy 2010-ben publikált tanulmányban a kutatók megfigyelték, hogy fizikai megerőltetés után (pl. izomláz) a földelt alanyok gyorsabb gyógyulási folyamaton mentek keresztül, mint a kontrollcsoport tagjai. Szintén ígéretes eredmények születtek a szívfrekvencia-variabilitás (HRV) területén. Ez az élettani mutató a szívverések közötti idő változékonyságát jelzi, és érzékenyen reagál a stresszre. A kutatók azt tapasztalták, hogy földelés hatására a HRV jelentősen javult – ami azt sugallja, hogy a paraszimpatikus idegrendszer (a nyugalmi üzemmódért felelős rész) aktiválódik, vagyis a test relaxáltabb állapotba kerül. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a legtöbb, földeléssel kapcsolatos vizsgálat kis mintaszámú, rövid távú és gyakran az alternatív medicina határterületén mozog.
Mindezek ellenére a kutatásokban egy közös pont mindenképpen megfigyelhető: a földeléssel kapcsolatba kerülő emberek szubjektíve jobb közérzetről, mélyebb alvásról, kevesebb fájdalomról és erősebb stressztűrő képességről számolnak be. Bár a tudományos közösség még óvatos, a téma egyre nagyobb figyelmet kap, főként azért, mert a módszer egyszerű, természetes és ingyenes, így kockázata gyakorlatilag nincs.
Mit nyerünk, ha levesszük a cipőt?
A mezítláb járás a mozgásunkra is hatással van. A modern lábbeli – legyen az sportcipő, magas sarkú vagy akár ergonomikus szandál – ugyanis sokszor inkább akadályozza, semmint támogatja a természetes mozgásmintákat. A vastag talp, a merev sarok és a mesterséges ívtámaszok miatt a láb izmai, inai és idegvégződései alulműködnek, a talajjal való kapcsolat szinte teljesen megszűnik. Ezzel szemben a mezítláb járás aktiválja a talp izomzatát, erősíti a lábboltozatot, serkenti a vérkeringést, és fejleszti a test egyensúlyát, amelyek mind hozzájárulnak a jobb testtartáshoz és mozgáskoordinációhoz.
A talpunk tele van érzékelő idegvégződésekkel, amelyek fontos információkat közvetítenek az agy felé arról, hogy hová helyezzük a testsúlyunkat, hogyan igazítsuk a testünket járás vagy állás közben. Ezt a folyamatot hívják propriocepciónak, azaz a testtudat, testérzékelés finomhangolásának. Azok a gyógytornászok, akik rendszeresen alkalmaznak lábbeli nélküli gyakorlatsorokat gerincterápiás pácienseknél, azt vallják, a mezítlábas mozgás tulajdonképpen egyfajta testnevelés, amely belülről, az idegrendszeren keresztül hat. Így sokan meglepődnek, mennyire máshogy állnak, járnak, vagy éppenséggel mennyivel kevésbé fáj a derekuk, ha egyszer ráveszik magukat egy cipő nélküli sétára kint a szabadban.
A jóga és a természetes mozgásterápiák eleve mezítláb történnek, nem véletlenül. A szőnyegen vagy a földön végzett gyakorlatok során a talp mint érzékelőszerv kapcsolódik be, ami hosszú távon segíthet csökkenteni a mozgásszervi panaszokat. Így nemcsak az izmok dolgoznak, hanem az idegrendszer is aktívan tanul: újramodellezi a helyes testtartást, a súlypontáthelyezést, és ezáltal hozzájárul a hosszú távú testi stabilitáshoz.
A mezítláb járás, ahogy látjuk, megannyi jótékony hatással bír. Érdemes tehát nyáron, a kellemes melegben időt szánni arra, hogy levegyük a cipőt, és kapcsolatba lépjünk a földdel, mert a talpunk alatt valóban több történik, mint gondolnánk.
