Ahogy bent, úgy kint

Nincs megérve a magzat idegrendszere a korai születésre, még fejlődnie kell. A stressz, a fájdalom, a fény, a zaj idegen számára, a legfinomabb érintésre is összerezdül kicsi teste. A babafészekkel a biztonságot, nyugalmat jelentő fizikai határokat akarjuk visszaadni, az anyaméhhez hasonló meleg környezetet teremteni, ami segíti a gyermek fizikai és idegrendszeri fejlődését, apránként hozzászoknia a külvilág ingereihez – foglalja össze Ildikó, aki megálmodta és létrehozta a Plüss Kommandó koraszülött hadműveletét. Működésüket a méhen kívüli anyaméh szemlélet határozza meg, és egy jelmondat: „ahogy bent, úgy kint”. 

– Nem adatott meg a gondtalan várandósság számomra. Hat és fél hónapot töltöttem a kórházban, négyszer toltak be a szülőszobára. Semmilyen fizikai tényező nem indokolta, mégis tudtuk, hogy nagy az esély a koraszülésre – avat be bennünket a személyes történetébe. – A 26. hétre, 1,27 kilogrammal érkezett a világra a lányom. Ikerterhességből egyedüliként – némul el hangja egy pillanatra, majd így folytatja: – Csak pár percre adták oda nekem. Apró, törékeny teste remegett a kezeimben. Megígértem neki, hogy mindig mellette maradok, megvédem és segítek neki. 

Az első sokk után jött a következő. Ildikó mindent megtett azért, hogy beinduljon az anyatej, de a tejlázat majdhogynem fájdalmasabbnak élte meg, mint a szülést. A harmadik traumája csak ezután következett: pár nappal a gyermeke világra érkezését követően végre megnézhette őt az inkubátorban, amikor szembesült azzal, hogy gézzel kikötözték. A rideg üvegfalak, fehér csövek között védtelennek látta a picit. Kiborult, kétségbeesett, sírni kezdett. Megnyugtatásául az orvosok elmondták, hogy szükséges ez az intézkedés, mert a kanülök a mozgástól szüntelen kiesnének… 

Ildikó huszonhárom évig cipelte magával lelke fájdalmát. Az élet persze haladt tovább: ingatlanirodát vezetett, külföldön dolgozott, jótékonysági mozgalomban, traumából felállt embereknek igyekezett segíteni. S egyszer csak azon kapta magát, hogy édesanyák találják meg őt, őszintén megosztják vele a koraszülésük történetét. Mivel a gyermekekkel is mindig jól szót értett, barátai, ismerősei biztatták, hogy csináljon egy alapítványt, s próbáljon közösségben együtt dolgozni a kicsikért. 

Mindez hat éve történt. Először csak egyetlen babának akart segíteni, majd százezer koraszülöttnek – a személyes megélés, a kezdeményezés így formálódott országos, sőt határon túl átnyúló misszióvá. Mára minden hazai kórház koraszülött osztályán, az inkubátorokban ott vannak a Plüss Kommandó textiljei. Eljutottak Romániába, Ausztriába, Németországba is. Negyven intézmény, harmincezer átadott csomag után Ildikó úgy érezte, talán végre megnyugvást talál a lelke. 

A textilek háttérországa egy kedves ötletből épült fel: ajánlj fel egyet az otthon lapuló plüssjátékokból, amivel a koraszülötteknek esélyt adsz az életre. Az édesanya 2019-ben felkereste a Honvéd kórházat, hogy szeretne segíteni, és textilekben gondolkozik. Kiderült, hogy a mindössze ezer gramm körüli súllyal születő kisbabáknál kiemelten fontosak a napi szinten használt anyagok. Ennek fejlesztésével kezdett foglalkozni Ildikó. Küldetésének tartja, hogy támogassa az apró életeket az útjuk elején. S egy plüss felajánlásával, vásárlásával, adománnyal mindenki hozzájárulhat a nemes ügyhöz. 

A babafészkeket speciális, hi­po­allergén, puha anyagból készítik, ami a részeire szétszedhető. Az ékpárnás változat jó szolgálatot tesz refluxos kisbabáknál. Mint mondja, biztonságot, boldogságot szőnek a babafészekbe, ami azt jelenti, odafigyelnek arra, hogy a zajt, a fényt, a stresszt, a fájdalmat minimálisra csökkentsék a textiljeikkel. Abba a kisbaba maximális kényelemben és biztonságban érezheti magát – akárcsak az anya­méhben lenne. A csomagjaikat nemcsak koraszülötteknek szánják, hanem minden kisbabának, hiszen a külvilághoz való fokozatos hozzászoktatás esetükben ugyanolyan fontos.

Kreáltak műtét utáni támasztókat, a lélegeztetőgéphez speciális sapkát, inkubátorban használható takarót, bionikus pólyát az in­tu­báláshoz, vagy épp pozicionáló macipárnát, ami kicsit megemeli a baba mellkasát, így segíti a könnyebb légzést. Szemvédőket csináltak, dolgoznak egy fülvédőn, ami a stresszt jelentő csipogó hangot segítene kizárni. Ezáltal hozzájárulnak a nyugalmas mélyalváshoz, amelyben a kicsik a legjobban fejlődnek. Továbbá készül egy, a szemet, fület, fejet, állat összekötő speciális sapka a vizsgálatok közbeni érintés minimalizálása érdekében. S egy kéz alakú plüssanyag, ami puha, meleg, megnyugtató ölelésben tartja a kisbaba testét – ezzel visszaérkezünk a jellemében kedves, életvidám, kitartó nő személyes küldetéséhez. 

– A lelkem gyógyul vele – mondja. – Járom a kórházakat, kérdezem a nővéreket, orvosokat, hogyan tudok még jobban, többet segíteni. Nem átlagos erővel dolgozom, a temperamentumom is ilyen, de érzem, az égiek is sokat töltenek belém. Sokszor csak állok az inkubátor mellett, s imádkozom a koraszülöttekért, az egészségükért, az életükért. Ha tehetném, kitárnám a szárnyaimat, és elhoznám a gyógyulást minden kicsi angyalnak. Mindegyiküknek elmondom, hogy „ne félj, itt vagyunk veled; együtt sikerülni fog”.