Feszít, szorít, túlcsordul

Sokszor összemosódik a köztudatban a szomatizácós zavar- és a pánikbetegség, valamint a pszichoszomatikus betegségek fogalma. Holott lényegi különbség húzódik a három problémacsoport között. Az első esetében nincs orvosi módszerekkel kimutatható tünet. Ilyenkor a fokozott szorongás, feszültség aktiválja bizonyos idegpályák működését, ami olyan testi érzeteket produkál, mint a fej- vagy hasfájás, a szorító érzés, a zsibbadás. A pszichoszomatikus betegségeknél jellemző a fizikai eltérés is, amely kialakulását, súlyosságát, lefolyását a pszichés tényezők befolyásolják. Ilyen többek között a magas vérnyomás, a szív-ér rendszeri probléma, ekcéma, gyomorfekély – tisztázza a fogalmakat dr. Szabó Zsuzsanna pszichoterapeuta. – Vegyük példának a szív-ér rendszeri betegséget. Ez esetben stressz hatására fokozódik a kortizol- és az adre­na­lin­termelés, emelkedik a vérnyomás, az érfalak tovább károsodhatnak, kialakul a betegség, amelyet a tartósan fennálló szorító érzés tovább fokoz. 

– A lelki problémák harmadik csoportját képviselő pánikbetegség egy akut rohamok formájában jelentkező szorongásos állapot. A kiváltó ok érzelmileg nem tudatosul, az elfojtás pedig elindít egy olyan kedvezőtlen folyamatot, amely testi tünetekbe torkollik. Bár pszichés eredetű a probléma, de az fizikai szinten is valóságosnak érződik, hol­ott szervi eltérés jellemzően nincs. 

A betegség mintha gyakrabban fordulna elő az utóbbi években. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy manapság nyíltabban beszélünk a mentális elakadásokról, ezáltal több kendőzött érzés, probléma kerül felszínre. A harmincas-negyvenes korosztály sűrűbb érintettsége az általában normatív krízis jellemezte életközepi időszakban gyökerezik, amikor egyszerre több területen kell helytállni: a családi működésben, gyermeknevelésben, karrier­építésben, anyagi felelősségvállalásban. Nem ritka, hogy az említett korcsoport szendvicsgenerációvá válik, vagyis nemcsak utódaikról, szüleikről is gondoskodniuk kell. 

Hajlamosabbak a mentális betegségekre bizonyos személyiségtípusok, jellemzően az érzékenyebb lelkűek, a szorongók, a perfek­cio­nisták (vagyis: tökéletességre törekvők), a fokozott felelősséget érzők, továbbá azok, akik elfojtják vagy nehezen fejezik ki érzelmeiket. A modern életmódunk teljesítménykényszere kedvezőtlenül hat a testi-lelki egészségünkre. A terhelés, az egzisztencia, a jövő, valamint a gazdasági, társadalmi válság miatti bizonytalanságérzet tovább fokozza a szorongásba torkolló bizonytalanságunkat. Mindezek következtében azt tapasztalhatjuk, hogy beszűkül körülöttünk a tér, szorítanak a feladatok, nem értjük a megváltozott belső működésünket, túlcsordulnak az ér­zé­seink.­ S egyszeriben elhatalmasodik rajtunk egy pánikszerű rosszullét. 

Segíthet a perspektívaváltás, hogy az esetleges nehézséget okozó életkörülményekre több szempontból tudjunk rálátni. A hétköznapi cselekvések, például, hogy tízórait kell készíteni a gyerekeknek, ugyanolyan kényszerérzéssel tölthet el minket, mint ha hajszolna a főnökünk. A szorongás egy általában nehezen uralható tünet, ami kiváltja az üss vagy fuss, harcolj vagy menekülj vészhelyzeti reakciót. A saját élettörténetből kell visszafejteni, mi okozza a pánikot. A hosszabb távú, krónikus stressz aláássa a pszichés ellenálló képességet. Egy váratlan traumatikus történés pedig gyújtószikraként beindítja a pánikbetegséget – taglalja lapunknak a pszichoterapeuta. 

A jobb megértés érdekében hoz egy példát: egy páciense korábban mindent meg tudott beszélni az édesanyjával, de miután a szülők elváltak, az anya önmegvalósításba kezdett. Kettejük között megszűnt az a fajta szoros kapcsolat, ami a lánynak korábban biztonságot adott. És amikor a meglévő általános stresszre rárakódtak a felnőttkori életfeladatok – házasság, költözés, munkahelyi megfelelés –, már nem bírta el a terhelést, a krízis pánikszerű rosszullétekbe torkollt. Esetében az anya-gyermek kapcsolaton kellett dolgozni, illetve önmagában az előállt ambivalens helyzet (szeret akkor is, ha nem elérhető mindig?) jobb értelmezésén. 

Megelőzésjelleggel sorolhatók megszívlelendő jó tanácsok. A testi-lelki egészség együttes fenntartása védelmet nyújt. A minőségi pihenés, alvás, harmonikus életritmus kulcsfontosságú, hiszen a kimerültség hajlamosít a lelki betegségekre. A rendszeres sportolás a stressz természetes kioldását segíti, de önmagában a tünetek mögött meghúzódó érzelmi megterhelést nem szünteti meg. Nem kell mindenáron a tökéletességre törekedni, támasszunk reális elvárásokat önmagunkkal szemben. Lehetőség szerint mellőzzük a nikotin-, a koffein- és alkoholfogyasztást. Megerősítőek tudnak lenni a szociális kapcsolatok, továbbá a jó beszélgetések, őszinte kapcsolódások megtartó erejűek mindenkor.