Kopik a bakancs, gyógyul a lélek
Bakancskoptatónak nevezi magát Gere Gergő, aki Magyarország tájait járva élményeket gyűjt. Életmóddá formálódott hobbijával motivál másokat is, amellett, hogy sokat tesz a saját egészségéért. Öt éve három életmentő műtéten esett át, miután megállapították, hogy gyermekkora óta Crohn-betegséggel érintett.
Kép: Gergő évek óta blogol, minden élményt úgy ad vissza, ahogy megéli
Mert már sok mindent láttam, de még közel sem eleget! – szól a 36 éves túrázó, blogot író férfi mottója. Világfelfedezőnek lenni, mint mondja, aligha akad módja. De nincs oka panaszra, mert a hazai tájban is minden adott a jó élményekhez. A szép kilátással rendelkező csúcsokat szereti a legjobban, mert a természet nagyságának megtapasztalása végtelen szabadságérzetet nyújt, amellett, hogy az embert alázatra tanítja.
A természetjárás szeretetét gyermekkorából eredezteti, emlékezve az akkori, jóleső sétákra, szalonnasütögetéssel egybekötött kirándulásokra. A középiskolai évek alatt más kötötte le a figyelmét, energiáit: egy Quatrox nevű együttesben vállalt szerepet, frontemberként. Boldog időszakként emlékszik vissza erre a periódusra, aminek több mindent köszönhet. Többek között a már tíz éve tartó párkapcsolatát és azt, hogy Márianosztráról felköltözött Budapestre. Zenészként imádta a folytonos nyüzsgést, ellenben manapság – bár továbbra is a fővárosban él – inkább vágyik a csendre.
A hétköznapi eseménydús életét idővel nyugalmasabbra akarta cserélni. A zenélés helyett más hobbi után nézett, így talált rá a teljesítménytúrázásra. Városban, aszfalton gyalogolt le először egy tizenkét kilométeres távot. Aztán kipróbálta a sportot a természetben is. Hatalmába kerítette a tájban való barangolás ismerős érzése, és az a szinte eufórikus tapasztalás, hogy a saját fizikai adottságait használva, egyre jobb eredményeket képes elérni, rövidebb idő alatt, növelve a szintkülönbséget vagy épp a megtett kilométerek számát.
Minden hétvégén túrázott a Börzsönyben, a Vértesben, a Budai-hegységben, sőt a Felvidéken is koptatta a bakancsát. Másfél év múlva sikerrel teljesítette a 75 kilométeres távot; majd az első alkalom után még egyszer. Aztán felhagyott ezzel a sporttal, mert úgy érezte, nem tartogat többet számára, a száz kilométeres távokban pedig nem lelt élményt. Ekkor megkereste őt egy sportfelszereléseket forgalmazó vállalat, hogy reklámozza a termékeit. A felkérésnek köszönhetően lehetősége adódott hátizsákos, többnapos utakat tervezni. Négy éven túl azonban már nem látott benne több fantáziát, kihívást.
Gergő történetének ezen a pontján szót kell ejtenünk a betegségéről, amelynek tüneteire egészen öt évvel ezelőttig többnyire csak legyintett. Gyermekkorától fogva gyakran előfordult, hogy hirtelen, sokat fogyott. Egyre gyakrabban, fájdalmasabban jelentkezett nála hasmenés, kínzó gyomorgörcs, amit általában stresszel vagy túlevéssel magyarázott. 2020-ban az egyik túrán találkozott dr. Miheller Pállal. A neves gasztroenterológus a tábortűz mellett megvizsgálta, és kérte, hogy a következő munkanapon keresse fel a rendelőben – utóbb kiderült, hogy a bélgyulladás már ökölnyi nagyságban kitapintható volt a hasfalon keresztül.
Egy sor vizsgálat után az orvos Crohn-betegséget (vagyis: autoimmun eredetű, krónikus bélgyulladást) állapított meg nála, amit azonnal meg kellett operálni. Laparoszkópos (apró bemetszéssel járó) műtétre jegyezték elő. Közben kiderült, hogy az erős gyomorgörcsöket a vékonybél és a gyomor összenövése idézi elő, ami az évekig elhúzódó, nem kezelt betegség következménye. A csekély beavatkozás életmentővé vált. Gergő úgy tért magához az altatásból, hogy alig tudott mozdulni, lélegeztetőgép, szonda segítették a szervezete működését. S ennyivel még korántsem ért véget a megpróbáltatások sora. Három nap után felszakadt a varrat, ami miatt újra a műtőbe tolták.
Úgy tűnt, hogy szépen halad a gyógyulás útján: két hét után hazaengedték, három hónap elteltével újra munkába állt. Egy hónap múltán azonban megint kórházba került, ugyanis sem táplálék, sem folyadék nem maradt meg a gyomrában. Bélelzáródás miatt ismét meg kellett műteni, újabb fél évre megszakadt az élete megszokott menete. Hálával újságolja, hogy azóta tünetmentes, ami leginkább a testsúlya gyarapodásán (a beavatkozás idején mindössze hatvan kilogramm volt), a jó közérzetén érhető tetten. Persze ehhez szükséges betartania néhány alapszabályt. Az alkoholt, a zsíros ételeket kerülnie kell, hathavonta kontrollvizsgálatra kell járnia, gyógyszert kell szednie a gyulladás kiújulásának megakadályozása érdekében.
A vele történtekről sokat beszélget sorstársaival, előadásokat tart a tanulságok megosztása érdekében, és a közösségi média erejét arra használja, hogy lelkierőt adjon a hasonló cipőben járóknak. Miközben másoknak igyekszik segíteni, a saját lelke is gyógyul. S ebben a túrázás kétségtelenül jelentős szerepet játszik. Az immár nyolc éve működő Bakancskoptató oldalon osztja meg élményeit, tapasztalatait, érzéseit, miközben biztat a természetfelfedezésre, s hozzá hasznos tippekkel is szolgál.
A barangolásait – történjen az egyedül, párjával vagy barátai társaságában – lelki feltöltődésként jellemzi. Nagy vágya eljutni Alaszkába, Nepálba, és megmászni a Kilimandzsárót. De, mint mondja, a magyar táj éppen elegendő szépséggel kecsegtet. Még ha az ember ugyanazt az utat járja be, a természet akkor is mindig tartogat új élményeket, felfedeznivalókat. S nem kell hozzá más, csak egy bakancs, egy hátizsák és egy szándék: nyakunkba venni Magyarországot.
